A pandémia óta ez volt a második premier, amin részt tudtam venni, ami abból a szempontból igazán érdekes, hogy korábban még nem jártam a Turay Ida színházban. Igaz már legalább egy éve tervben volt, hogy megnézzek valamit, de mint tudjuk, ami késik, az nem múlik.
Előjáróban a Turay Ida színházról talán annyit, hogy az elmúlt 3 évem jelentős részét apró, 100-120 fős nézőterű helyeken töltöttem, ezzel ellenben a Turay Ida színház a maga 315 fős nézőterével egy teljesen új dimenziót adott a színházlátogatási szokásaimnak. Számomra már maga az épület is olyan volt, hogy azonnal szembe csapott az a varázs, ami ilyenkor megérinti az embert. Mikor először megláttam a nézőteret és a színpadot, akkor éreztem meg igazán, mennyire más egy ilyen közegben létezni. Más, de nem rossz értelemben. Jó, na megkönnyeztem egy kicsit ezt az egész hangulatot, annyira jó volt látni újra a nézőket, érezni a színház illatát, érzékelni azt a felfokozott izgalmat a levegőben, amit csak ilyenkor lehet, a premierek előtt. A közönség pedig végig szinte együtt élt: nevettek a vicceken, sóhajtoztak mikor megtörtént a várva- várt csók... Olyan szép pillanatok voltak ezek. Apróságok, de a pandémia után az én szívemet is megérintették.
A darab 3 felvonásból áll, ami annyit jelent, hogy 19 órás kezdés esetén 22 órakor ér véget az előadás.
A történet szerint Lázár Csaba, államtitkár felveti azt, hogy mi lenne, ha az asszonyok nem dolgoznának a hivatalban, hanem férjhez mennének, bölcsöt ringatnának, s fakanalat ragadva finom étkekkel várnák haza a férjeiket. Ebből a meggondolatlan kijelentésből persze jókora perpatvar keletkezik, ami az alapját adja ennek az igen csak humoros, ugyanakkor fontos témát boncolgató vígjátéknak.
A rendezés tekintetében egy igencsak átgondolt stratégiát lehet megfigyelni magában a darab ütemében és a színészek játékában is. Azt elsőre látni, hogy a színészek mind más és más személyiségek. Míg egyikük lételeme a pörgés, addig a másikuk sokkal nyugodtabb, higgadtabb személyiség. A darabban viszont rendkívül jól összehangolták ezeket a jellembeli különbségeket. Nekem ez például nagyon fontos, mert a nem jól kiegyenlített játék nagyon el tudja vinni a darabot. A Na, de Államtitkár úr viszont kellemesen volt pörgős, humoros és elgondolkodtató. (rendező : Sztárek Andrea)
A szereplők közül Szuromi Bernadett (Farkas Ilonka), Kurkó J. Kristóf (Lázár Csaba, államtitkár úr), Győri Péter (Marosi, a titkára), Bódi Barbara (Zádori Zizi, a táncosnő) és Pásztor Máté (a fotóriporter) karaktere emelkedett ki igazán, így elsősorban róluk szeretnék írni, de azt nem szabad elfelejteni, hogy rajtuk kívül még számtalan színész vett részt a produkcióban, akik nélkül nem lett volna előadás.
Az előbb említett öt (fő)szereplő közül mindenki nagyon más egyéniség (színészként), ugyanakkor a játékuk rendkívül tiszta és kellemesen humoros. S bár láthatóan mindenki más technikával dolgozik közülük, fantasztikus ívet adnak az általuk eljátszott figuráknak. Igaz nagy karakter fejlődések nincsenek a történetben, de így is van egyfajta „biztonsági” pálya, amiről nem szabad lelépni. Hiszen bár egy vígjáték lényege a nevetés, de mint az élet más területein is, úgy a színházban is érvényes a szabály, miszerint a kevesebb néha több. És ez itt most abszolút rendben is volt! Jó volt nézni őket: a bájuk, gyermeki játékosságuk és játékuk tisztasága egy nagyon szerethető, bensőségek érzést adott a darabnak.
Én személy szerint szeretem azt látni, ha a színészek felszabadultak, ha csillog a szemük, ahogy játszanak és itt most ez történt. Egymás kezét fogva, együtt nevetve csináltak valamit, amit nem csak a nézők, hanem láthatóan a ők is élveztek. Nekem ez külön öröm, de lehet ezzel egyedül vagyok.
A három felvonás elsőre hosszúnak tűnhet, de megvan az az üteme az előadásnak, ami miatt szerintem is szükséges volt így megoldani. A színészekre visszatérve voltak erősebb és kevésbé erős jellemek, ugyanakkor azt láttam, hogy az , aki vezéregyéniségként vett részt sem söpört alább senkit. És itt jön képbe az, hogy a darab nagyon jól van rendezve, Sztárek Andrea akár tudatosan akár tudat alatt figyelt arra, hogy mindenki tudjon érvényesülni. Az, hogy (színészként) két ember nem egyforma azzal nincs semmi baj, egészen addig míg együtt tudnak játszani.
Hogy őszinte legyek, én nagyon jól szórakoztam. Innen tényleg úgy jöttem ki, hogy órákig tudtam volna beszélni a darabról, annyira intenzíven éltek bennem a dolgok azután is, hogy véget ért volna az előadás. Nagyon tetszett a darabban a történetmesélés és nevetés egyensúlya, a színészek játékossága, a világosítók munkája, s azé a stábé, aki azon volt, hogy a covid19 pandémia ellenére is mosolyt tudjon varázsolni az arcokra. Szóval maszk ide vagy oda, ezt nem szabad kihagyni.
És még egy rövid gondolat : döbbenetes, hogy mennyi jelmez és mennyi kiegészítő szerepelt a kellékek között. Néhány darabot szívesen haza is vittem volna, de tényleg. Annyira szépen kidolgozott és abszolút karakter -és korhű volt minden....
Ezt összegezve, én a magam részéről tiszta szívemből ajánlom, hogy nézzétek meg ezt a darabot is, bár direkt nem spoliereztem nektek, pedig tudtam volna mit mondani még… Menjetek színházba a pandémia alatt is és nevessetek sokat, mert a nevetés fontos…! A jegyetekért cserébe most tényleg 3 óra intenzív humort és kacagást kaptok, úgy hogy közben egy kerek egész, jól átgondolt történet részeseivé is válhattok!
bővebb információ a darabról és jegyvásárlás : http://turayidaszinhaz.hu/portfolio/na-de-allamtitkar-ur/
Felhasznált képek: Turay Ida színház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése