Palkó Pankával, a Bartók Kamaraszínház rendezőasszisztensével beszélgettem

Egy ideje már szerettem volna nem csak színészeket, hanem háttér dolgozókat is megszólaltatni, ezért külön öröm volt nekem, hogy Panka partnerem volt ebben, már csak azért is, mert így egy végtelenül alázatos, tündéri lányt ismerhettem meg a személyében.  

Panka munka közben ( fotó : Ónodi Zoltán)

Palkó Panka 2016 decembere óta a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház munkatársa, aki súgóként és rendezőasszisztenskét veszi ki a részét az előadások elkészítésében. Pankával a pályára kerülésének körülményein túl az asszisztensi feladatokról és a közben felmerülő nehézségekről beszélgettünk.

Mennyire volt tudatos döntés a részedről az, hogy ezt a pályát válaszd?

Nem gondolom, hogy ez annyira tudatos lett volna a részemről, sokkal inkább azt mondanám, a sors alakította így a dolgokat. Gimnázium után, mint sok más kortársam, én is egyetemre készültem, ám a dolgok nem a terveim szerint alakultak. Ezután egy rövid ideig dolgoztam egy kávézóban, amikor szembe jött velem ez a lehetőség. Ennek már 5 éve, de még mindig azt gondolom, ez volt a legnagyobb ajándék, amit kaphattam, hiszen itt fantasztikus emberektől tanulva fejlődhettem, egy olyan közegben, ahol jó létezni.

Mesélsz kicsit arról, hogy pontosan mi egy rendezőasszisztens feladata?

Mivel ez egy nagyon összetett feladat, ezért nem olyan könnyű ez a kérdés. Az asszisztens gyakorlatilag a rendező jobb keze. Ő az, aki minden munkacsoporttal tartja a kapcsolatot, megírja a próbarendet, egyezteti a produkcióban résztvevők elfoglaltságait, jegyzi a színészek mozgását. Mindent a rendező igényei szerint alakít. Emellett pedig egy kicsit pszichológus is, hiszen gyakorlatilag minden szál hozzá vezet, mind a művészeti produkció hátterét, mind pedig a résztvevő színészeket illetően.

Olvasópróba - Fotó : Ónodi Zoltán

Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak ebben a munkakörben?

Mindképp azt, hogy nagyon sok mindenre kell egyszerre figyelni, muszáj minden folyamatban a lehető legjobb formánkat nyújtani.

A színészekkel való beszélgetéseim során hamar rájöttem, hogy olyan, hogy kedvenc előadás nincs, mert az mindig épp az aktuális, de legemlékezetesebb mindig akad. Nálad ez melyik előadás?

Örülök, hogy ezt a kérdést így tetted fel, mert kedvenc előadást valóban nehéz lenne mondani. Emlékezetesből is akad azért néhány, de én most talán a Dollárpapát említeném, amely a Zenthe Ferenc Színházzal közös koprodukciónk. Ezt az előadást még az őszi karantén előtt tudtuk bemutatni, de a próbafolyamat így sem volt teljesen zökkenőmentes. A koreográfusunk egy kontaktkutatás eredményeként karanténba került, így Ő csak facetime segítségével tudott részt venni a próbákon. Emiatt koreográfus asszisztensként is helyt kellett állnom, ami a saját feladataim mellett nem volt egyszerű, hiszen két színházi társulatot kellett összeegyeztetni úgy, hogy csapat fele éppen Salgótarjánban is próbált.

2016 decembere óta dolgozol a Bartók Kamaraszínházban, az első rendezőasszisztensi munkád pedig 2017 tavaszán történt. Az azóta eltelt idő alatt volt olyan, amikor azt érezted, hogy túl nagy teher hárul rád?
Nyilván volt ilyen, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de mindig jött valami új impulzus, más társulatokkal való közös munka, ami újabb erőt adott a folytatáshoz. Nyilván, mint minden más munkakörben, itt is vannak stresszesebb periódusok, amiket muszáj a helyén kezelni. A barátaimmal és a családdal töltött idő sokat segít a nehezebb napokon.

Ha nem rendezőasszisztens lennél akkor...? Egyáltalán volt más opciód?
A rendezvényszervezés érdekelt. Mindig olyan munkát szerettem volna, ahol emberekkel foglalkozhatok és nem egy irodában görnyedek naphosszat. Ez tulajdonképpen össze is jött, ha nem is pont úgy, ahogy azt diák koromban képzeltem. Azt hiszem, hogy ennél én jóval többet is kaptam a Bartóknak’ köszönhetően, amiért nem győzők elég hálát adni a sorsnak.

Mit tanácsolnál a régi önmagadnak a mai tudásoddal, amit mondjuk jó lett volna korábban tudni?
Menjen előre és csinálja a feladatait, az idő őt fogja igazolni. De fontos szem előtt tartani, hogy a kritikákat a megfelelő módon kell kezelni és tanulni belőlük.

A Dollár papa premier  ( fotó : Ónódi Zoltán

A Bartók Kamaraszínházban jelenleg a kis herceg próbafolyamata zajlik ( amikor ugye épp lehet próbálni) nagy erőkkel. Kinek ajánlanád ezt az előadást?
Igen, egy nagyon látványos előadással készülünk. Minden korosztálynak ajánlom, hiszen ez tényleg egy örök klasszikus. Míg felnőttként mindenki megtalálhatja benne azt az üzenetet, amire éppen szüksége van, addig a fiatalokban elültet egy magot, ami a későbbi jellemfejlődésük szempontjából lehet hasznos. Sajnos a próbafolyamatot a jelenlegi járványügyi szabályok miatt meg kellett szakítanunk a színészek és a stáb védelmében, de reménykedünk a mihamarabbi folytatásban.

Sose gondoltál arra, hogy a színpad másik oldalán, színészként létezz?
Néptáncos múltamnak köszönhetően nem áll távol tőlem a színpadon való létezés, ebből adódóan volt időszak, amikor eljátszottam a gondolattal. De nagyon hamar megtalált a feladatom és azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a helyemen vagyok. Ma sem csinálnám másként. 

📸: Ónodi Zoltán

**********************************************

További tartalmakért  keresd a nézőtéren innen és túl FACEBOOK, illetve instagram felületeken!

ha tetszett a beszélgetés bátran osszátok meg az ismerőseitekkel! ha pedig úgy gondolod hozzá is szolnál, bátran írj nekem megjegyzést a cikk alá akár!

💻 https://facebook.com/nezotereninnenestul II www.instagram.com/nezotereninnenestul/