2020. október 21., szerda

Az Öreg hölgy látogatása a Vígszínház színpadán

 

11 éve nem jártam a Vígszínházban. Talán ezért egy kicsit izgultam is, hogy milyen lesz ennyi idő elteltével ebbe a csodálatos és meglehetősen impozáns épületbe belépni. Este fél hét előtt érkeztem meg, a kapuban két kedves hölgy fogadott minket, akik a kötelező lázmérést követően mosolyogva engedtek be minket az előtérbe. Nekem sajnos nem sok emlékem volt a helyről, így egy kicsit olyan érzés fogott el, mintha meseországba érkeztem volna. Nem mellesleg azt hiszem, hogy kezdem megszeretni ezt a fajta világot is, a kisebb és némileg családiasabb kamaraszínházak mellett. A jegyem a földszint 10.sorjának 3.székére szólt, ahonnan az egész színpad kellemesen belátható volt.

Bár Dürrenmant egyik legismertebb és legtöbbet játszott színdarabjáról van szó, jómagam most először találkoztam a művel, előzetes ismereteim sem a történetről, sem pedig a szereplőkről nem voltak. Így én abszolút minden elvárástól mentesen ültem be a nézőtérre.

Amint felgördült a vörös bársony függöny, már az első körülbelül öt perc után világossá is vált az, hogy egy a nézőkre is nagyon erősen ható darabról van szó. Érezhető volt a ki nem mondott feszültség és a csontig hatoló diszharmónia érzése.

A történet egy eladósodott városka lakóiról szól, akik kénytelenek a nyomorban élni. Ebbe a vidéki kisvárosba érkezik a jótékonyságairól (is) ismert Claire Zachanassian, aki 40 évvel ezelőtt Klara Wäscher néven ebben a kisvárban élt. Klara fiatalkorában beleszeretett Alfred Ill-be és teherbe esett tőle. A férfi a bírósági tárgyaláson hamis tanuk segítségével azt állította nem csak neki volt viszonya a nővel akkoriban. A megalázott Claire elhagyja a várost, a gyerekét pedig egy éves korában elveszíti. A nő, hogy enyhítsen fájdalmán elkezdi falni a férfiakat. Güllenbe a hetedikkel érkezik, esküvője már itt van a nyolcadikkal, a kilencedik férj egy dohányültetvényes, de jön még egy filmszínész, aztán egy Nobel-díjas tudós is. Claire hatalmas vagyont örökölt. Már régen milliárdjai vannak, amiből egymilliárdot ajánl fel a városnak, ha megölik első szeretőjét, Alfred Ill-t. A gülleniek először felháborodnak, de a pénz csábítása szép lassan megtöri őket. A „becsületes polgárok” elkövetik kollektív gyilkosságot.

A Vígszínház a látványos díszlet mellett egy szakmailag is nagyon erős csapattal dolgozott, olyan művészekkel, mint Hegyi Barbara, Hegedűs D. Géza, Kőszegi Ákos, Seress Zoltán, Fesztbaum Béla, Antóci Dorottya, Ertl Zsombor és még sorolhatnám a neveket, de azt hiszem a szereposztást azért mindenki el tudja olvasni.

Én most ebben az ajánlóban két színészt emelnék ki, aki nem más, mint Hegyi Barbara (Claire) és Hegedűs D. Géza (Alfréd Ill).

Hegyi Barbarával szemben nehéz nem elfogultnak lennem ,de az Ő munkásságával én személy szerint nagyon könnyen tudok azonosulni, ami talán azért is lehet, mert egészen sokféle szerepben láttam már őt és mindegyikben tudott valami olyat adni, ami megérintett. Barbarának fantasztikusan színes eszköztára van, akit kivételes tehetséggel tud használni. Claire Zacharassian karakterét is úgy építette fel az első perctől fogva, hogy konkrétan rázott a hideg tőle. Annyira szerethetetlen, aljas és sóher egy figura ez az az ember, egy nagyon erős, határozott és céltudatos nő, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Barbara pedig szó szerint tündökölt szerepben. Olyan volt, mint egy igazi díva, akiből az élet kiölte az érzelmeket. A vörös paróka és a feszes fekete bőr öltözék pedig külön passzolt is a karakteréhez. 

Hegedűs D. Gézát sokan ma is élő legendaként emlegetik, de be kell valljam, nekem eddig ritkán volt szerencsém őt színpadon látni. Ennek ellenére megértem  az embereket. Tőle is, hasonlóan Barbarához, egy nagyon hiteles alakítást láthattunk. Tetszett, hogy tudta mikor mennyire szabad drámainak lennie és láthatóan együtt élt az előadással. Tipikusan az- az alázatos színész alkat, aki anélkül is tud tündökölni, hogy bárki felé akarna emelkedni.

 De hogy ne csak őket említsem, azért hozzátenném azt, hogy egy szakmailag nagyon erős csapatot kell megemlítenem, mikor az Öreg hölgyről írok. Egy színes egyéniségekkel és színészi játékkal teli művészgárdát, ahol nagyon változatos a korosztály, a sok fiatal és tehetséges színész mellett megjelennek a szakma „nagyjai” is, ami új színt visz az előadásba. Nekem ez különösen tetszett, mert minden színészen érződik az, hogy szakmailag nagyon szeretne bizonyítani. Ripacskodásnak azonban nyoma sincs. Csak tiszta és hiteles, egymást támogató játéknak.

Rudolf Péter, mint rendező ezzel a darabbal szerint nagyot robbantott, mint első Vígszínházi rendezésével. Ha a későbbiekben is ilyen vagy legalább ehhez hasonló színvonalú darabok lesznek a Vígben, szerintem többen fognak odajárni ( eddig is biztosan voltak jók persze, ezzel nem vitatkozom) . Nekem külön tetszett, hogy a látványos díszleten és jelmezen túl Rudolf Péter nagy hangsúlyt fektetett a színészek játékán keresztül a karakterek érzéseinek megjelenítésébe is.

A legszebb monológ a második felvonásban hallható, amikor a papot játszó Seress Zoltán, Szent Pál szeretethimnuszának egy részletét olvassa fel, ami a következőképpen hangzik el: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” Számomra ez egy nagyon fontos üzenete a darabnak. Lehet, hogy ez néhány mondat, alig pár perc, de fontos. A mai világban pláne…

Ez nem egy  tipikus szerelmi történet. Nagyon nem az! Ez a darab a pénz hatalmáról szól. Arról, hogy meddig mennek el az emberek a jólét reményében. Ez pedig nagyon jól megjelent. Nem véletlen, volt, aki elment előadás szünete alatt.

Ez a darab koránt sem nem való mindenkinek, sőt szerintem nagyon megosztó lesz majd, de lehet tévedek. Engem nagyon erősen érintett, mint a megteremtett légkör, mint a színpadon látott játék is. Aki a könnyedséghez és a humorhoz van szokva, annak ez egy nagyon magas labda lehet. Egy valódi karddöfés a szívbe…

Teljes szereposztás, képek és jegyvásárlás : http://vigszinhaz.hu/Az_oreg_holgy_latogatasa_1_1

képek : Vígszínház hivatalos oldala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egy kislány élete a ’80-as évekbeli Magyarországon – Ajánló a Vera című előadáshoz

  A kis játszóhelyek, így a Thália Színház Arizóna Stúdiója is lehetőséget ad arra, hogy a közönséget és a színészeket a szó szoros és átvit...