10+ 1 kérdés - Szélyes Szluka Brigitta

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Szélyes- Szlúka Brigittának tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Szélyes- Szlúka Brigittától korábban Szőts Orsi kérdezett: Fogunk-e még valaha facsarni valamit együtt abból a bizonyos citromból?

Orsi kérdésére a válaszom, hogy nagyon remélem, ha máshogy nem akkor közösen alkotunk, magunktól.

1.)Mi az első színházi emléked?

Ez nehéz kérdés. A Kolibri Színházban voltam először színházba anyuval és a tesómmal, de ezt csak elbeszélésből tudom. Az első amire emlékszem az talán a Kecskeméti Katona József Színházban a Dzsungel Könyve előadás volt. Nagyon szerettem.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

Ez is olyan, amit elbeszélésből tudok. Általános iskola első osztályában ez volt a válaszom arra a kérdésre, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Tudatosan viszont hetedikes koromban és ennek megfelelően mentem Szentesre tanulni.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Még gimnáziumban mondta nekem az egyik kedves tanárom a diákszínpadon tréningen, sokat beszélgetett velünk, hogy több lábon kell állni. Akkor legyintettem rá. Az utóbbi időben elég sokat zakatol a fejemben ez a tanács. Biztosan volt számtalan jobbnál jobb tanács, de most ez az ami a legidőszerűbb.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Igen volt. Julie szerepe Strindberg Julie kisasszony című darabjában. Kincses Kata rendezte. Most azt gondolom, hogy habár már akkor idősebb voltam, mint a szerep maga, mégis később értem meg igazán rá. kb 30 éves koromban gondoltam, hogy most tudom miről beszél a darab, miről beszél és mit érez Julie.

fotó: Torma Sándor

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Volt egy igazán meglepő fordult az egyik soproni előadáson. Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél című előadásán egy adott pillanatban egy hölgy néző felsétált a színpadra (késöbb kiderült, hogy valami erős gyógyszer hatása alatt állt, aminek fura mellékhatását tapasztaltuk) és megpróbálta elmondani ő is a véleményét. Azt tudni kell, hogy politikai témájú a darab és ezen a ponton pont egy erős vita zajlott a színpadon. Szerintem az ijedtség és a meglepetés ereje is kiült az arcomra. Az egyik színész társam viszont hamar kapcsolt és vitte tovább az előadást egy jól időzített impróval. Mindenki vissza tudott kapcsolódni.

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Sok bakim volt, de a legtöbb hamar túljátszható dolog volt, szövegtévesztés, koreográfiai baki. Igazán vicces nem jut eszembe. Olyan van még amit szégyellek a mai napig. Nem volt ez sem a világ vége, de rossz érzés gondolni rá. Az éneklés nekem a gyenge pont és volt egy gyerek előadás, az első nagyobb szerepem, amire büszke voltam és a premieren annyira bepánikoltam a szóló dalnál, hogy bűn hamis voltam, teljesen elmentem az erdőbe. Ha erre gondolok ma is összeszorul a gyomrom.

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Lenne egy kalap szalonom és kalapokat készítenék.

 

fotó : Torma Sándor

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Ez mindig plusz izgalommal jár, de nagyon jó érzés. 

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Számomra az önmarketing. Ma már nem elég, hogy jól eljátszol egy szerepet, ha ezt senki nem látja, akkor nem biztos, hogy van tovább. Nagyon tisztelem és felnézek azokra a színészekre akik ezt tudatosan csinálják és jól csinálják, mint Lengyel Tamás például és, hogy ő ebben segíteni is próbál másoknak ez igazán becsülendő.

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Ez több összetevős, komplex dolog szerintem. A nézők szeretete és öröme miatt. Ha estéről estére adni tud az előadás nekik valamit azért érdemes. A játszó társak miatt. Az egymástól tanulás, közös gondolkodás, közös játék és ezek szeretete, egy jó csapat, ezért is érdemes. És az alkotás öröme. Ha valami szépet és jót alkot az ember az örömmel tölti el. A szerep is egy alkotás és az előadás egésze is egy alkotás, amit sokan hoznak létre közösen. Ha ez jó és mindenki úgy érzi, hogy jó, akkor az öröm és érdemes estéről- estére megismételni. 

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

A plusz egy kérdésem Némedi Árpinak szól. Ha választania kellene Don Juan-t vagy Don Quijote-t választaná? 

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram