Gyere velem Színházba! – A Turay Ida Színház

 

Mikor elkezdtem írni ezt a blogot egyetlen egy színház jelentette az örök és állandó központot, ahonnan csak nagyon ritkán mozdultam ki. Az elmúlt másfél évem azonban már inkább arról szólt, hogy tágítsam a látókörömet, már ami a színházi világot illeti. Így kerültem kapcsolatba a Turay Ida Színházzal is, ahol elkezdtem megismerkedni a zenés színházzal.

Mit jelent nekem a Turay Ida Színház?

Kikapcsolódás, a felhőtlen öröm, családias légkör és minőségi szórakoztatás. Bár ritkán nézek vígjátékokat, illetve zenés bohózatokat, de mint mindenkinél nálam is egyszer csak eljött az a pont, hogy nem akartam több halált és gyötrelmet látni a színpadon. Nem sokkal később pedig már azon kaptam magam, hogy a Na, de Államtitkár úr premierjén ülök és a többi nézővel együtt szórakozunk a színészek által elsütött poénokon. Ez volt az első alkalom, hogy ott jártam és már akkor magával ragadott az a lenyűgöző elegancia, ami a színházépületbe belépve fogadott: nem csak a falak kaptak bársonyos borítást, hanem az ott dolgozók is elegáns ünneplő ruhát viseltek. Valahogy mégsem éreztem feszélyezve magam, hiszen mindezt ellensúlyozta az otthonosság meleg érzése, ami az egész teret körüllengte. A jelenleg repertoáron lévő előadások közül nekem a Fergeteges látogatás, az Indul a bakterház és az Égben maradt repülő a kedvenceim, de több nagyon közeli ismerősöm ajánlotta már nekem a Vitéz lélek és az egy Szerethető nő és az Osztrigás Mici című előadásokat is. De az új premiereket is nagyon várom már...

Karácsony a Turay Ida Színházban (Fotó: Turay Ida Színház)

Az elmúlt egy évben többször is lehetőségem volt a Turay Ida Színház művészeivel együtt dolgozni, készítettem interjút többek között Pásztor Erzsivel, Babicsek Bernáttal, Benkő Péterrel, Borbély Krisztinával, Nyírő Beával, Bodor Szabinával, Kurkó J. Kristóffal, Keresztes Ildikóval és Szuromi Bernadettel is. Közülük többen gyerekkori példaképeim, így különösen nagy öröm volt számomra, hogy ilyen fantasztikus művészek időt és energiát áldoztak arra, hogy velem beszélgessenek. Ráadásul mikor arról kérdeztem őket milyen érzés a társulat tagjának lenni mind kivétel nélkül kihangsúlyozták a csapatban való játék örömet, illetve Darvasi Ilona (szerk.: a Turay Ida Színház igazgatója) óriási szívét és tehertűrő képességét. Ezt utóbbit azt hiszem Nyírő Bea foglalta össze a legjobban, aki arra a kérdésre, hogy mit jelent neki a Turay Ida Színház egyszerűen annyit felelt, hogy : „ (...) Az egész egyetlen szereppel kezdődött, de ahogy a legtöbbünkkel lenni szokott, én is ott ragadtam a Turay Ida Színházban. Itt számítanak rám, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Az elmúlt évek során sok helyre hívtak már játszani, de mindig nemet mondtam, mert tudtam, nekem a Turay a második otthonom, az a közeg, ahova jó tartozni.  Úgy érzem, hogy itt meg vagyok becsülve. Az igazgatónőnktől, Darvasi Ilonától pedig számos olyan lehetőséget kaptam, amit máshol talán soha nem kaphattam volna meg.”

Ami még különösen tetszik ebben a színházban, hogy a jelmez-és díszlettáruk egyszerűen elképesztő. Akárhány darabot láttam mindig elképedve néztem azt, hogy mennyire szép korhű jelmezekben és díszletekben játszanak a művészek. Szerintem ez nem egy utolsó szempont, tekintve, hogy manapság egyre több nagyobb kőszínház is inkább jelzésszerű díszletekkel dolgozik. Ez utóbbi természetesen nem baj, csak az egész érzet más lesz általa.

A Turay Ida Színház előadásplakátjai ( Fotó: Turay Ida Színház)

Nekem a Turay Ida Színházban eltöltött idő megtanította azt a nagyon fontos leckét : az igaz értékek mindig a felszín alatt lapulnak, ezért nem árt időt és energiát fektetni abba, hogy megismerjük őket. Ahogy én se szerettem a vígjátékokat, de elmentem, megnéztem és rájöttem, hogy ezt a műfajt is lehet nagyon jól csinálni. Szóval ajánlom, hogy idén és jövőre is gyertek sokat a Turay Ida Színházba, ha felhőtlen szórakozásra vágytok!

Boldog Karácsonyt Turay Ida Színház! 

Kiemelt kép: A Turay Ida Színház társulata (Fotó: Turay Ida Színház)

Varsányi Anna, Fergeteges látogatás című darabja nyitotta meg az évadot a Turay Ida Színházban

 

Szeptember 11-én volt Varsányi Anna, Fergeteges látogatás című vígjátékának a bemutatója. A nagy sikerű előadást Rozgonyi Ádám rendezte és olyan népszerű színművészek szerepelnek benne, mint Pásztor Erzsi, Détár Enikő, Bodor Szabina és Babicsek Bernát. 

A történet egy ötvenes évei elején járó ügyvédnőről szól, aki nem találja a boldogságot, a párkapcsolatai pedig rendre válással végződnek. Négyszer volt házas, de egy sem tartott tovább néhány hónapnál. Épp csak eltemette legutóbbi férjét, de már egy minimum húsz évvel fiatalabb, remek testi adottságokkal rendelkező, ugyanakkor végtelen együgyű férfival él együtt, akit még a saját barátainak sem mutatott be. A lánya közben babát vár, de azt, hogy ki az apa arról nagyon sokáig még a saját anyjának is kénytelen hazudni. Ebbe az idillinek nem mondható helyzetbe csöppen bele az unokáját rajongásig szerető nagymama, aki rendesen felforgatja az amúgy sem békés családi hétköznapokat.

A színészek láthatóan nagyon jól érzik magukat a rájuk osztott szerepben. Pásztor Erzsi pedig már a színpadon való megjelenésével is hatalmas tapsvihart váltott ki a közönségből. A művésznő a Fergeteges látogatásban a nagymama, Erzsi szerepét alakítja, aki egy nap váratlanul egy kosárnyi „hazaival” érkezik meg lánya lakásába, ahol nem Őt, hanem a fiatal szeretőjét, Milánt találja. A humort nem nélkülöző találkozásban az rögtön feltűnt, hogy a színésznő remek formában van, nem csak szellemileg, hanem fizikailag is, amit a darab során bemutatott táncával csak még jobban megerősített.  A lányát, Terit Détár Enikő formálta meg. Teri egy ötvenes ügyvédnő, aki bár karrierje csúcsára ért, az életben mégsem találja meg Önmagát. Hiába van látszólag boldog élete a lányával, egyik férfi a másikat váltja, miközben hibát-hibára halmoz. Nem törődik a lányával sem, akinek szüksége lenne a támogatására. Csak önmaga érdekli, no meg a férfiak... Az unoka szerepében Bodor Szabina csillogtatta meg tudását. Szabina az elveszett, kétségei között őrlődő fiatal lányt játssza, akinek szüksége lenne édesanya odaadó szeretetére, de mivel ezt nem kapja meg, így a nagymama karjaiba menekül. Az egyetlen férfi szerepet alakító Babicsek Bernáttal pedig még a próbaidőszak alatt készítettem egy interjút, ahol arról beszélt, hogy a szerepe kedvéért muszáj kigyúrnia magát, ami szerintem nagyon is jól sikerült.

Négyük remek játéka, egymás iránt érzett tisztelete és a fiatalabb kollégák rajongása Pásztor Erzsi iránt egy igazán különös, meghitt hangulatot teremtett az egész teremben. Az már az elején is látszott, hogy mindannyian más és más technikával dolgoznak, máshogy építik fel a karakterüket, de az is, hogy ennek ellenére fél szavakból, egyszerű, szinte láthatatlan gesztusokból is pontosan értették egymást.

A díszlet, ami egy gyönyörű szobabelsőt ábrázolt Darvasi Ilona nevéhez fűződik, aki újfent egy igazán szemet gyönyörködtető kompozíciót álmodott a színpadra, ami még tovább emelete az előadás színvonalát. A jelmezek Tóth Anita keze munkáját dicséreik. A rendező Rozgonyi Ádám, a rendező munkatársa pedig Szeitl Zelma. 

Kiemelt kép : Jelenet az előadásból ( forrás : Turay Ida Színház - Hurta Hajnalka)

Interjú Benkő Péter színművésszel, a Turay Ida Színház örökös tagjával

 Benkő Péter a Vers Józsefvárosból forgatása közben

Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, a Turay Ida Színház örökös tagja, akiről nem túlzás azt állítani, hogy a színjátszás egyik legendás alakja, aki számos szerep remek megformálásával szerzett örömet a közönségnek. Gyerekkorát nagyszüleinél, egy Nógrád megyei faluban töltötte, ami elmondása szerint az egész életét meghatározta.

Közismert, hogy az Édesapja, Benkő Gyula a legnagyobb színművészek egyike volt, aki rengeteg fantasztikus alakítással örvendeztette meg a nagyérdeműt. Önt ez mennyire befolyásolta a pályaválasztásában? Érezte valaha ezt hátránynak?

Édesapám nagyszerű ember és fantasztikus színész volt, akit nagyon sokan szerettek, ezért soha nem éreztem úgy, hogy hátráltatott volna az, hogy Ő az édesapám. Nem tiltott ettől a pályától, de nem is terelt tudatosan ebbe az irányba, hanem inkább rám hagyta a döntést, a választást. Az én utam a színészet felé nem volt zökkenőmentes: a főiskolán első év után kértem egy év halasztást, amikor is egy tengerjáró hajón nappalos fedélzeti matrózként dolgoztam. Sok helyen jártam ekkor, mint például Szíria, Port Side, Alexandria, Törökország és a Görög- szigetek, ide szállítottunk árut.

 

Főiskolás korában megkapta A koppányi aga testamentumában Babocsai László szerepét. Hogyan emlékszik vissza, milyen érzés volt ilyen fiatalon egy nagyszabású produkció részesévé válni?

Ez az egy éves halasztásom után történt, éppen csak visszaültem az iskolapadba, mikor a volt öttusa edzőm Pintér Tamás által kerültem be a produkcióba, aki akkor már profi kaszkadőrként toborzott embereket. Engem is ő ajánlott be a filmbe. A próbafelvételek után két héttel felhívtak, hogy megkaptam a szerepet. Számomra ez óriási megtiszteltetetés volt és ezért a mai napig nagyon hálás vagyok, hogy ez megadathatott nekem az életem során.

A színházi adattárban regisztrált bemutatóinak a száma 174. Ez akárhogy nézzük, rengeteg.  Volt köztük olyan szerep, amire mai napig szívesen emlékszik vissza?

Voltak évek, amikor a színpadnak szenteltem az életem.  Szinte nem volt olyan nap, amikor ne játszottam volna. Nekem a színház jelentette a mindent. Több emlékezetes szerep is van, de ami így rögtön eszembe jut az a Bánk bán című előadásban Ottó.  Ez volt életem első olyan előadása, ahol nem pozitív karaktert kellett játszanom. De nagyon szerettem a Turay Ida Színházban Lőrinc barát szerepét is a Rómeó és Júlia előadásban,  illetve szintén itt mutattuk be még 2018-ban a Love Storyt, amit Bozsó Péter rendezett, és szerencsére remek kollégákkal dolgozhattam együtt.

Love story előadáskép / fotó : Hurta Hajnalka

Játszott a Soproni Petőfi Színházban, 2001-óta pedig a Turay Ida Színház művésze, sőt mi több, már örökös tagja is. Miért hagyta ott Sopront és miért pont a Turay mellett döntött?

Mikor én Sopronba szerződtem, akkor Mikó István volt az igazgató, akivel nagyon jó kapcsolatom volt és van a mai napig is. Majd jött egy váltás és Mikó Istvánt két másik igazgató is követte. Akkor, 2001-ben hívott Darvasi Ilona a Turay Ida Színházhoz. Aztán amikor 2007-ben ő lett a soproni színház igazgatója, visszamentem, s amikor 2012-ben ő is eljött onnan, nem volt kérdés, hogy vele tartsak. Most már 20 éve, hogy együtt dolgozunk. Nagyon tisztelem, mert nagyszerű ember és rendkívül precíz,  pontosan tudja azt, hogy mit akar és azt véghez is viszi. A Turay akkor még utazószínházként működött ami talán az első magánszínház volt. Nekem pedig nagyon tetszett az, hogy új kihívásokkal találkoztam és azóta is nagyon jól érzem magam ebben a színházban.

Mi az, amire a legbüszkébb?

A legbüszkébb akkor vagyok, amikor azt látom, hogy a játékommal hatni tudok a közönségre. Azt hiszem, ezekért a pillanatokért érdemes élni.

Hogyan élte meg azt, mikor megtudta, hogy a Jászai Mari-díj mellett az Érdemes művész címet is megítéltek az Ön számára?

Óriási megtiszteltetésnek éreztem akkor is és most is azt, hogy a szakma és a közönség ennyire tisztel és szeret engem.

Benkő Péter fiatalként / forrás : OMSZI

Szokott nézőként is színházba járni?

Manapság már nem igazán, régen elég sokat. Azt hiszem öreg vagyok már ahhoz, hogy ezeket a mai, modern felfogású színházi darabokat megértsem. Én még nem ebben nőttem fel, tőlem nagyon távol áll az alternatív színházcsinálás.

Úgy tűnik számomra, hogy nagyon aktívan éli az életét, több darabban is játszik, illetve részt vett a Turay Ida Színház nyári Egervári Várkastélyban tartott programsorozatában is. Hogy bírja ezt a nagy sürgés-forgást?

Ahogy öregszem, egyre nehezebben. A feleségem harminc évvel fiatalabb, ő tart ennyire jó formában
(szerk.: nevet), de a viccet félretéve, Ő az, aki pontosan tudja a határaim és nem engedi azt, hogy túlvállaljam magam, mert én bizony a mai napig hajlamos vagyok mindenre igent mondani...

Na,de Államtitkár úr! előadáskép  / fotó : Boda Gábor

Meg szokták ismerni Önt az emberek az utcán? Nehéz kezelni a szakmájával együtt járó ismertséget?

Sokszor szoktak civilben megszólítani, hiszen egy kis faluban lakom, ahol mindenki ismer mindenkit, de mikor Budapesten vagyok akkor is sokan odajönnek hozzám. Sokat beszélgetünk, sokszor teljesen átlagos dolgokról, máskor a színházról kérdeznek, de nekem ez nem nehézség, inkább öröm a felém áradó szeretet miatt.

 A rengeteg  jövés-menés között szokott kikapcsolódni a hétköznapokban?

Nekem a természet és a lovaim jelentik a kikapcsolódást. A tanyán, ahol lakom rengeteg teendő van. Én úgy érzem, hogy életem során már bőven kiutaztam magam, ilyesféle kikapcsolódásra nem vágyom. Ha mégis, akkor a barátomnak nem messze van egy tava, oda járunk ki a feleségemmel.

Interjú Borbély Krisztinával, a Turay Ida Színház koreográfusával

 

Folytatódik a Turay Ida Színházzal közös projektünk, amiben a színház művészei és háttérdolgozói életébe nyerhettek betekintést. Az interjúalanyom ezúttal Borbély Krisztina volt, aki már 17 éve dolgozik a Turay Ida Színház koreográfuskaként, illetve játszik gyerekelőadásokban és kisebb szerepekben felnőtt darabokban is. Krisztivel egy élmény volt beszélgetni, hiszen személyében egy nagyon nyitott, kedves és végtelen alázatos embert ismerhettem meg, aki láthatóan oda van a színházért és bizony 17 év után is láttam a szemében azt a bizonyos tüzet, mikor a munkájáról kérdeztem....

Emlékszel arra, hogy mi volt a legelső színházi emléked?

A Rock Színház Légy jó mindhalálig musicalje jutott így elsőre az eszembe, de ha többet gondolkoznék biztos lenne korábbi emlék is.

Mikor határoztad el azt, hogy ezt a hivatást fogod választani?

Általános iskolás koromban fedezte fel a magyar tanárom, hogy ügyesen mondok verseket és arra biztatott, hogy induljak el versenyeken. Mellette a tánc volt a legnagyobb szenvedélyem 6 éves korom óta. Novák Zsuzsanna tanárnő segített elsajátítani az alapokat, és lestem minden mozdulatát. Adta magát a helyzet, hogy olyan gimnáziumba menjek továbbtanulni, ahol ezeket a képességeimet megfelelően tudom kamatoztatni. A Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozata mellett döntöttem, ahová sikeresen fel is vettek. Felejthetetlen 4 év volt!!!  Közben Csondor Kata barátnőm révén az Arany10 Musical stúdióba is bekerültem, ahol egy nyári tábor keretein belül olyan nagy színészekkel volt szerencsém találkozni,és tanulni tőlük 14 évesen mint Hűvösvölgyi Ildikó, és Bencze Ilona, csak hogy néhány nevet említsek. A táborban Zubornyák Zoltán (nekünk csak Zubi) színművész csoportjába kerültem, ahol annyira jól éreztem magam, hogy véglegesen eldöntöttem, hogy a jövőm, és az "úticélom" a SZÍNHÁZ! A tábor végén Zubi odajött hozzám és azt mondta nekem, hogy mindenképp szeretné, ha az osztályába csatlakoznék, ha nekem is lenne hozzá kedvem.Természetesen boldogan mentem, minden héten szombaton, ahol a mesterség elsajátítása mellett örökre szóló barátságok köttettek.  A stúdióban és a gimnáziumban tanultak tökéletes kiegészítői voltak egymásnak. A VMG-ben prózai darabok kerültek előtérbe, míg az Arany10-ben lehetőségem adódott a zenés színházat is jobban megismerni. Érettségi után Zubornyák Zoltán színházigazgatóként bedobott a mélyvízbe és magával vitt Tatabányára a Jászai Mari Színházba. Mentorként, pót apaként állt mellettem. Lehetőséget kaptam kipróbálni magam színészként, rendezőasszisztensként, koreográfusként. Ő indított el a pályán, amiért örökre hálás leszek neki.

Hogy fogadta a családod a döntésed, támogattak vagy inkább ellenezték ezt?

Sajnos édesapám nagyon hamar elveszítettem, így nem tudom, hogy Ő mit reagált volna, de azt gondolom, hogy Ő is büszke lenne rám. Édesanyám engedte, hogy azt csináljam, amit szeretek, mert tudta, hogy a lázadó természetemből fakadóan, hiába tiltana, én akkor is véghez vinném a vágyam. Sajnos már Ő is csak odafentről őrzi lépteimet.  

Mesélsz kicsit arról, hogy pontosan mi egy koreográfus feladata?

Én a legtöbb esetben úgy dolgozom, hogy megkapom a szövegkönyvet a zenét és a rendező instrukcióit és otthon ezekre alapozva kitalálok egy alapot a koreográfiákhoz. Lerajzolom a térformákat, lépéskombinációkat "álmodok meg" amit aztán később úgy alakítok, hogy az adott színész mozgás kultúrájának megfeleljen. Fontos az is, hogy jól érezze magát a színész vagy táncos abban a mozdulatban amit csinál, hogy azonosulni tudjon a koreográfiákkal is, ne csak a szerepével. Egységet képezzen a próza és a mozgás. Harmóniában legyen a darabbal is és a színésszel is.

Pinokkió elődásfotó / forrás : Turay Ida Színház

Mit szeretsz a legjobban és mit a legkevésbé a szakmádban?

A legjobban a szakma sokszínűségét szeretem. Azt, hogy változatos műfajokban próbálhatom  ki magam, hogy lehet nagyokat álmodni, még akkor is ha nem feltétlen valósul meg mindig maximálisan. A  jelenlegi munkáimban azt szeretem a legjobban a Turay Ida Színházban, hogy teljes mértékben úgy érzem, hogy bíznak bennem, hagynak szárnyalni, így azt a sok kreatív energiát, ami bennem van azt tudom kamatoztatni-.  Amit a legkevésbé szeretek?  A legnehezebb kérdés. Ha igazán lenne ilyen azt hiszem, már váltottam volna. Ezt csak szerelemmel lehet és érdemes csinálni szerintem. 

Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság, amivel egy koreográfusnak rendelkezni kell?

A szakmai tudás mellett fontos a pedagógiai érzék a kreativitás, a rugalmasság, a türelem is. A koreográfusnak tudnia kell azt, hogy kinek hogyan kell elérni a lelkéig, hogy a színészek, táncosok a legjobbat hozhassák ki i magukból. 

A vöröslámpás ház próbakép / forrás: Turay Ida Színház

17 éve vagy a Turay Ida Színház társulatának a tagja. Ez akárhogy nézzük rengeteg idő és hát az sem titok, hogy a te szakmádban sem megszokott az, hogy valaki ennyi ideig egy társulatnál maradjon. Mi az, ami mégis itt tart téged, ebben a színházban?

A CSAPAT!  Amikor én a Turayba kerültem, akkor egy fantasztikus csapat állt mellettem, akikkel hamar összecsiszolódtunk. Azóta ugyan változott az eredeti felállás, hiszen jöttek és mentek is el emberek, de ez a csapatszellem valahogy itt maradt. Ez egy családias hely, mindenki ismer mindenkit és ha baj van, akkor nem csak szakmailag, hanem magánemberként is számíthatunk egymásra. A régi keménymagból pár ember még ma is a társulat tagja, de a többiekkel is szoros baráti kapcsolatot ápolunk és igyekszünk, hogy a jelenlegi csapatban is kialakuljon ez a fajta családias érzés, hogy mi mindig, minden helyzetben számíthatunk egymásra.

Melyik előadás volt az eddigi pályád során a legemlékezetesebb és miért?

Ez nehéz kérdés és egyet nem is tudnék kiemelni. Az egyik a Balkán kobra, Sztárek Andrea rendezésében igazi örömmunka volt. A másik a Verebes István rendezte Hello Dolly! ami  óriási kihívás volt. Végül, de nem utolsó sorban a Bubamara című előadást mondanám, ami egy "hídépítő" cigány-magyar zenés játék. Kökényessy Ágival dolgozhattam együtt. Ez egy különleges előadás volt rengeteg felkészülést igényelt. 

A Hófehérke és a Hét törpe előadásfotó / forrás : Turay Ida Színház

A koreografálás mellett gyerekdarabokban, illetve kisebb szerepekben felnőtt darabokban is vállasz szerepet. Ez feltetette bennem azt a kérdést, hogy mégis melyiket érzed közelebb magadhoz, a színészetet vagy a koreográfus szakmát?

A színészet előbb volt része az életemnek, koreográfusként csak később kezdtem el tevékenykedni.  A Színművészeti Főiskolára egyszer jelentkeztem, de nem nyertem felvételt, utána már nem is próbálkoztam vele. Az akkor még Táncművészeti Főiskolán táncpedagógusként tanulhattam, akkor kezdett felerősödni bennem a  koreografálás utáni vágyakozás. Viszont egy ideje a koreografálás mellett már csak gyerekdarabokban vállaltam szerepet, ami egy tudatos döntés volt részemről, hiszen a lányom a színházban nőtt fel. Sokszor a hangfal mellett aludt, mindenhova vittük magukkal. A fiamnál már szerettem volna első sorban az édesanya lenni, amit csak úgy tehettem meg, ha kevesebb felnőtt darabban vállalok szerepet. 

Szent István misztériumjáték előadásfotó / forrás : Turay Ida Színház

Ha már a családról esett szó, említetted, hogy a lányod is ebben a közegben nőtt fel és most szintén erre a pályára készül. Hogy reagáltál erre, illetve milyen tanácsokat adtál neki ?

A nagylányom Borka az anyatejjel szívta magába a művészet szeretetét. Ő jelenleg tizennégy éves és a Szentesi – Horváth Mihály Gimnáziumban kezdi tanulmányait irodalmi-dráma-média szakon. Én támogatom őt mindenben, de arra bíztattam, hogy legyen legalább még egy szakma a kezében, hiszen manapság már majdnemhogy elengedhetetlen az, hogy az ember több lábon álljon.

Mivel kapcsolódsz ki szabadidőben?

Jelenleg a Csendtörő Alapítvánnyal töltöm a családom mellett a  ( bővebb információ: http://csendtoro.hu/) szabadidőmet, ami igazán lélekfoltozó kikapcsolódás is számomra. Fontosnak tartom a munkájukat! Szeretném, ha minél több emberrel megismertethetném őket, mert egy szolidárisabb társadalomért küzdenek. Megtiszteltetés, hogy művészeti területen csatlakozhatok hozzájuk több projektjükben is.

 

 

 

„ Amióta betettem a lábam a Turay Ida Színházba, Darvasi Ilonától mindig olyan szerepeket kaptam, amiben örömöm lelhettem.” – interjú Pásztor Erzsivel

 

részlet A medve nem játék című előadásból

Az idősebb korosztályból szinte nincs is olyan ember, aki ne kapná fel a fejét Pásztor Erzsi neve hallatán. A Kossuth -, Jászai Mari - és Balázs Béla-díjas színésznőt egy ország ismerte meg a Szomszédok sorozat Janka nénijeként. A művésznővel új szerepéről, szakmája kihívásairól, a barátok szerepéről, illetve a Turay Ida Színházzal való kapcsolatáról is beszélgettünk.

A Turay Ida Színházban nemrég kezdődtek meg a Fergeteges látogatás próbái. Tudna nekem mesélni kicsit a szerepéről?

A darab írója Varsányi Anna nagyon jó barátnőm. Vele még Szegeden ismerkedtünk meg sok évvel ezelőtt. Az, hogy most egy olyan darabban játszhatok, amit Ő írt az nekem hatalmas öröm és boldogság is egyben. Ez egy négy szereplős vígjáték, amiben én a nagymamát alakítom, aki egyszer csak becsöppen egy olyan élethelyzetbe, amiből jóformán semmit nem ért, ellenben azonnal felkavarja az állóvizet. A próbák rendkívül jó hangulatban telnek, ugyanakkor én azt már hamar észrevettem magamon, hogy a majd egy év kihagyás bennem is hagyott nyomokat. Fizikailag már nem bírom annyira jól a próbafolyamatot, de nem panaszkodhatom, mert egy nagyon szerető közeg vesz körül. A darabot nyáron, szabadtéren fogjuk bemutatni Egerváron, ősszel pedig, amennyiben a járványhelyzet engedni, szeretnénk a Turay Ida Színházban is tovább játszani.

Fergeteges látogatás olvasópróba 

A régi nagy sorozatszínészektől gyakran hallani azt, hogy egy-egy szerepük akarva-akaratlanul is összeolvadt a nevükkel. Az Ön neve hallatán egészen sok embernek bizonyára a Szomszédok Janka nénije jut az eszébe. Ön érzékelt ebből valamit?

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az eddigi pályafutásom során nem tapasztaltam azt, hogy bárki a szerepeimmel azonosított volna. Az viszont tagadhatatlan, hogy az emberek többsége a televíziós szereplések kapcsán ismerte meg a nevem. Az emberek általában nagyon közvetlenek velem, sokszor odajönnek hozzám az utcán, a piacon vagy akár a boltban, de én ezt nem bánom, nagyon jól esik a szeretetük.

Pásztor Erzsi a főiskolán

A filmezést vagy a színpadi munkát érzi közelebb magához?

Mindkettő nagyon közel áll hozzám, de az életem mindig is a színház volt. Nagyobb volumenű  filmes produkcióban nagyon régen volt lehetőségem részt venni, de azt hiszem, már nem is bírnám ezt túl jól. Nemrégiben azonban kaptam egy aprócska szerepet Eperjes Károly filmjében, ott tizenkét órás volt a forgatás, este hattól reggel hatig, ami jobban megviselt, mint régebben. Az én időmben ez még nyolc órás munka volt, azóta azonban elég sok dolog változott, sok olyan is, amihez én már nem, vagy csak nehezen tudnék alkalmazkodni.

Ön szerint mi a saját szakmája legnagyobb nehézsége ?

A szakma maga. Sajnos ez nem egy könnyű pálya, rengeteg bántás és intrika éri az embert, de ezeken muszáj felülkerekedni. Egy színész nem akkor dolgozik, mikor ahhoz van kedve, hanem akkor, amikor lehetősége van erre. Szerencsére nekem nem voltak szerepálmaim sem, csak egy egészen rövid ideig a főiskola elvégzése után. De hamar rájöttem arra, hogy a vágyakból nem mindig lesz valóság, ami sok keserűséggel és fájdalommal jár együtt, amitől tudatosan igyekeztem megkímélni magam. Szerintem annak kell örülni, ami adott, ez sokat segít. Nyilván az én pályafutásom során is adódtak olyan szerepek, amelyekkel nehezebben tudtam azonosulni, de ezeket a feladatokat is meg kell oldani valahogy.

Van olyan színházi vagy filmes szerepe, amire különösen jó szívvel emlékszik vissza?

Volt egy-két visszatérő szerep az életemben, például a Koldusoperában „Polly Peacock” -ot többször, több színházban is eljátszhattam életem során. Először harmadéves egyetemista hallgatóként találkoztam ezzel a szereppel, később pedig Debrecenben és Pécsen is játszhattam.

Premierfotó Pásztor Erzsiről és Darvasi Ilonáról

A Turay Ida Színházban Örökös társulati tag. Mit jelent Önnek a Turay Ida Színház?

Amióta betettem a lábam a Turay Ida Színházba, Darvasi Ilonától mindig olyan szerepeket kaptam, amiben örömöm lelhettem. Én a koromnál fogva sem akartam már igazán játszani, de az ő unszolására végül csak beadtam a derekam. Ilona csodás vezető, aki figyelembe vette azt is, hogy én egy ideje már nem tudok vidékre utazni velük, pedig nagyon szerettem.

Visszanézte valaha a színházi/ tévés szerepléseit?

Nem. Egyetlen kivétel az volt, amikor az unokám faggatott az életemről, vele akkor megnéztem pár régi felvételt, ami megvolt itthon, de magamtól soha nem jutna ez eszembe. Néha egy-egy rádiós beszélgetést meghallgatok, de ez sem jellemző.

A pandémiás időszak nagyon sok ember életét fenekestől felforgatta, bezártak a színházak, az emberek óvatosabbak lettek még egymással is. Önnek van valami praktikája a jelen helyzet elviselésének megkönnyítésére?

A lehetőségekhez képest próbáltam jól kihasználni az időmet. Sokféle praktikám volt, eleinte mindig úgy öltöztem fel, minhat mennék valahová, aztán felhívtam rég nem látott barátokat, ismerősöket. Volt, hogy régi darabok szövegkönyveit vettem elő, hogy lássam mire emlékszem belőlük. Aztán volt, hogy megtanultam egy-egy monológot és azt adtam elő. Egyszóval igyekeztem lekötni magam, ami szerintem egészen jól is sikerült.

Hogyan/ mivel szokott kikapcsolódni két munka között?

Ha nincs ez a pandémia, akkor sokszor hívom át magamhoz a barátnőimet, együtt ebédelünk, átbeszéljük a dolgokat és persze sokat nosztalgiázunk a régmúlt emlékein. Most, hogy jött a vírus, így telefonon tartottuk a kapcsolatot, de már nagyon várjuk, hogy újra lehessen személyesen is találkozni. Emellett gyakran nézek tévét is és sokszor fejtek keresztrejtvényt is.

részlet a Veri az ördög a feleségét című előadásból 

 Úgy tudom nemsokára szülinapot is ünnepel. Van valami, aminek örülne ebből az alkalomból?

Amit kívánnék az az, hogy még sok jó szerepet játszhassak el és hogy a szeretteim egészségesek legyenek.

fotók : Turay Ida Színház, Boda Gábor

  Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

"A karantén időszakot egy szinuszgörbén éltem, voltam nagyon mélyen és volt, hogy szárnyaltam." - Interjú Babicsek Bernáttal

 

Részlet az Egy szerethető nő című előadásból

Babicsek Bernát számára a Szeress most! című sorozat hozott országos ismertséget. A televíziózás mellett harmonika szólóval, vagy zenekarukkal ( Paddy and the Rats) járja az országot, illetve immáron húsz éve a színház világot jelentő deszkáin is találkozhat vele a nagyközönség.  A beszélgetésünk során mind a három területre kitértünk, de mesélt nekem arról is, hogy hogyan hatott rá a pandémia okozta válság.

 

Sokan a televíziós sorozatok által ismertek meg. Szerepeltél a Szeress most!-ban és a Barátok közt-ben is. Ezek az állomások mennyire voltak meghatározóak a te életedben?

Rendkívül meghatározó volt, ez hozott számomra országos ismertséget, amit bevallom kezdetben nehéz volt kezelni. Viszont egyszer, mikor már a Játékszínben dolgoztam egy próba szünetében a színészbüfében beszéltem arról, milyen fura számomra, hogy mindenütt megbámulnak az emberek. Erre az igazgatónk, Balázsovits Lajos egy könnyed mondattal megnyugtatott, miszerint: -„neked papírod van arról, hogy nézhetnek”. Lehet, hogy butaság, de ez tényleg megváltoztatta az akkori hozzáállásom, oly sok minden mellett ezt is köszönhetem neki.

A keritőnő című előadás olvasópróbája ( Turay Ida Színház)

A színház mellett aktívan foglalkozol a zenével is. Hogyan fér bele ez a két dolog az életedbe úgy, hogy az egyik se menjen a másik kárára?

Ahhoz, hogy a két tevékenységet össze tudjuk hangolni megfelelő egyeztetésre van szükség, mind a színházak, mind a koncertszervezők részéről. De az igaz, hogy egy bemutatóra vagy koncertre készülve a mindennapokban az kapja a hangsúlyosabb szerepet, amely határidő közeledik. Egy színházi próbaidőszakban nyilván kevesebb idő jut a zenére, ha pedig a zenekarral vagyunk aktívabbak, akár egy nagykoncert akár lemezfelvétel miatt, akkor a színház szorul háttérbe. A legnagyobb öröm viszont, ha mindkét oldalamat kamatoztathatom egy színházi feladatban és zenészként, színészként, zeneszerzőként is dolgozhatok egy személyben. Ilyenkor sokkal többet adhatok egy darab hangulatához, mert több szegmensből hathatok a nézők érzelmi világára, ilyen például a Turay Ida Színházban az Egy szerethető nő című előadás.

Ha arról kérdeznének, hogy mit jelent számodra a Turay Ida Színház, akkor mit válaszolnál röviden?

Örömmunka, jutalomjáték.

Fergeteges látogatás című előadás próbakép ( Turay Ida Színház)

Az előadóművészeti pályán túl volt, ami érdekel(t), aminek mondjuk nincs köze a művészethez?

Az első szakmám építész-technikus. Családi tradíciót követve kerültem erre a pályára és ha nem is sokáig, de édesapám vállalkozásában tevékenyen részt vettem. Később kanyarodtam csak a művészi pályára. De a mai napig magunk csinálunk mindent. Szeretek édesapámmal dolgozni, viszont itt megemlíteném a családunk többi tagját is, édesanyámat s a bátyámat, akik legalább annyira kiveszik a részüket a munkákból. Sőt mellettük én vagyok a lusta naplopó. Nagyon összetartó, támogató családba születhettem, amiért nem tudok elég hálás lenni. De, hogy a kérdésre is válaszoljak újdonságként az asztalosi feladatok keveredtek az életembe. Egy-egy szekrényt kellett megtervezni, kivitelezni, amit inkább megcsináltam magamnak…még nem dőltek össze!

Az Áldozatsegítő Központ erőszak elleni kampányának is az arca voltál, ami tulajdonképpen egy podcast sorozat volt. Miért tartottad fontosnak azt, hogy egy ilyen téma mellett, mint közszereplő te is kiállj?
Azt gondolom, ha ennek köszönhetően valaki egyáltalán felismeri, hogy probléma van az életében már megérte. Ha még segítséget is mer kérni még jobb, célt is értünk.

A Tabányi  Mihály díj átvétele

Az ott játszott darabjaid közül van olyan, ami különösen közel áll hozzád, vagy mindegyiket egyformán szereted?

Pontosabban erre úgy tudnék válaszolni, hogy az ott próbált darabok közül, ugyanis egyelőre a pandémiás helyzet miatt, csak magunknak készültünk elő több darabbal, de nagyon várjuk, hogy a közönség reakcióit is megtapasztalhassuk, ami az egervári nyári játékokon fog bekövetkezni. Mindegyik darab közel áll a szívemhez, mindegyik másért, de mivel a napjaimat a Fergeteges látogatás próbái töltik ki, e pillanatban ezt érzem a szívem csücskének. De az is igaz, hogy erre a szerepre hónapok óta készülök, ugyanis egy kisportolt selyemfiút kell megformálnom, amihez gyorsan megszabadultam 12 kilótól, és a nehezen megszerzett gyümölcs mindig édesebb. Az pedig hab a tortán, hogy csodálatos és alázatos kollégákkal dolgozhatok, akik közül, ha szemtelenség is kiemelni valakit, szerintem senki nem sértődik meg ha elárulom, hogy Pásztor Erzsivel próbálni életem egyik legnagyobb ajándéka. Hálás vagyok, hogy tanulhatok tőle!

Ha jól tudom több hangszeren is játszol, de valahogy ezek közül a harmonika kapta szerintem a leghangsúlyosabb szerepet az életedben. Van valami oka annak, hogy pont ezt a hangszert választottad?

Én úgy mondanám, hogy harmonikán játszom, egyebeken csak próbálkozom. Zenészként a legnagyobb elismerés számomra, hogy átvehettem a Tabányi Mihály díjat. Ezzel vált számomra világossá, hogy a szakma is elismer, ezúton is tiszteletem s köszönetem a kollégáknak!

Hogy viseled a mostani helyzetet, hogy se színház se koncertek? Mivel foglalod le magad?

A karantén időszakot egy szinuszgörbén éltem, voltam nagyon mélyen és volt, hogy szárnyaltam. Emellett sok olyan teendőt is el tudtam végezni, amire korábban nem volt időm. Valamint készülök egy olyan pop műsorral, amiben csak harmonikával szólaltatom meg a hangszereket egy looper segítségével. Szeretek olyan stílusokban kalandozni, amelyhez normális esetben nem gyakran társítanak harmonikát. De az, hogy elkezdtünk próbálni a színházban nagyon nagy könnyebbség, korábban észre sem vettem, hogy ennyire igénylem a „rendszert” az életemben. És nekem is, mint minden alkotó kollégámnak lételemem, hogy nap mint nap kamatoztathassuk a kreatív energiáinkat.

Fotó: Turay Ida Színház

„Az egész egyetlen szereppel kezdődött, de ahogy a legtöbbünkkel lenni szokott, én is ott ragadtam a Turay Ida Színházban” - Nyírő Beával, a Turay Ida Színház művészével beszélgettem

Az interjú a Turay Ida Színház megbízásából készült!

Nyírő Bea a Turay Ida Színház társulatának tagja. Színházi munkái mellett aktívan vállal szinkron, illetve sorozat-és filmszerepeket is. Jelenleg a Doktor Balaton című napi sorozatban forgat, ahol a minden lében kanál Szentesi Ágit alakítja. A művésznő a színházi munkái mellett beszélt arról is, hogy miként alakította át az életét a vírushelyzet.

Színész, rendező és jelmeztervező is vagy. Melyikben érzed magadat a legotthonosabban?

Jelmeztervezőnek nem mondanám magam, igaz volt pár felkérésem, ami erre irányult. Ez inkább azokra a gyerekdarabokra jellemző, amiket nemcsak én rendeztem, hanem én is írtam meg őket, ilyenkor ugyanis a fejemben már pontosan megvan az a kép, amit és ahogyan látni szeretnék. A három hivatás közül én azonban elsősorban színésznőnek tartom magam.

Játszol filmekben és színházban is. Miben más a két munkafolyamat?

A két munkafolyamat nagyon más. A tengerentúlon és a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban már bevett szokás az, hogy teljesen különválasztják a filmet és a színházat, így jóval kisebb az átjárás a két műfaj között. Itthon kisebb is a szakma, sok színpadi színész szerepel filmekben is.  A kettő között talán a legnagyobb különbség az, hogy míg a színházi produkciók esetében van egy 5-6 hetes munkafolyamat, ami alatt a rendező és a színész maga is tud alakítani a szerepen, ki tud próbálni különböző dolgokat, addig a filmezés egy sokkal pörgősebb műfaj, ahol a javításra is sokkal kevesebb a lehetőség.

Meg szoktak ismerni az emberek az utcán? Nehéz kezelni a szakmáddal együtt járó ismertséget?

A pandémia miatt nem igazán mozdulok ki otthonról, ezért kevés lehetőségem van találkozni másokkal, de a közösségi média felületeken sok kedves visszajelzés érkezik. Sokan várnak már vissza a színházba is, ami rendkívül jól esik és nagyon hálás vagyok az emberek szeretetéért!

Turay Ida Színház : Egy szerethető nő előadásfotó

Szerinted mi a legnehezebb dolog a színészi hivatásban?

Az, hogy tudjam megválogatni mit vállalok el és mire mondok nemet. Ez még a mai napig is nagyon nehezen megy. Sokszor szoktam abba a hibába esni, hogy túlvállalom magam. Sokan azt gondolják, hogy a színészek hivatása csupán abból áll, hogy este 2-3 órát állnak a színpadon aztán hazamennek és élik a kis életüket, de ez azért ennél jóval összetettebb. Én általában hajnalban kelek, ötre megyek forgatni délelőtt próbákra rohanok, délután szinkronba megyek, este pedig, ha van előadás akkor arra készülődöm, vagy momentán a forgatásra sietek vissza. Munka után pedig legtöbbször még szöveget tanulok.

Számodra mit jelent a Turay Ida Színház társulatához tartozni?

Lassan 19 éve vagyok a társulat tagja. A kollégák többségével már a Soproni Petőfi Színházban volt lehetőségem együtt játszani, így akkoriban nem egy teljesen ismeretlen közegbe kerültem bele, ami számomra egészen megnyugtató volt. Az egész egyetlen szereppel kezdődött, de ahogy a legtöbbünkkel lenni szokott, én is ott ragadtam a Turay Ida Színházban. Itt számítanak rám, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Az elmúlt évek során sok helyre hívtak már játszani, de mindig nemet mondtam, mert tudtam, nekem a Turay a második otthonom, az a közeg, ahova jó tartozni.  Úgy érzem, hogy itt meg vagyok becsülve. Az igazgatónőnktől, Darvasi Ilonától pedig számos olyan lehetőséget kaptam, amit máshol talán soha nem kaphattam volna meg.

Melyik darab áll a legközelebb hozzád az ott játszottak közül? És a rendezések közül?

Konkrétan egy előadást sem tudnék megnevezni, hozzám mindig az a darab áll a legközelebb, amin éppen dolgozom.

Turay Ida Színház : Hófehérke előadásfotó

Hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet, van valamiféle praktikád, ami segít átlendülni a nehezebb napokon?

Nekem a napi rituálé kialakítása segített. Reggel felkelek, napközben sétálok vagy éppen olvasok valamit, este filmeket vagy online színházi előadásokat nézek. Próbálom lefoglalni magam, de akadnak nehezebb napok, amikor egyszerűen képtelen vagyok kikelni még az ágyból is.

Azt már többször is nyilatkoztad, hogy mindig is színésznőnek készültél. Most mégis arra lennék kíváncsi, hogy gondolkodtál-e már valaha azon, hogy ha nem színésznő lennél, akkor mit csinálnál szívesen?

Ha nem színésznő akkor jogász lennék, azt hiszem. Bár ez nem gyakran fordul meg a fejemben, hiszen általában ki sem látszom a munkából.

Van-e valami, amit a fiatalabb kollégáidnak tanácsolnál, amit így a 30 éves színpadi pályafutásod alatt megtanultál és szerinted fontos lehet a következő generáció számára is?

Szerintem nagyon fontos az, hogy mindig tanulni kell és itt nem csak a szerepek szövegére, hanem a nyelvekre is gondolok. Szerintem az utóbbinak egyre nagyobb szerepe lesz a mi szakmánkban is, így aki beszéli a nyelveket az sokkal könnyebben, jobban tud érvényesülni. Továbbá fontos az is, hogy a szakma változik, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Én ezt üzenném.

Turay Ida Színház : A nemzet csalogánya előadásfotó

Mit üzennél most a nézőknek?

Én nem üzennék, inkább köszönetet mondanék nekik azért, amiért ennyire szeretnek és támogatnak bennünket művészeket.

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

képek : Turay Ida Színház

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram