A színpadon először Dóczy Péter (a pincér) és Karalyos Gábor (Garcin) jelennek meg. Igazából még meg sem kell szólalniuk ahhoz, hogy a pokol hangulata már bejárva a nézőteret. Zseniális az, ahogy a pokol hangulatából már az első percekben egy apró kis darabot mutatnak és ehhez elég csak a színészek mimikáit és gesztusait figyelni.
Karalyos Gábort a Zárt tárgyalás előtt még sosem láttam színpadon, csak annyit tudtam róla, hogy a Barátok közt című napi telenovella egyik szereplője egy ideje, de mivel nem igazán vagyok képben a sorozatot illetően, ezért nem igazán tudtam, hogy mit várjak tőle. Így már elsőre is elvarázsolt az, ahogy és amilyen erővel játszik. Hihetetlen tehetséges, ez nem kérdés! Holott egyáltalán nem könnyű az a szerep, amit a semmiből kell felépítenie úgy, hogy a végén a nézők megértsék, hogy Garcin (Karalyos Gábor), Ines (Nagyváradi Erzsébet) és Estelle (Csomor Csilla) játszmája miről is szól valójában. Ez pedig nem egyszerű, de szerintem sikerült átadniuk mindazt a gyötrelmet és kétségbeesést, amit ebben a drámában ezek az emberek megéltek.
Bár Dóczy Péter, sokkal kevesebb szerepet kapott a darabban, mint a másik három színész, azt mégis úgy játszotta el, hogy a hideg futkosott a hátamon. Amikor ő megszólalt tényleg megfagyott a hangulat. Direkt figyeltem is, hogy mennyire kimért, távolságtartó hanglejtéssel ejtette ki a szavakat, jelezve, hogy a pokol nem egy játszótér, ahol minden szép és jó. Nem! A pokol félelmetes és mindent felforgató…
Bár a karaktere ízig-vérig romlott és nem egy szerethető karakter, Nagyváradi Erzsébet mégis elérte azt, hogy Ines szerethetővé váljon. Ines karakterében benne van az, ami a mai embere egy részéből hiányzik: az őszintéség. A darabban ugyanis Ines az egyetlen, aki semmit sem titkol, mindent kimond, bár hideg és távolságtartó. Garcin legnagyobb ellenfele, ami a köztük lévő konfliktust illeti. Azt, hiszen Nagyváradi Erzsébet ebben a szerepben erősen kilépett a komfortzónán túlra. Én nem is értem, hogyan lehet egy ilyen karaktert, mint amilyen Ines, ekkora tűzzel és ilyen erővel játszani úgy, hogy közben ne söpörjön le mindent és mindenkit. Hihetetlen az, amit ő ebben a darabban az asztalra lerakott. Igazi nagy tehetség, ami láthatóan kellő alázattal és profizmussal párosul. Az, ahogy szépen lassan, szóról-szóra, mozdulatról-mozdulatra felépítette Ines karakterét és bemutatta azt, milyen, amikor egy nő egy férfit alakít a színpadon, na, az egy valódi csoda, nagy kihívás egy színésznő számára. De ezt nagyon jól csinálta és végül megmutatta azt, Ines az egyetlen őszinte lény ebben a színdarabban, aki nem akar másnak látszani, mint amilyen, mert őt már a földön is elítélték és bántották.
Azt hiszem, ebben a darabban egyik színész sincs könnyű helyzetben, még Csomor Csilla sem. Az általa alakított szőke, naiv Estelle-ről senki sem gondolná, hogy milyen szörnyű titkokat hozott magával a pokolba, ám Ines hatására végül neki is meg kell vallania a bűneit. Ekkor derül ki, hogy a bájos külső mögött egy valódi gyilkos áll, aki amikor szembe kerül Ines-sel megijed, mert magát látja benne. Csak, hogy Ines legalább őszinte. Estelle koránt sem az. Ő csak azt akarja, hogy megmentsék. Pontosabban, hogy Garcin mentse fel és oldozza fel. Csak, hogy ott van Ines, aki mindezt nem hagyja. Talán ebben a szerepben azt is nehéz, hogy két ellentétes érzést kell egyszerre eljátszani benne… Mert Estelle máshogy bánik Garcin-nal és megint másképp Inessel. Csomor Csilla azonban kiválóan váltogatta azt, hogy épp melyik érzelmet, mimikát vagy épp hanglejtést kell előhoznia. Őt sem láttam még korábban színpadon, de ebben a darabban nekem nagyon tetszett az alakítása. Igazi átélés és egy nagy adag precizitás és alázat volt benne. Ahogy ő a többi színésztársával játszott, és ahogy bizonyos pillanatokban eltávolodott tőlük, az sok mindent megmutatott abból, az kellő bizonyosságot adott arról, hogy Csomor Csilla nagyszerű alakításra képes a színpadon is.
Ez a darab egyértelműen egy óriási csapatjáték a színészek részéről, hiszen minden mozzanat, mondat, mimika és gesztus egymásra épül. Mindennek megvan a maga jelentősége. Így lesz a végén a hatás is olyan, ami maga alá teper és elgondolkoztat. Szó szerint magával visz a pokolba, közben pedig egy elég erős tükröt mutat a mai társadalmi helyzetre is.
Szerintem nagyon aktuális darab, amit elsősorban azok számára ajánlanék, akik szeretik az elgondolkodtató darabokat, mert ez az. Nem könnyed kikapcsolódás ez, hanem egy vérbeli dráma, kiváló rendezéssel, nagyszerű és igazán TEHETSÉGES színészekkel és nem utolsó sorban egy feledhetetlen színházi élménnyel.
Alkotók:
Szerző: Jean Paul Sartre
Fordította: Hegedűs Zoltán
Rendező: Csiszár Imre
Rendezőasszisztens: Tóth Zsófi
Látvány: Csiszár Imre
Jelmez: Harák Judit
Súgó: Paku Éva
Producer: Szabó Ágnes
Szereplők
Ines :Nagyváradi Erzsébet
Estelle : Csomor Csilla
Garcin : Karalyos Gábor
Pincér : Dóczy Péter
fotók : gozon.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése