10+ 1 kérdés - Fellinger Domonkos

 

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Fellinger Domonkosnak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.)    Mi az első színházi emléked?

Első releváns emlékem a Vígszínházban a Padlás, amiben Kaszás Attila játszotta a Rádióst. Karizmája, tehetsége egyszerűen elvarázsolt.

2.)    Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel?

Dráma tagozatos gimnáziumba jártam, mégis valahogy érettségi után tudatosodott és konkretizálódott az, hogy színészet felé szeretnék orientálódni. Fel is tettem mindent egy lapra, és óriási akarat erővel, küzdéssel, és szenvedéllyel belevágtam.

3.)    Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

,,Be kell menni a dzsungelbe, és élve kell kijönni!’’ - mesterem Babarczy László sokat mondta. Véleményem szerint magába foglalja a bátorságot és a kockáztatást, a szenvedélyt, a szorgalmat és alázatot, amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember konstans kilépjen a komfortzónájából.

4. ) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Nagyon sok ilyen volt a közel 60 szerepből, amit eddig eljátszottam, nem tudok semmit kiemelni. Azt viszont mindig szem előtt kell tartani: hogy ez csak JÁTÉK! Ha véget ér az előadás, tudatosan át kell kapcsolni egy másik csatornára, és élni kell az életed.

Macbet c. előadás a  Móricz Zsigmond Színház ( fotó : Juhász Éva)

5.)Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Rengeteg minden. Például, ha nyomkodják a nézők a telefont…. Nehéz…Mindent látunk és érzékelünk a színpadon, mégis meg kell tanulni, hogy nem zökkenhetsz ki. Mert lehet, hogy elvesztesz sok embert, de sok ember viszont veled együtt lélegzik. Éppen ezért az az etikus, ha mindig 100%-osan megpróbálod oda tenni magad. Ez benne a kihívás, hogy felkeltsd az érdeklődést, és behúzd azokat is, akiknek adott esetben nem tetszik az előadás.

6.)Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Még főiskolás koromban, egy rosszul sikerült kellékhasználat, hatalmas sokkot okozott. Itt tanultam meg, hogy az agynak és koncentrációnak mindig ott kell lennie, sohasem viheti el az embert a hév:)

7.) Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

A pandémia miatt, mivel szabadúszó színész vagyok és nincs állandó fizetésem, rengeteg civil munkát vállaltam. Beálltam a gyerekkori barátom mellé klímaszerelő segédnek, dolgoztam építkezésen, és futárkodtam is. Rengeteget jelentett egzisztenciálisan, és abból a szempontból is, hogy segített abban, hogy még jobban értékeljek dolgokat. Ráadásul remek terepszemle és tapasztalat volt, ugyanis rengeteg emberrel, és helyzettel találkoztam. Hiszen miből építkezzünk, ha nem az életből. Engem minden érdekel, mindenre nyitott vagyok. Rá is ébresztett arra, hogy jó, ha van még más szakma is az ember kezében.

Finito.c előadás a Veres1 Színházban

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Akkor izgulok a legjobban, mégis feltölt. Ambivalens érzés. De ahogy öregszem ez egyre inkább letisztul bennem, már inkább az öröm van bennem, mint a para.

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Egyértelműen a kiszolgáltatottság, de aki erre a pályára megy, ezzel tisztában kell lennie. Nekem is sok időbe telt, hogy megtanultam bátor lenni, és adott esetben nemet mondani, bármennyire is nehéz. Ezt tudatosan építeni kell, és az embernek ki kell állnia magáért (amúgy is) különben tisztelet a kivételnek, de kihasználna és hülyének néznek. Aminek ugyebár az is lehet hozadéka, hogy olyan mélyen sérülsz, hogy elmegy a kedved az egésztől. Na, itt jön az mennyire akarod, mennyire állsz bele, és ventilálod ki magadból, mit gondolsz.

10.) És mi az, ami miatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Azért, hogy talán a világ jobb hely lehessen. Nincsenek illúzióim. Egy előadás, nem változtatja meg a világot, de ha már felpiszkál, diskurzust és érzelmet generál , akkor már nyertünk. Ha valaki picit is elgondolkodik és ráeszmél, hogyan működtethetném jobban ezt es azt a saját életemben, az meg már diadal.

+ 1 Kitől kérdeznél és mit?

 Bercsényi Pétertől kérdezem, hogy milyen tapasztalat volt számára Angliai nyolc hónap, és miben tett hozzá az életéhez?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram