10+ 1 kérdés - Bakonyi Alexa

 

Bakonyi Alexa / Fotó: Ács Sándor

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Bakonyi Alexának tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.Mi az első színházi emléked?

 A MOM Kultúrházban hat évesen verset mondok, elfelejtem a szöveget, valamit elkezdek mesélni helyette rímben; nagy nevetés és taps járt érte. Azt éreztem, hogy furcsamód téthelyzetben megbocsátóbbak egymással az emberek, mint amúgy, vagy mondjuk egy feleletkor. Szabadságot éreztem.  Nézőként a Pesti Magyar Színházba vitt el minket az osztálytársam mamája, és találkozhattam a színfalak mögött a kollegájával, magával Tolnay Klárival. Akkor is eldöntöttem, hogy színész leszek.

 2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel ?

Mióta tudatomnál vagyok, ezt tényként kezeltem. 24 évesen, mikor lekerültem a Vörösmarty Színházhoz, és szimultán megkaptam a Meanhwhile In Kanses főszerepét a Bàrka Színházban : ekkor hoztam meg a végleges döntésem arról, hogy az addigi szerteágazó, kiállítás szervezői és egyéb kulturmenedzseri munkáim félreteszem, és csak erre fókuszálok.

 

Bakonyi Alexa a Nofilter c. film forgatásán ( fotó : Pavel Bogolepiv)

3. Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

 Derzsi Jani bácsi kinevetett, mikor mondtam neki, hogy elengedem én ezt, ès jóga oktató leszek, majd azt mondta: ne akarj megfelelni. Senkinek. Soha. Csak magadnak. Szabadság nélkül nincs művészet. A megfelelés a szabadság halála. Tisztelet adj. Magadnak és mindenki másnak is.

 

4. Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

 Volt. Filmen egy éjszakai spontán vetélés után a lány, akit játszottam úgy dönt, elássa egyedül a magzatot a Margit szigeten. Az az ásás jelenet ritka fájdalmas volt. Az afrikai vendégdiák, aki felkért és az SZFE-n tanult épp szintén, valamiért nem adta oda a megegyezés szerint a felvételeket: ez megkoronázta a megviseltségem; méltatlan, és érthetetlen volt. Színpadon pedig együtt játszottam az akkori fiúmmal a kapcsolatunk egyik több hónapos szünetében is. Tudtam, hogy ő mással van, én képtelen voltam másra akár csak nézni is. Így egy légtérben lenni is olyan volt mintha tüzes víz csorogna mindenemen, de csókolózni a darab egy pontján maga volt a megsemmisülés. Hazamenni egyedül pedig mindebből egy feketelyuk. 

 

5. Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Az úgynevezett nevettetős kollegákkal azért gyűlt már meg a bajom, de volt, hogy azt hittem megláttam valakit a nézőtéren, s onnantól valami megváltozott. A saját fantáziám a legveszélyesebb.

 

6. Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Egyszer becsípődött a nyakamban egy ideg és hetekig szédültem: így ugrottam neki egy zenés előadásnak, ahol egy hátradöntve éneklésből felpörögvén konkrétan először ki, majd le is estem a színpadról. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, de megpróbáltam mindezt álcázni. a dalokat betanító korrepetitor -aki pár hónap után épp ránézett az előadásra- miután lement a darab konkrétan gratulált az új “vicceimhez”: sikerült tehát belejátszanom az amúgy halálközeli élményeim az előadásba: azt hitte, direkt voltak. 

7. Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

Pszichológia, lakberendezés, kert, full- time gyereknevelés. Ezek tulajdonképp tervek.

fotó : Csányi István

8.Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Legtöbbször egész különös erőt adó, motiváló, szinte párbeszéd; nekik mondom, érzem a szempontjaikat ahogy figyelnek, és az érzéseiket is amiket egyfajta trambulinként használok arra hogy még személyesebbé váljon az előadás.

 

9.Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

 Az elképesztő alulfizetettség.

10.És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

 A kapcsolódás. A jelennel, ès a pillanatnyilag egymást megtisztelő emberekkel, akik időt és energiàt áldoznak magunkra. 

Bárka Színház Meanwhile is Kanses 011 Alkotócsoport Bakonyi Alexa és Borbély Alexa 

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?  

 Tóth Károlytól szeretném kérdezni : Hogy  mi az őszinteség, és színházi embernél ez fontos-e ?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram