Vannak előadások, amiket csak azért nézek meg, mert mások ajánlanak, bár ez a ritkábbik eset, a Rebeka mégis ezen előadások sorába tartozik. Sokáig nem is sikerült rá jegyet szereznem, mert a bemutató óta (március 2.) szinte minden előadás telt házzal futott, de mint tudjuk, aki nem adja, fel az nyer, így végül nekem is sikerült jegyet vennem az előadásra.
A történet egy fiatal sztárpszichológus, Dr. Tamás Attila (Egger Géza) életébe enged betekintést, pontosabban az egyik páciensével folytatott különös kapcsolatába. Márta (Kurta Niké) borderline szindrómában szenved. Ennél a szürke, fárasztó, jelentéktelen nőnél semmit sem ér el a terápia során, de hiába küldi el, ő folyton visszatér hozzá. Aztán, amikor egy alkalommal hipnózist alkalmaz, váratlan dolgok történnek. Valaki más ébred, fel, mint, aki korábban lehunyta a szemét. Ő Rebeka, Márta elnyomott személyisége, aki tulajdonképpen a nő elnyomott vágyait és igényeit testesíti meg. Az események eztán felgyorsulnak, miközben a valóság és a képzelet határa teljesen összemosódni látszik, Attila élete pedig elindul a lejtőn, ahonnan ki tudja, lesz-e valaha megállás.
Szabó Borbálával, a darab írójával volt szerencsém találkozni az előadáson, pontosabban teljesen véletlen mellém telepedett le, így volt egy-két kérdés, amit fel tudtam neki tenni. Többek között, hogy valós esemény alapján írta-e a Rebekát vagy sem. Állítása szerint olvasott korábban hasonló esettanulmányokat, de javarészt ő álmodta meg a történetet. Ha ez valóban így van, akkor annyi biztos, hogy hihetetlen élénk és mély fantáziával rendelkezik.
A két színész Egger Géza és Kurta Niké láthatóan lubickoltak a szerepük adta lehetőségekben. Igaz Kurta Niké több lehetőséget kapott tehetsége megnyilatkoztatására, hiszen ő két, teljesen ellentétes karaktert játszott az előadás alatt. Nekem nagyon hitelesek voltak mindketten, szépen bántak a szavakkal, jól hangsúlyozták a mondatokat, érthetően adták elő a történetet, de valami hiányérzetem mégis csak volt velük kapcsolatban. Az, hogy pontosan mi, nem igazán tudnám megfogalmazni, de valahogy végig azt éreztem, mindkettőjükben sokkal több van, mint amit mutattak magukból, ennek ellenére nagyon élveztem a játékukat,mert így is magukkal vittek a történet késze-kuszaságába és teljesen el tudtam hinni nekik, hogy ami a színpadon történik, az akár a valóság egy része is lehetett volna.
A rendezés (Balogh Attila) nekem nagyon tetszett, jól el voltak találva az arányok, nem volt se túl kevés, se túl sok az, amit a nézők a színpadon láthattak. Volt a történetnek eleje, volt egy tetőpontja és vége is és, ami a legfontosabb, hogy érezhetően jól át volt vezetve a történet, szóval ezzel szerintem az égvilágon semmi gond nem volt.
Emellett a zenei átvezetések is nagyon tetszettek, amik jól illeszkedtek a mű alaphangulához és mindtegy alaphangulatot adtak a műnek, továbbá bizonyos részeknél összekötő szerepet is játszottak egy-egy fontosabb jelenet között.
A díszlet (Golicza Előd) érdekessége szerintem egyértelműen a libikókaszerű színpad, illetve az elő aranyhalak alkalmazása. Igazából a díszlet nagyjából ennyiből is állt : egy libikókaként is használt színpad, egy fekete kanapé és egy világos dívány, akár egy valódi rendelőben.
A darab egyébként jól játszható, teljesen színészbarát és abszolút valósághű, hiszen ilyenek vagyunk mi emberek is valójában : beleszeretünk valakibe, akit nem ismerünk, emiatt hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal is felruházni másokat, ami talán nincs is meg a másik emberben, csak mi akarjuk látni bennük azokat a bizonyos dolgokat.
Az előadást én elsősorban azoknak tudnám jó szívvel ajánlani, akiket érdekel a pszichológia vagy egyik- másik színész miatt mennének el, különben nem biztos, hogy ez az előadás, ami az ember kikapcsolódás céljából keres. Hogy őszinte legyek én mást vártam ettől a darabtól, ennek ellenére mégsem beszélnék le senkit erről arról, hogy jegyet vegyen az előadásra, mert az alaphelyzet nagyon jó, sok kérdést feszeget, de nem ad rá egyértelműen választ, elgondolkodtat és igazából magának a színháznak is van egy különös atmoszférája és emellett a színészeken is látszik, hogy élvezettel és szívesen játszanak, ami szerintem azért is fontos, mert egy befásult színész, ha akar se tud szárnyalni a színpadon, ami azért jelentősen ront(hat) a darab minőségén, de ez esetben szerencsére én épp ennek ellenkezőjét láttam.
Alkotók:
Író : Szabó Borbála
Rendező : Balogh Attila
Rendezőassziszens: Vincze Petra
Díszlet: Golicza Előd
Zenei vezető : Iszlai József
Producer : Ridzi Gábor
Szereposztás:
Márta/ Rebeka : Kurta Niké
Dr. Tamás Attila : Egger Géza
képek : facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése