Háy János darabjának középpontjában a boldogság keresése áll. Ki házasságon innen ki pedig túl rajta. Férjek és feleségek, barátnők és barátok mesélnek őszintén életük alakulásáról, házasságukról és érzéseikről. Nem csoda, ha helyenként azt érezzük,hogy a darab megkapó őszintéséggel és némi iróniával tart tükröt elénk.
A színdarab kapcsán három zseniális színészt emelnék ki a sokaságból: Kálid Artúr, Rancsó Dezső és Csernus Mariann. Ők voltak azok, akikről egy pillanatra sem tudtam levenni a szemem. Szerintem szó szerint a hátukon cipelték a darabot.
A Kálid Artúr által megformált ügyvédről eleinte könnyű elhinni azt, hogy egy teljesen hétköznapi férfi a maga kis hóbortjaival, akinek másról sem szól az élete, mint a feleségéről és a munkájáról. Aztán persze kiderül, hogy ez nem teljesen így van. Ő sem kivétel! Hiába mondja ártatlannak magát, egyáltalán nem az.Szeretője van. Neki is. Pont úgy, mint a többi férfinak. Kálid Artúr játékában az fogott meg, hogy teljesen hétköznapi mondatokba olyan mélységeket vitt bele, hogy az előadást követő órákban is a tőle elhangzott mondatok jártak a fejemben. Ilyen erős hatást kevés színész tud elérni. Neki sikerült.
Rancsó Dezső, a darab 2008-as bemutatója óta része a produkciónak egy igazi színfolt a darabban. Bevallom őszintén, nagyon nehéz volt megállnom, hogy néhány jelenete során ne sírjam el magam. Hihetetlen, hogy Rancsó mennyire mély érzelmekkel és milyen hitelesen dolgozik, mindezt úgy, hogy közben egyaltalán nem játssza le kollégáit, sőt mi több, láthatóan inkább “alájuk dolgozik”. A karaktere Gyuri halálos beteg. Nem könnyű szerep, már csak azért sem, mert nincsenek terjedelmes monológjai, ahol magát és az érzéseit jobban megmutathatná vagy kitárhatná a szívét a közönség elé. Inkább párbeszédek formájában kell megmutatnia a karaktere mélységeit, ami nem könnyű. Rancsó mégis remekel benne. Számomra hihetetlen, hogy mennyi alázat és odaadás van abban, amit csinál. Egyszerűen bámulatos, de tényleg!
Végül, de nem utolsó sorban: Csernus Mariann. Egy legenda! Ő is, csak úgy, mint Rancsó Dezső a produkció alapköve, azaz a kezdetektől fogva ő alakítja az öreg Marika nénit. Nem nagy szerep ugyan, de hosszú monológokból épül fel, amikor egyedül áll a színpadon. Azt a kisugárzást, ami neki van, azt egyszerűen lehetetlen utánozni. Végig ittam a szavait, bármit mondott én úgy figyeltem, mintha az életem múlva rajta. Észrevétlenül kerültem a hatása alá, szinte elvesztem a mondataiban, az apró, jelzésszerű gesztusaiban, mellyel ezt az idős asszonyt formálta meg.
Persze a többiek is fantasztikusak voltak, még véletlen sem állítanám az ellenkezőjét, hiszen mindannyian rengeteg munkát és energiát fektettek az előadásba, ez tagadhatatlan. Egyszerűen csak arról van szó, hogy engem az előbb felsorolt három színész játéka volt, ami a legjobban megérintett.
Pinczés István rendezésében nekem nagyon tetszett, hogy nem volt túldíszített színpadtér és a színèszek láthatóan olyan instrukciókat kaptak, ami segítette őket abban, hogy minél hitelesebben formálják meg sajàt karakterük. Èrezhető volt az is, hogy a szövegben volt némi húzás, de ez szerintem csak előnyére vált a darabnak. Hiszen itt nem is feltétlen a szöveg a lényeg, hanem az érzések, amiket a darab kivált az emberekből. Belőlem a fojtó zokogást váltotta ki hazafelé. Sírtam, mint a záporeső. Hihetetlen mély érzelmek törtek rám, holott voltak pillanatok, amikor én is önfeledt nevettem.
A Házasságon innen házasságon túl egyáltalán nem az a darab, amin az ember jót nevet majd a következő nap elfelejti a látottakat. Ahhoz túl erős tükröt tart. Igaz sokszor megesik az előadás során, hogy az ember magára ismer és jót mosolyog a dolgokon, de javarészt szerintem inkább elgondolkodtató.
Ki, kit, kivel és főleg miért csal meg? Mi nem működik a házzaságban? Mi az, amit a másik képtelen megadni? Hol az a határ, ahol be kell vallanunk, mást-embert szeretünk? Hogyan kell jól élni, vagy egyáltalán van olyan, hogy jól élünk? - szerintem néha nem árt ezeken a való életben is elgondolkodnunk. Talán sok kapcsolatot lehetne megmenteni, ha az emberek őszintébbek lennének egymással, de az a baj ,hogy sokan ragaszkodik egy bizonyos életszínvonalhoz, a megszokott dolgokhoz, ahhoz, ami a múltjukat jelentette, még akkor is, ha ez már réges-régen nem működik. Ez a darab is éppen erről szól, a két végletről; házassàgban élni, de közben szabadságra vágyni illetve szabadnak lenni és közben várni az igazira... Egyik sem egyszerű élethelyzet, ez már biztos.
Én elsősorban azoknak ajánlanám a Háy János darabját, akik szeretik azt, amikor egy előadás a vidám pillanatok mellett gondolatokat is ébreszt az emberben. Bár, hogy őszinte legyek szívem szerint minden 16 év feletti emberrel megnézetném ezt a színdarabot darabot, hiszen az izgalmas történetvezetés mellett valójában egy tabunak számító ám, de igen csak érzékeny témát is érint a boldogságunk keresésével kapcsolatban.
Szereposztás:
férfi ( Feri) : Bede- Fazekas Szabolcs
férj ( Laci) : Tóth Sándor
ügyvéd ( Gábor): Kálid Artúr
pszichológus ( Jóska): Fillár István
barát( Gyuri): Rancsó Dezső
nő(Kriszta): M.Simon Andrea
feleség( Erzsi): Soltész Bözse
másik feleség: Tóth Éva
szerető (Andrea): Benkő Nóra
barátnő (Kati): Haumann Petra
öreg néni ( Marika néni): Csernus Mariann
kutyás nő: Dániel Vali
lány: Kadlót Zsófia / Frank Ágnes
Alkotók:
Dramaturg: GECSÉNYI GYÖRGYI
Díszlettervező: PINCZÉS ISTVÁN
Jelmeztervező: TORDAI HAJNAL
Ügyelő: SIPOS CSABA
Súgó: TÓTH LOVÁSZ MÓNIKA
Rendezőasszisztens: LÉVAI ÁGNES
Rendező: PINCZÉS ISTVÁN
Az előadás időtartama : 1 óra 45 perc
Képek : Pesti Magyar Színház ( Juhász Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése