10+ 1 kérdés - Szántó Balázs

 

Portré 
fotó : Juhász Éva

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal  Szántó Balázsnak, a Vígszínház tehetséges, fiatal művészének tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

 

1.) Mi az első színházi emléked?

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Légy jó mindhalálig című előadásában orvul felbontjuk Nyilas Misi pakkját. Körülbelül tíz éves lehettem, ekkor voltam először színpadon.

 

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

 Meghatározó élmény volt számomra gyerekként színházban dolgozni, létezni. Később már tudatosan választottam drámaszakos gimnáziumot, és végül ott dőlt el bennem, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni.

 

3. ) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Zsámbéki Gábor egyetemi mesterem mondta mindig, hogy sose az egyszerű megoldásokat keressük színpadon. És igyekezzünk minél szélesebb ismeretet szerezni a szakma egyéb területein, hogy egyedül is feltaláljuk magunkat egy-egy munkafolyamatban, ha esetleg nem minden körülmény adott.

 

fotó: Péterfy Photography

 

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Király Dániel rendezte a Kozmikus Magány című sci-fi előadást a Vígszínház Házi Színpadán. Nehéz, tudományos alapú szöveg volt, végig nagyon pontosan kellett fogalmazni, nem lehetett helye hibának, mert egy kis eltérés és követhetetlenné válhatott a történet. Ha lelkileg nem is viselt meg, de mentálisan magas fokú koncentrációt követelt. Csiby Gergely rendezésében, a Pillangók szabadok című előadásban egy vak fiút játszom, szinte végig színen vagyok. Elejétől a végéig nagyon következetesen kell léteznem „vakként”, komoly színészi kihívás.

 

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?
A Pesti Színházban egy Bíborsziget előadás alatt (rendező: Hegedűs D. Géza) volt egy szinte már szürreálisan hangosan nevető néző, valószínűleg élvezte az előadást. Mindenki nehezen tudta tartani magát az előadás egésze alatt a színpadon, hogy ne nevessen végül vele együtt.

 

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Konkrét emlékem nincsen, szerencsére nem rúgtam fel talán semmit, nem estem át semmin, leginkább szövegbeli tévesztések, amiket mi belülről érzékelünk a másiknál, de igyekszünk minél hamarabb túllendülni rajta előadás közben.

Vígszínház társulati fotó

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Pszichológia, vagy olyan munka, ahol állatokkal és növényekkel, a természettel foglalkozhatok, de a tanítás is érdekelne.

 

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Igyekszem ezt kizárni, hogy még csak véletlenül se kezdjek el „nekik

játszani”.

 

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

A legnagyobb nehézség az időhiány, ami miatt rengeteg dolog kiesik. Kezdve az ember magánéletének tervezésétől, egészen odáig, hogy ha az ember sokat játszik, próbál, nincs ideje előadásokat nézni, ezáltal kevésbé tud tájékozott lenni.

 

A pillangók szabadok című előadásfotó 
fotó : Panamy

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Az a közösségteremtő erő, ami miatt már évezredekkel ezelőtt is leültek az emberek a tűz köré történeteket mesélni egymásnak.

 

+1.: Kitől és mit kérdeznél?

 Ballér Biankától szeretném megkérdezni, hogy mi a legfontosabb tulajdonsága egy színésznek?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram