„ Azt szoktam mondani, hogy a színház a szerelmem, a film pedig a szeretőm„ – interjú Balázs Andrea színésznővel

 

Fotó : Talent Studió

Amikor elindítottam ezt a sorozatot az volt a célom, hogy olyan színházi embereket mutassak be nektek, akik hozzám közel állnak, vagy olyasvalamit képviselnek, ami fontos számomra. Balázs Andi azon kevesek egyike, akit mindkét kategóriába be tudnék sorolni, hiszen mind színházi  mind pedig magánemberként fel tudok rá nézni, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szóval fogadjátok nagyon nagy szeretettel ezt a beszélgetést, amiben szó esett a színházi munkáról, a közösségi média felületekről és még a felelős állattartás kérdését is körbejártuk egy kicsikét...

Van facebook, Instagram és Tiktok fiókod is, ahol rendszeresen osztasz meg tartalmat a rajongóiddal. Ez azért is érdekes szerintem, mert mind a három felület alapvetően más és más korosztályt vonz. Mennyire volt tudatos döntés számodra, hogy ezeken a felületeken jelen legyél?

Így igaz, valóban más korosztályt vonz mind a három platform. A Facebook és az Instagram fiókomon keresztül tudom felvenni a kapcsolatot rég nem látott kollégákkal és barátokkal is. Az Instagramon sokszor kapok leveleket, amikre, ha időm engedi igyekszem válaszolni, hiszen tudom, hogy mennyire fontos tud lenni egy-két jó szó vagy tanács annak, aki szorult helyzetben érzi magát. A Tiktokot azért is töltöttem le, mert a Talent Stúdióban, ahol tanítok sok tanítványom kezdte el használni, én pedig szerettem volna tudni azt, hogy miről beszélnek. Számomra fontos az, hogy tisztában legyek azzal, hogy mi az, ami a fiatalokat megmozgatja, kiket követnek vagy épp milyen tartalmak iránt érdeklődnek.

Fotó : The News

Nagy állatbarát vagy, több helyet is támogattál, sőt pár éve egy véletlennek köszönhetően örökbe fogadtál két kutyát, Nokedlit és Galuskát, akikről nagyon sok cuki képet lehet találni az Instagramon. Ezt az állatok iránt érzett szeretetet otthonról hoztad vagy ez inkább csak később alakult ki benned?

Olyan családban nőttem fel, ahol folyamatosan állatokkal voltam körülvéve így nekem az állatok szeretete otthonról jött. Nagyon fontosnak, hogy az emberek figyelmét felhívjam a felelős állattartásra. Egy állat nem játékszer, amit, ha megunok kidobok. Nálunk mind a négy kutya családtag, akikre vigyázunk, törődünk velük, rendszeresen visszük őket állatorvosi kivizsgálásra és igyekszünk, hogy a lehetőségeinkhez mérten mindent megadjunk nekik, amit csak tudunk.

Sok ember a CBA reklám miatt ismerte meg az arcod. Ez okozott bármilyen nehézséget neked a színházi életedben?

Nem volt rá példa, hogy felkiabáltak volna a színpadra. Olyan előfordult, hogy valakik azért jöttek el színházba megnézni egy előadásba mert kíváncsiak voltak, hogy milyen színésznő bújik meg a reklámszereplő mögött. A gyerekekben viszont elég erős nyomot hagyott ez a karakter. Például Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című darabjában soha nem volt akkora sikere a Lonka nevű szereplőnek akit én alakítottam mint a reklám utáni időszakban. Ezt a szerepet már átadtam egy tehetséges, fiatal kolléganőmnek Koltai Viviennek, ő is nagy sikerrel játssza ha nincs éppen pandémia.

A pandémia változtatott valamit azon, hogy a filmes vagy a színházi szerepet érzed közel magadhoz?

Azt szoktam mondani, hogy a színház a szerelmem, a film pedig a szeretőm. Ehhez tartom is magam, pandémia ide vagy oda. Bár nem panaszkodhatom, hiszen számos kis -és nagyfilmben, illetve sorozatban is játszottam mostanában, de a színház élő varázsát a film nem tudja pótolni. Épp a napokban gondoltam arra, hogy már nagyon hiányzik az, hogy a  délutáni próbák után a kollégákkal  összeüljünk az alulában és megvitassuk a dolgokat az esti előadás előtt. Így, hogy most nincs színház, online tartjuk a kapcsolatot egymással, ez azonban nem pótolja azt a varázst, amit egy személyes találkozás során átélhetünk. Remélem minél hamarabb lesz lehetőségünk arra, hogy újra játszhassunk a nézőinknek.

Fotó : Port.hu

Ha lenne 3 kívánságod mire használnád fel?

Először is azt kívánnám, hogy mindenkinek lehessen egy kívánsága. Másodszor azt, hogy valahogy oldjuk meg ezt a klímaválságot. A harmadik pedig, hogy ne betegedjenek meg emberek és legyen vége ennek az pandémiás állapotnak.

Nagyon-nagyon közvetlen ember vagy a rajongóddal is, ebből sosem adódtak kellemetlen szituációk?

Nálam nagyon tiszták a határok, amiket szerencsére nem lépett még át senki. Én az a fajta ember vagyok, aki szívesen beszélget másokkal.

Egy ideje tanítasz is a Talent stúdióban, a gyerekek pedig láthatóan rajonganak érted. Hogyan kezeled látszólag ennyire könnyedén azt, hogy ennyi tehetséges fiatalért „kell felelősséget vállalnod”? Hogy kezdődött ez az egész?

Természetesen nagyon nagy felelősség az, hogy ha valaki fiatalokat tanít, de ezt tehernek semmiképp se mondanám. Én olyan tanár vagyok, aki sokat beszélget a tanítványaival, nem csak szakmai, hanem egyéb más, az életben fontos témákról is, mint például a másság kezelése vagy éppen az egyre gyakrabban felmerülő iskolai bántalmazás.

Van valamiféle életfilozófiád mottód, amit követsz, vagy ennél spontánabb ember vagy?

Én egy elég spontán embernek tartom magam. Apukám egyszer azt mondta nekem, hogy: „ha egy nap öt olyan dolgot fel tudsz sorolni, amiért hálás vagy, akkor nem szabad egész nap panaszkodni”. Ehhez általában tartom is magam. Persze előfordul, hogy én is panaszkodom, hiszen emberből vagyok és nekem is vannak rosszabb napjaim.

Fotó : Borsodonline

Mi az, ami egy napodból semmiképp sem hiányozhat?  

A szerelmem, Ridzi Gábor. Ő az aki nélkül nem tudom elképzelni egy napom. Nekem Gábor az az ember, akivel mindent meg tudok vitatni, aki mellett biztonságban érzem magam és tudom, hogy rábízhatnám akár az egész életem is, mert úgy vigyázna rá, mintha a sajátja lenne.

Van olyan ember, akire példaképként tekintesz?

Nekem a szüleim a példaképeim. Főképp apukám az, aki az utóbbi években szintet lépett ebben. Számomra ők azok, akikre fel tudok nézni és az Ő tanácsait mindig feltétel nélkül meg is hallgatom.

 

 Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

„Itt az van, amit én mondok… Nektek pedig kötelességetek hallgatni rám!” – Margarida asszony

 Egy ideje már terveztem megnézni a Karinthy Színházházban a Margarida asszony című előadást, de eddig valahogy sosem sikerült elcsípnem. Őszintén szólva elég sok nézői véleményt olvastam a darabról, mielőtt jegyet vettem volna az előadásra és bár a visszajelzések elég vegyesek voltak, egyáltalán nem bántam meg a döntésem.

A darab egy hullámzó kedélyállapotú magányos tanárnő tanóráját mutatja be egy szünettel elválasztva. Balázs Andrea remek Margarida asszony. A színésznő mozgása, gesztusai életre keltik az alakot és még egyedül is képes betölteni a színpadot úgy, hogy az előadás nem válik egysíkúvá, hiszen közben több alkalommal is megszólítja a nézőket és időnkén be is vonja őket az előadásba, a bátrabbak például énekelhettek is a színésznővel egy rövidke dalt is, ami egyébként annyira fülbemászó, hogy én utána órákig azt dúdolgattam.

Érdekes egyébként, hogy a darab leginkább monológokból épül fel, de ezek a szövegek sose egyes szám első, hanem egyes szám harmadik személyben hangzanak el. Ez eleinte nekem kicsit furcsa volt, de idővel annyira belemerültem a darabba, hogy már erre se figyeltem. Balázs Andrea alakításában nekem rendkívül tetszett az, hogy szinte az első perctől kezdve felvette a ritmust a közönséggel, már amikor belépett végigpásztázott a sorokon, mintha a közönség soraiban tényleg egy osztálynyi gyerek foglalna helyet.

Az viszont nagyon meglepett, hogy a darabban ennyi káromkodás van. Én bírom, mert hozzászoktam, de aki nem, annak talán ez kicsit zavaró lehet. Az, hogy ennek van-e helye a színházban vagy nem, az szerintem örök vita téma marad, engem nem zavar, akit viszont igen, annak nem biztos, hogy ajánlanám az előadást. Szerintem egyébként itt helye volt ezeknek a szavaknak, hiszen ez mutatja be a Margarida asszonyban lévő kettőséget.

A szerep nem könnyű. Ez egyértelmű. Balázs Andi mégis remekelt benne. Hihetetlen erő volt abban, ahogy az egyik percben még egy szelíd, ám de magányos asszonyt játszott, aki a következő percben őrjöngő vadállattá vált. Az előadás alatt nem egyszer rázott ki a hideg az élés váltások miatt, de én szeretem, amikor a színész és a darab is teljesen a hatása alá von.

Miután az előadás egy biológia órát mutat be, ezért a fajfenntartás többször is szóba kerül, ami eleinte még szórakoztató is, de szerintem kicsit sok volt az erre való utálás. Igaz ez leginkább Margarida asszony számára volt fontos, neki okozott örömet és ő volt az, aki a jó tanulmányi eredmények elérésének érdekében felajánlotta a diákoknak, hogy láthatják ők teljes meztelenségében. Ezt a monológot aztán a tetőpontig húzza és a néző szinte már várja mit fog történni, a színésznő már gombolkozni kezd, amikor egyszer csak megáll a mozdulatban és mintha, akkor jönne rá, mire is készül valójában. Érdekes ez a kettőség, ami egyébként az egész darabra nagyon jellemző.

Aztán ott van a drogokra való utálás is, amikor is a néző elgondolkozik azon, honnan tudhat Margarida asszony erről ennyit. Talán ő is használta a szert korábban és ezért akarja ennyire védeni tőle az ifjúságot? Vagy mégis hogyan került kapcsolatba vele? Mert, hogy kapcsolatba került, az vitathatatlan. Másképp nem tudna ennyit róla.

A Margarida asszonyt nézve eszünkbe kellene jutni, hogy valóban szeretnénk-e egy ilyen diktatórikus rendszer tagjai lenni. A darabban több utalás is van arra, hogy itt Margarida asszony irányít, a többiek csak hallgatnak: „Itt az van, amit én mondok. Nektek kötelességetek hallgatni!”

A magam részéről azt gondolom, hogy ezt a darab igen erős tükröt mutat a társadalomnak, mert (sajnos) elég sok „Margarida asszony” él köztünk is, akikről nem is tudunk, mert idővel mindenki megtanulja fegyelmezni önmagát, csak kérdés, hogy mikor bújik elő valakiből a vadállat . Én mindenképpen ajánlanám a darabot azoknak, akik szeretnek elgondolkodni egy-egy előadás kapcsán bizonyos élethelyzetekről.

Nem véletlen, hogy a darab végén az asszonynál egy fegyvert is talál az egyik diákja. Ezt szerintem tekinthetjük egy újabb utalásnak Margarida asszony állapotára nézve, ami megint csak bőven hagy okot arra, hogy nézőként is elgondolkozzunk azon, mi hogyan járnánk el a tanárnő helyzetében és persze azon is, hogy Margarida asszony hogyan kerülhetett ebbe a helyzetbe.

Böhm Györgyöt eddig nem ismertem rendezőként, de nekem a Margarida asszony kapcsán nagyon tetszett az, ahogy a színpad adottságait kihasználta. Másrészt nekem nagyon színpatikus volt az is, hogy a monológokat megtörte azzal, hogy egyes jelenetek közben a színésznő hol az asztalon állt, hol alá bújt, ami azon kívül, hogy szórakoztatatóvá tette az jeleneteket, megtörte az előadás statikusságát is.

A jelmezek, melyek Kemenes Tünde keze munkájának köszönhetőek, szintén remekül illeszkednek a darabhoz. Bár a ruhák egyszerűen és letisztultak, mégis hitelesen visszaadják azt, amit a darab mutatni akar.

A díszlet, amit Michac Gábor tervezett, nagyon praktikus. Nekem legalábbis teljesen előhozta a korábbi biológia óráim hangulatát, a kitömött nyúllal, a nagy fekete táblákkal és a hatalmas tanári asztallal. Ez nekem rögtön meghozta az a semmivel össze nem hasonlítható iskola hangulatot, amikor még jó pár évvel ezelőtt, sokkal, kevesebb tapasztalattal a hátam mögött, a felvételitől rettegve ültem az iskolapadban.

Őszintén remélem, hogy a darab még ezután is hosszú pályafutást fut be és sokan megismerik majd Balázs Andreát, aki egyébként tüneményes és nagyon tehetséges, ezt utóbbi szerintem vitathatatlan. Aki ekkora átalakulásokra képes néhány pillanat alatt, arról nem lehet mást mondani!

A Margarida asszonyt csak jó szívvel tudom ajánlani minden kedves színház szerető embernek, akit nem riaszt vissza az, ha a darab során néhol egy-egy káromkodás elhangzik, ami egyébként szerintem teljesen kibírható. A darab egyként zseniális, ahogy Balázs Andi is!

Alkotók:

Rendező: Böhm György
Fordító: Szántó Judit
Díszlet: Michac Gábor
Jelmez: Kemenesi Tünde
Zene: Nyitrai László
Produkciós vezető: Ridzi Gábor
Művészeti vezető: Karinthy Márton

képek : mind saját kép