A kritikában SPOILER is található !!
Tom Ziegler Grace és Gloria című darabjának a története már gyerekként megfogott, de nyilvánvalóan 13 évesen még éretlen lettem volna egy ilyen tragikus darab megértéséhez. Kilenc év után azonban teljesült ez a vágyam is, ha nem is teljesen úgy, ahogy én azt gondoltam.
A Pinceszínházban 2019. március 15-én tartották a bemutatót, én két nappal később láttam az előadást. Bár utóbbi időben rájöttem arra, hogy jobb várni a bemutató után egy kicsit, hogy megérjen és teljesen összeálljon az előadás, ennek ellenére azért gyakran előfordul velem is, hogy a premier után rögtön megnézem a darabot, mert annyira érdekel.
Grace és Gloria. Két nő találkozik az élet legnehezebb pillanatában.Grace halálos beteg. Gloria önkéntes, aki haldoklóknak segít eltávozni. Glória megjelenése és kényszeredett segíteni akarása mindkettőjükben feszültséget kelt. Ám, ahogy jobban megismerik egymást, rájönnek, mi mindent tudnak tanulni a másiktól. Glória az elengedésre akarja tanulni az ifjú Gracet, de végül Grace tanítja meg őt arra, hogyan kellene élnie.A küzdelemben mindketten nyernek.
Kútvölgyi Erzsébet, aki Gracet alakított a színdarabban egy nagyon különleges színésznő. Pár éve már láttam őt a Testőr című darabban is játszani, és már akkor megfigyeltem azt, hogy milyen különös módón kelti életre az általa formált karaktereket, köztük Gracet is.
A darab elején több párbeszéd van, a végén sok a monológ, a kettő között pedig van egy érdekes átvezetés. A Kútvölgyi Erzsébet alakította Grace nem más, mint egy zsémbes asszony, aki nem akar szembenézni a sorsával. Ez egy erős kezdést igényel a színésznő részéről is a játék tekintetében, később aztán, mikor Gloriával kialakul egy különös kapcsolata, a karakter is egyre szelídebb lesz, amiben viszont már a partnerére, Juhász Rékára is kellett támaszkodnia. Ez azért fontos, mert a dráma épp a kettőjük kapcsolatára épül, így az egyik karakter is a másikból bontakozik ki igazán. Fontos az összhang. Ezt azért érdekes, mert kevés darab esetében fontos az, hogy milyen erős az indítást és sokkal inkább fontos a tetőpont elérése. Nos, itt nagyon magasból kell indítani és azt szépen fokozatosan lejjebb vinni, aztán a tetőponton újra felemelni. Vagyis az első pár jelent az, ami igazán fontos, amin a hangsúly van.
A Gloriát alakító Juhász Rékát még korábban egyetlen darabban sem volt szerencsém megtekinteni, ezért is voltam még inkább kíváncsi arra, hogy mit képes kihozni magából a színpadon. Hát nem kellett csalódnom. Ő és Kútvölgyi Erzsébet a színpadi játékuk tekintetében nagyon jól illenek egymáshoz. Teljes összhang. Láthatóan nagyon szépen egymás alá dolgoznak és a megfelelő pillanatokban emelik fel a másikat.
Amikor én ott voltam Juhász Réka óvó gonddal figyelte Kútvölgyi Erzsébet minden mozzanatát, ami láthatóan sokszor nem feltétlen volt a darab része, de ez egyáltalán nem zavar bele a játékba, sőt szerintem sokan azt gondolták ez is hozzá tartozik a szerephez. Mindenesetre felemelő volt látnia, hogy két színész ilyen szinten összekapcsolódik mind játékban mind pedig érzésekben. Talán ez utóbbi akkor volt leginkább megfigyelhető, amikor a történet azon pontjához érkezett, mikor Gloria bevallja Gracenek, hogy autóbalesetben elvesztette a fiát. Ekkor Grace is ráébred arra, hogy Gloria ettől az önkéntességtől tulajdonképpen a feloldozást válja. Szerintem ez volt az a pont a történetben, ahol a két nő kapcsolata végérvényesen összefonódik, hiszen Grace maga is átélte ugyanezt a tragédiát, négyszer is. Ezért is képes annyira együttétezni Gloriával.
Van is egy jelenet úgy a darab közepén, amikor Gloria vacsorával állít be Gracehez. Gloria eleinte kétkedve fogadja a számára ismeretlen fogást, de Grace kedvéért mégis megkóstolja. Bizalom. Bizalom a kulcs mindenhez. Pont úgy, mint akkor, mikor Grace beavatja Glóriát az életébe, elsőként például mesél neki az unokahúgáról, aki a legfiatalabb élő rokona, akivel ráadásul sokat is leveleznek, később aztán mesél a 4 fia elvesztéséről és arról is, hogyan és kivel csalta meg a férjét.
Ahhoz azonban, hogy egy darab megszülessen, szükség van egy rendezőre is, aki jelen esetben Méhes László volt. Korábban tőle már láttam egy-két rendezést, de szégyenszemre akkor még nem igazán figyeltem fel a munkásságára. A Grace és Gloria esetében azonban nagyon szépen megfigyelhető volt a rendező úr munkássága. Ez javarészt a két színésznő játékában volt megfigyelhető, pontosabban abban, hogy a legjobb színész is lehet pocsék, ha rossz instrukciókat kap a rendezőtől. A Grace és Gloria esetében azonban láthatóan Méhes László sokat foglalkozott azzal, hogy kibontsa a két nő közötti állapotot és segítsen a két színésznőnek abban, hogy építkezhetnek egymásra.
A másik a díszlet, ami Rózsa Istvánnak köszönhető.Egyszerű, mégis nagyszerű. Pontosan annyit és azt mutat, amit kell.Egy egyszerű ház-belső, amolyan parasztos ház jelleggel. Ezt nagyon jól visszaadja, a minimál díszlet. A jelmezekről szintén ugyanez mondaható el, bár az is igaz, hogy Juhász Réka többször átöltözik a darab során, de mindegyik jelmez. Nekem a személyes kedvencem a térdig erő csizma, a hosszított párducmintás felső és a piros szoknya kombinációja volt, de ez csak személyes vélemény.
Bár nem annyira jellemző rám, de volt egy-két jelenet, amit nehezen bírtam könnyek nélkül. Főleg, hogy nekem személyes tapasztalatom is van, mint a rákos emberek elégedésével, mint a hospice munkájával kapcsolatban, amit ez a színdarab mindféle ferdítés nélkül mutatatott be, ami nekem külön tetszett, hiszen sokszor megesik, hogy a hatáskeltés kedvéért túldramatizálják a dolgokat, ami elviszi a hangsúlyt arról, amiről az előadásnak szólnia kéne.
A Grace és Gloria igazi érzékenyítő darab, amire a mai én központú világban fokozottan nagy szükség van, azt hiszem. Igaz én az előadást pont a drámaisága miatt 18 éves kor alatt semmiképpen nem ajánlanám. Meg nem is csak azért. A történet megértéséhez is kell egyfajta érettség, mert anélkül az egész egy élvezhetetlen összevisszaság. Ha viszont érti az ember a két nő történetének tanítását, akkor olyan élményben lehet része, amit egyhamar biztosan nem feled el…
Alkotók:
Szerző: Tom Ziegler
Fordította: Zimmermann Claudia
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Horváth Kata
Ügyelő : Bali V.Gergő
Fodrász: Holluby Eszter
Rendezőasszisztens: Zakar Ági
Rendező: Méhes László
Fotók : Gergely Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése