2021. március 31., szerda

„Egy nagyon családias színház, ahova szerencsére hamar sikerült beilleszkednem” – interjú Bodor Szabinával, a Turay Ida Színház művészével

 

Szerelem c. előadásfotó

A „ Színház civil szemmel” interjúsorozat alanya ezúttal a Turay Ida Színház egyik végtelenül kedves színésznője, Bodor Szabina volt. Szabina több zenés és prózai darabban is szerepel a színházban, aminek 2018 óta a tagja. A nézők legutóbb a Na de államtitkár Úr! című vígjátékban láthatták Etelka és Fáni szerepében.  Jelenleg pedig a Terasz című darabot próbálja, amit a tervek szerint Egerváron mutat be a színház.

Tudatosan készültél a színészi hivatásra, vagy voltak más terveid is?

Nem mondanám, hogy ez annyira tudatos lett volna a részemről. Noha gyerekként, már többször szavaltam verset iskolai rendezvényeken és énekelni is felkértek, nem gondoltam arra, hogy egy nap majd színésznő lesz belőlem. A gimnáziumi éveim alatt jártam musical stúdióba, magánénekre és zeneiskolába, amikor azonban az egyetemi pályaválasztásra került sor, én mégis a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kommunikáció és médiatudomány szakára adtam be a jelentkezésem, ahová fel is vettek. A színészetet valahogy mégsem tudtam kizárni az életemből. A döntő pillanat mégis csak az volt, amikor a Pécsi Harmadik Színház új musicaljébe kerestek színészeket. Jelentkeztem, és végül be is kerültem a produkcióba. Onnantól már tudtam, hogy nincs visszaút, nekem a színészet a valódi hivatásom. Ezután jelentkeztem a Gór-Nagy Mária Színitanodába, amit el is végeztem.

Nem is gondolkodtál a Színművészeti Egyetemen?

Azért nem gondolkoztam, mert én elég későn találtam rá a hivatásomra. Mire a Gór Nagy Mária Színitanodát elvégeztem már 25 éves voltam, az SZFE pedig további 5 évet jelentett volna. Későn kezdtem volna a pályát.

Vidéken indult a pályád, hogy élted meg mikor Pestre kerültél? Nehéz volt megszoknod ezt a nyüzsgő életstílust?

Én az első perctől kezdve nagyon élveztem ezt a nyüzsgő életstílust, ami Budapestet jellemzi. Egyedül az volt fura, hogy azokkal a barátaimmal, akik Pécsen maradtak és Anyukámmal már nem tudtam minden nap találkozni. Eleinte hetente hazautaztam, de ahogy sűrűsödött az életem, úgy ritkultak ezek a találkozások. A Gór Nagy Mária Színitanodában nagyon jó osztályba kerültem, jó emberek közé, így hamar kialakult Budapesten is az életem.

Kincskereső kisködmön előadásfotó

A Turay Ida Színházban sokféle szerepben kipróbálhattad már magad az utóbbi években. Melyik szereped érzed magadhoz a legközelebb?

Ez érdekes kérdés, mert sok darabban játszottam már, de talán a Kincskereső Kisködmönből Gergő volt az a karakter, akit furcsa mód a legközelebb éreztem magamhoz. Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy nőként kellett kisfiúk bőrébe bújnunk. Nagyon szerettem azokat a próbákat, mikor elengedtük magunkat az iskola jelenetekben. Visszaemlékeztünk, milyen volt régen az iskolapadban. A titkos levelezésekre órán, a játékokra, milyen volt gyerekként igaz barátra lelni, a puskázásra (Utólag is bocsánatot kérek, nem vagyok rá maradéktalanul büszke!) Óriási élmény volt ez a próbafolyamat és nagyon hálás vagyok ezért a szerepért. 

Inkább a zenés vagy inkább a prózai darabok azok, amik közelebb állnak hozzád?

Szerintem egy színész életében az a jó, ha vegyesen játszik zenés és prózai előadásokban is. A pályámat zenés színészként kezdtem el, majd a Gór Nagy Mária Színitanoda elvégzése után, a Veszprémi Petőfi Színházban játszottam. Beválogattak az Abigél című  musicalbe. Itt zenés darabokban kaptam lehetőséget. A Turay Ida Színház pont amiatt kezdett el érdekelni, mert itt lehetőséget ajánlottak, hogy prózai darabokban is szerepelhessek.

Mesélsz egy kicsit arról, hogy milyen a Turay Ida Színházban a csapat, hogy érzed ott magad? Milyen a kapcsolatod a többiekkel?

Egy nagyon családias színház, ahova szerencsére hamar sikerült beilleszkednem. Nagyon jó kollégákra és barátokra leltem itt. Nagyon jól érzem magam velük és boldoggá tesz a tudat, hogy részese lehetek ennek a csapatnak.

Ha már a színháznál tartunk, hogyan éled meg a mostani helyzetet?

Most ez a leállás nagyon nehéz, mert hozzászoktam az állandó pörgéshez. A Turayban az elmúlt évadban is sok bemutatónk volt és szinte nem volt olyan nap, hogy ne lett volna előadásunk vagy ne próbáltunk volna valamit. Az, hogy hirtelen be kellett zárni a színházakat nem csak nekem, hanem minden szakmabeli számára is ijesztő volt. Hiányzik a színpad, remélem hamarosan újra játszhatunk majd közönség előtt is.

A csodálatos Razadána c.előadásfotó

Sokan a művészeti szakmában a színházak bezárást követően elkezdtek különböző képzéseket. Neked nem fordult meg a fejedben valami hasonló gondolat?

Az én fejemben is megfordult, természetesen, de valahogy mégsem tudtam kitalálni, hogy mi az, ami a színészeten túl is érdekelne. A másik, hogy egy-egy ilyen tanfolyamot elvégezni gyakran hónapokba telik, így ezt a vonalat sajnos hamar el is kellett vetnem. 

Szerinted mi a legnagyobb kihívás a színészi pályán?

Az, hogy előadásról előadásra más és más ember bőrébe kell bújni és átvenni az érzéseit.  Megterhelő  tud lenni, mind fizikai, mind pedig szellemi és lelki síkon.

Láttam, hogy a Hudie reklámarca is vagy, akik, mint csomagolásmentes, környezetbarát márka hirdetik magukat. Neked mióta vált fontossá ez a téma?

Nekem mindig is fontos volt ez a téma, de csak pár éve kezdtem el tudatosan foglalkozni a környezettudatossággal, ezért is álltam a Hudie mellé, mert amit ők képviselnek, azzal teljes mértékben tudok azonosulni, fontos számomra.

Mi az, amit tanácsolnál annak, aki ezt a hivatást választja?

Azt, hogy legyen kitartó. Az első pár év ebben a szakmában is nagyon kemény. Sokszor sajnos ott bukik el az egész pályakezdés, hogy az ember számít bizonyos szerepekre, feladatokra, amit nem biztos, hogy azonnal meg is kap és sokszor ilyenkor fel is adja. De ezt nem szabad! Muszáj küzdeni, még ha a sikerek csak később is jönnek.

Hogy érzed magad?  Mik a terveid a jövőre nézve?

Vannak napok, amik az embert megviselik, de alapjáraton próbálok pozitív maradni és bízom abban, hogy hamar visszakapjuk majd az életünket. A Turay Ida Színházban több elmaradt darabot is próbálunk, igaz azt is csak kisebb – nagyobb kihagyásokkal, de reméljük, hogy nyáron már játszhatunk közönség előtt, többek között a Turay Ida Színház nyári játékain, Egerváron is.

Kukac Kata  kalandjai c. előadásfotó

Az interjú a Turay Ida Színház megbízásából készült!

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

képek: Boda Gábor , Turay Ida Színház

Turay Ida Színház elérhetősége ITT

______________________________________________________________________

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

Írta : Gőgh Brigitta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egy kislány élete a ’80-as évekbeli Magyarországon – Ajánló a Vera című előadáshoz

  A kis játszóhelyek, így a Thália Színház Arizóna Stúdiója is lehetőséget ad arra, hogy a közönséget és a színészeket a szó szoros és átvit...