Egy ideje már terveztem megnézni a Karinthy Színházházban a Margarida asszony című előadást, de eddig valahogy sosem sikerült elcsípnem. Őszintén szólva elég sok nézői véleményt olvastam a darabról, mielőtt jegyet vettem volna az előadásra és bár a visszajelzések elég vegyesek voltak, egyáltalán nem bántam meg a döntésem.
A darab egy hullámzó kedélyállapotú magányos tanárnő tanóráját mutatja be egy szünettel elválasztva. Balázs Andrea remek Margarida asszony. A színésznő mozgása, gesztusai életre keltik az alakot és még egyedül is képes betölteni a színpadot úgy, hogy az előadás nem válik egysíkúvá, hiszen közben több alkalommal is megszólítja a nézőket és időnkén be is vonja őket az előadásba, a bátrabbak például énekelhettek is a színésznővel egy rövidke dalt is, ami egyébként annyira fülbemászó, hogy én utána órákig azt dúdolgattam.
Érdekes egyébként, hogy a darab leginkább monológokból épül fel, de ezek a szövegek sose egyes szám első, hanem egyes szám harmadik személyben hangzanak el. Ez eleinte nekem kicsit furcsa volt, de idővel annyira belemerültem a darabba, hogy már erre se figyeltem. Balázs Andrea alakításában nekem rendkívül tetszett az, hogy szinte az első perctől kezdve felvette a ritmust a közönséggel, már amikor belépett végigpásztázott a sorokon, mintha a közönség soraiban tényleg egy osztálynyi gyerek foglalna helyet.
Az viszont nagyon meglepett, hogy a darabban ennyi káromkodás van. Én bírom, mert hozzászoktam, de aki nem, annak talán ez kicsit zavaró lehet. Az, hogy ennek van-e helye a színházban vagy nem, az szerintem örök vita téma marad, engem nem zavar, akit viszont igen, annak nem biztos, hogy ajánlanám az előadást. Szerintem egyébként itt helye volt ezeknek a szavaknak, hiszen ez mutatja be a Margarida asszonyban lévő kettőséget.
A szerep nem könnyű. Ez egyértelmű. Balázs Andi mégis remekelt benne. Hihetetlen erő volt abban, ahogy az egyik percben még egy szelíd, ám de magányos asszonyt játszott, aki a következő percben őrjöngő vadállattá vált. Az előadás alatt nem egyszer rázott ki a hideg az élés váltások miatt, de én szeretem, amikor a színész és a darab is teljesen a hatása alá von.
Miután az előadás egy biológia órát mutat be, ezért a fajfenntartás többször is szóba kerül, ami eleinte még szórakoztató is, de szerintem kicsit sok volt az erre való utálás. Igaz ez leginkább Margarida asszony számára volt fontos, neki okozott örömet és ő volt az, aki a jó tanulmányi eredmények elérésének érdekében felajánlotta a diákoknak, hogy láthatják ők teljes meztelenségében. Ezt a monológot aztán a tetőpontig húzza és a néző szinte már várja mit fog történni, a színésznő már gombolkozni kezd, amikor egyszer csak megáll a mozdulatban és mintha, akkor jönne rá, mire is készül valójában. Érdekes ez a kettőség, ami egyébként az egész darabra nagyon jellemző.
Aztán ott van a drogokra való utálás is, amikor is a néző elgondolkozik azon, honnan tudhat Margarida asszony erről ennyit. Talán ő is használta a szert korábban és ezért akarja ennyire védeni tőle az ifjúságot? Vagy mégis hogyan került kapcsolatba vele? Mert, hogy kapcsolatba került, az vitathatatlan. Másképp nem tudna ennyit róla.
A Margarida asszonyt nézve eszünkbe kellene jutni, hogy valóban szeretnénk-e egy ilyen diktatórikus rendszer tagjai lenni. A darabban több utalás is van arra, hogy itt Margarida asszony irányít, a többiek csak hallgatnak: „Itt az van, amit én mondok. Nektek kötelességetek hallgatni!”
A magam részéről azt gondolom, hogy ezt a darab igen erős tükröt mutat a társadalomnak, mert (sajnos) elég sok „Margarida asszony” él köztünk is, akikről nem is tudunk, mert idővel mindenki megtanulja fegyelmezni önmagát, csak kérdés, hogy mikor bújik elő valakiből a vadállat . Én mindenképpen ajánlanám a darabot azoknak, akik szeretnek elgondolkodni egy-egy előadás kapcsán bizonyos élethelyzetekről.
Nem véletlen, hogy a darab végén az asszonynál egy fegyvert is talál az egyik diákja. Ezt szerintem tekinthetjük egy újabb utalásnak Margarida asszony állapotára nézve, ami megint csak bőven hagy okot arra, hogy nézőként is elgondolkozzunk azon, mi hogyan járnánk el a tanárnő helyzetében és persze azon is, hogy Margarida asszony hogyan kerülhetett ebbe a helyzetbe.
Böhm Györgyöt eddig nem ismertem rendezőként, de nekem a Margarida asszony kapcsán nagyon tetszett az, ahogy a színpad adottságait kihasználta. Másrészt nekem nagyon színpatikus volt az is, hogy a monológokat megtörte azzal, hogy egyes jelenetek közben a színésznő hol az asztalon állt, hol alá bújt, ami azon kívül, hogy szórakoztatatóvá tette az jeleneteket, megtörte az előadás statikusságát is.
A jelmezek, melyek Kemenes Tünde keze munkájának köszönhetőek, szintén remekül illeszkednek a darabhoz. Bár a ruhák egyszerűen és letisztultak, mégis hitelesen visszaadják azt, amit a darab mutatni akar.
A díszlet, amit Michac Gábor tervezett, nagyon praktikus. Nekem legalábbis teljesen előhozta a korábbi biológia óráim hangulatát, a kitömött nyúllal, a nagy fekete táblákkal és a hatalmas tanári asztallal. Ez nekem rögtön meghozta az a semmivel össze nem hasonlítható iskola hangulatot, amikor még jó pár évvel ezelőtt, sokkal, kevesebb tapasztalattal a hátam mögött, a felvételitől rettegve ültem az iskolapadban.
Őszintén remélem, hogy a darab még ezután is hosszú pályafutást fut be és sokan megismerik majd Balázs Andreát, aki egyébként tüneményes és nagyon tehetséges, ezt utóbbi szerintem vitathatatlan. Aki ekkora átalakulásokra képes néhány pillanat alatt, arról nem lehet mást mondani!
A Margarida asszonyt csak jó szívvel tudom ajánlani minden kedves színház szerető embernek, akit nem riaszt vissza az, ha a darab során néhol egy-egy káromkodás elhangzik, ami egyébként szerintem teljesen kibírható. A darab egyként zseniális, ahogy Balázs Andi is!
Alkotók:
Rendező: Böhm György
Fordító: Szántó Judit
Díszlet: Michac Gábor
Jelmez: Kemenesi Tünde
Zene: Nyitrai László
Produkciós vezető: Ridzi Gábor
Művészeti vezető: Karinthy Márton
képek : mind saját kép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése