2021. december 12., vasárnap

Gyere velem Színházba! – a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház

 

Advent harmadik vasárnapja köszöntött ránk és ezzel együtt meghoztam nektek a karácsonyi projektem új részét is, melyben ezúttal a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházat mutatom be nektek.

A Bartók Kamaraszínházról akkor hallottam először, mikor 2019-ben a vidéki és a fővárosi színházak brandépítésének a sajátosságairól gyűjtöttem anyagot, de ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy bő másfél év múlva az egyik Dunaújvárosba tartó buszon azon fogok izgulni, hogy jó helyen szálljak le tuti kinevetem. Én sokáig teljesen elzárkóztam attól, hogy vidékre menjek színházba, ráadásul teljesen egyedül. Egyrészt, mert úgy gondoltam Budapesten is van elég színház, másrészt nem gondoltam volna, hogy bármelyik vidéki színház tudna nekem annyit nyújtani, hogy megérje órákig utazni, hogy láthassak egy-egy darabot. Ezért is különös az, hogy most erről a helyről írok nektek. De ennek is megvan a maga története, amit igyekszem röviden elmesélni, hogy értsétek, hogy kerültem mégis Duanújvárosba: a pandémia miatt én is elvesztettem a munkám és hirtelen nekem is rengeteg szabadidőm lett, így elkezdtem különböző színházi beszélgetős műsorokat nézni, ahol felfigyeltem egy színésznőre, akiről kiderült, hogy a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban tagja. Aztán nem sokkal később láttam, hogy az egyik streamelt darabnak, amit épp ebben a színházban játszottak, ő lesz a főszereplője, így gyorsan vettem is rá jegyet. Naivan azt gondoltam, hogy egyszer megnézem milyen a színpadon és ennyi kész vége. Emlékszem amikor vége lett ennek az előadásnak még hosszú percekig ültem a fekete képernyőt bámulva és azt gondoltam, hogy ilyen nincs. Nekem Őt látnom kell élőbe is, és ha ezért Duanújvárosba kell mennem akkor oda, tökmindegy, de muszáj. Azóta persze ez kicsit más lett, mert több embert is megkedveltem időközben, nem csak művészeket, hanem a színház dolgozóit is, akiket egytől egyik imádok és őszintén nagyon hálás is vagyok a sorsnak azért, hogy megismerhettem őket.

Mit jelent nekem a Bartók Kamaraszínház?

A Bartók Kamaraszínház mindenre rácáfolt, amit a vidéki színházakról gondoltam. Ez a hely egy igazi csoda, ahol olyan előadások születnek, amikre méltán lehetnek büszkék a város lakói. Mielőtt idejöttem nagyon féltem, hogy mi fogad majd, hisz teljesen idegen volt minden és mindenki, az aggodalmam azonban teljesen feleslegesnek bizonyult, ugyanis már az első perctől azt éreztem, hogy én itt valóban otthon vagyok. Bár ebben azért sokat segített az, hogy néhány ottani dolgozóval korábban készítettem interjút, így legalább egy-két biztos pontom azért már volt akkor is.

Karácsonyfa díszítés a közönséggel (Fotó: Ónodi Zoltán)

Az már élet furcsa fintorra, hogy pont egy olyan darabot néztem meg itt először, ami abszolút komfortzónámon kívül esett. Ez volt a Hamlear, ami egyébként zseniális darab, de rengeteg figyelmet igényel, a sok történetbeli váltakozás miatt, nekem talán ezért is volt ez kicsit nehézkes, többször ki is zökkentem a történetből, de mindenképp szeretnék még esélyt adni neki. Ami viszont óriási kedvencem jelenleg és tényleg bármennyiszer képes lennék megnézni az a Mario és a varázsló és a Kis herceg. De, hogy őszinte legyek azért van még bőven mit pótolni, mint mondjuk a Dollár papa, az Illatszertár, a Gyerekrablás a palánk utcában, a János vitéz vagy akár a Nem leszek a játékszered című darabok. Ezekre még nem tudom mikor kerítek időt, de ha az eddigi tempómban haladok, akkor májusra biztosan mindent többször is meg fogok tudni nézni.

Nektek azért ajánlom a Bartók Kamaraszínház előadásait, mert nem csak fantasztikus szívvel- lélekkel játszó színészgárda munkálkodik itt, hanem nagyon színes a repertoárjuk is, nagyon szépek az előadások díszletei -és jelmezei, jók a rendezők, kedvesek az ott dolgozók, és nem mellesleg olyan hangulatemelő hatása van a helynek, hogy az ember a legkeményebb napja után is úgy hagyja el az épületet, mintha teljesen kicserélték volna.

Kiemelt kép: A Bartók Kamaraszínház társulata (Fotó: Bartók Kamaraszínház)

2021. december 5., vasárnap

Gyere velem Színházba!– Az Art Színtér Produkciós Iroda

 

Advent második vasárnapja köszöntött ránk és ezzel együtt meghoztam nektek a karácsonyi projektem új részét is, melyben ezúttal az Art Színtér produkciós Irodát mutatom be nektek.

Az Art Színteret 2020-ban a pandémia  középén alapította két bátor, a művészet iránt a végsőkig elkötelezett ember, Fekete Mária és Ernharft Attila. Róluk azt érdemes tudni, hogy közel húsz éve dolgoznak a kulturális szakmában, így más jócskán van tapasztalatunk ezen a téren. Az én életem úgy fonódott össze ezzel az igen csak különleges és színes társulattal, hogy két általam nagyon kedvelt ember is játszik az egyik előadásukban és még májusban az egyikük meghívott, hogy nézzem meg a darabot, ha van kedvem. Én pedig elmentem és ahogy az lenni szokott, valahogy ott ragadtam.

Az egyik bázis, a Bethlen téri Színház (Fotó: Zsidó Kulturális Napok)

Mit jelent nekem az Art Színtér?

Nekem az Art Színtér visszaadta a reményt abban, hogy létezik még olyan független társulás, amely tud és mer is kísérletezni, minőségi darabokat színpadra vinni, és ha kell tud bártor és elszánt is lenni. Bármilyen furán is hangzik, de az én szememben Fekete Mária és Ernharft Attila olyan példát mutattak az Art Színtér megalapításával, melyet egy nap én is szeretnék majd követni.

Nekem az Art Színtér a bátorság, a kaland és a minőség összefonodása. Egy olyan helyé, ahol néhány ember szoros kézfogásából valami csoda születik és ez a darabokon is látszik. Sajnos még nem láttam az összes repertoáron lévő darabot, de a Mesterhármas ( kétszer láttam, és lassan tervezem megint megnézni) és a Ketten egyedül ( szintén többször nézős darab) című előadások meggyőztek arról, hogy érdemes többször is visszatérni. Épp ezért tervezem a közeljövőben megnézni a Mandragóra, a Testőr és a Pillangók szabadok című előadásokat is, a februári Három magas nő premierre pedig már most megvan a jegyem. Mivel én kifejezetten kedvelem a kis szereplős kamaraelőadásokat, így engem sokat nem kellett győzködni arról, hogy esélyt adjak ennek a társulatnak. De ha ez valakit feszélyez azt is megértem, bár szerintem kár kihagyni azt a lehetőséget, hogy az általunk már jól ismert művészeket ilyen közegben is megismerhessük.

Marjai Virág és Jakab Csaba a Mesterhármas c. előadásban (Fotó: Art Színtér)

Sajnos az teljes társulattal még nem volt lehetőségem személyen megismerkedni, de az ügyvezető igazgató segítségét kérve két művészük mesélt nekem arról, mit jelent nekik ez a társulat és hogy hogyan érzik itt magukat. Az ő soraikat tolmácsolnám nektek:

„Szeretem, hogy bátran választanak darabokat, legyen szó akár Molnár Ferenc Testőrjéről vagy Eric Assous Mestertársasáról. Az előadások igényesen vannak színpadra állítva, mind a látvány, mind a szereplők kiválasztásával! Tapasztalat, hogy a nézők igénye és a színészek elvárásai is megjelennek az előadásokban! A  darabok rendezői átgondolt stratégia és szakmai rátermettség alapján lettek kiválasztva, így a közös munka eddig mindig meghozta az előadások sikerét! Remélem a Covid helyzet nem töri meg a lendületet és még sok örömöt okoz majd a nézőknek és nekünk színészeknek és mindenek felett az Art Színtér munkatársainak!

(Jakab Csaba)

Makranczai Zalán és Ulmann Mónika a Ketten egyedül c. előadásban (Fotó: Art Színtér)

„Miután úgy döntöttem, hogy felhagyok a színművészettel, és már új szakmát is szereztem, váratlanul megcsörrent a telefonom. Fekete Mária hívott, az Art Színtér egyik alapítója, vezetője és felkért a Mesterhármas című darab egyetlen női szerepének eljátszására. Valódi ajándék volt. A legjobbkor jött. Amellett, hogy a szívemnek nagyon kedves kollégákkal hoztuk létre az előadást, az Art Színtér profi műhely, ahol mindenki a legjobb tudása szerint végzi a dolgát. Időközben rendkívül jó kapcsolat alakult ki a másik vezetővel, Ernharft Attilával is. De muszáj megemlítenem a háttérben dolgozókat is. Békés, szeretetteljes közeg ez, ahol nincs bántás, csak végtelenül emberek, korrektség, partnerség és nem utolsó sorban emberség. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ilyen még létezik! Nem csoda, hogy nagyon várom  az új bemutatómat, a Három magas nőt is, hisz én ilyen légkörben tudok igazán jól dolgozni. Olyan helyen, ahová jó bemenni, olyan emberekkel, akikkel jó időt tölteni”

(Marjai Virág)

Nekem az Art Színtér megmutatta azt, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor azt elérhetjük. Az pedig nem is kérdés, hogy a jövőben szeretném nyomon követni ennek a társulatnak a sorsát, és szeretnék minél több előadásukon ott lenni.  És természetesen nagyon drukkolok nekik azért, hogy még hosszú éveken át onthassák magukból a jobbnál- jobb darabokat. Én ajánlom, hogy látogassatok el ti hozzájuk, nem fogtok csalódni!

Kiemelt kép: Az Art Színtér Produkciós Iroda logója (Fotó: Art Színtér)

Egy kislány élete a ’80-as évekbeli Magyarországon – Ajánló a Vera című előadáshoz

  A kis játszóhelyek, így a Thália Színház Arizóna Stúdiója is lehetőséget ad arra, hogy a közönséget és a színészeket a szó szoros és átvit...