Valahogy észrevétlenül kúszott az életembe az online színház, úgy két hónappal ezelőtt, amikor is eldöntöttem, hogy teret engedek ennek a kissé szokatlan, kevésbé személyes műfajnak is. Azóta számtalan előadást láttam már ilyen formában, és nagyon szerencsésnek is érzem magam, amiért jobbnál- jobb előadásokra kapok meghívást, ami engem is feltölt. A legutóbb Ivancsics Ilona és Színtársai által létrehozott Skót mámor című előadást volt szerencsém megtekinteni, amiről részletesebben beszámolok, ha velem tartatok a továbbiakban:
A történet kendőzetlen őszinteséggel enged betekintés két házaspár életébe, akik látszólag jómódban és boldogságban élnek, de mint tudjuk, nem minden arany, ami fénylik. Így a két nővér által szervezett közös vacsora sem az elvárt tervek szerint alakul. Sőt, igazából semmi nem úgy történik, ahogy azt előre eltervezték volna. Indulatok és régen elfojtott érzések szabadulnak fel, ami után már semmi sem lehet többé a régi...
A darabot Isabelle de Novuel
írása nyomán Bardóczy Attila fordította le, aki maga is a darab szereplője. A
rendező Jantyik Csaba, aki egy letisztult előadást álmodott meg mind a díszlet
mind pedig a jelmezek tekintetében, ami szerintem remek döntés volt. Maga a darab
egy elegáns szoba előterében játszódik, itt zajlik az események többsége is. A jelmezek
tekintetében sem nem volt tapasztalható semmi flancos túlgondolás, csupa egyszerű, a
hétköznapi életben viselt ruhadarab látható a szereplőkön. Nekem például ebből
a szempontból külön öröm volt az, hogy Csaba nem ragadt meg a külsőségek kihangsúlyozásában,
sokkal inkább a szereplők között zajló eseményekre helyezte a hangsúlyt.
A négy színész közül három munkásságát már korábbról ismertem, így volt némi fogalmam arról, hogy mit is várjak az előadástól, ugyanakkor az előzetes „elvárásaim” messze túlszárnyalták. Bár mostanában egyre több vígjátékot és egyre kevesebb drámát nézek, ami nálam egy 180 fokos fordulat a korábbiakhoz képest, ami azért is meglepő, mert én sokáig meg voltam győződve arról, hogy a vígjáték nem tanít semmit. Ezt most a Skót mámor megcáfolta, később ki is fejtem miért.
S Bár Bardóczy Attila ( Bruno) neve is ismerősen csengett a fülemben, mégsem tudtam igazán felidézni azt, hogy vajon
hol láthattam, így én első körben arra gyanakszom, hogy valahol szinkronhangként
hallottam, de sem tudom teljes bizonyosággal kijelenteni, de talán ez most ebből
a szempontból mindegy is. Mindenesetre nagyon vártam azt, hogy Attila játékával
kapcsolatban milyen észrevételeim lesznek a darab megnézése után. Az általa
alakított szereplő, Bruno zugivó, aki bár leszokóban van az alkoholról, azért
alkalomadtán szívesen megiszik egy-két felest. A feleslegével, Florance-val
láthatólag jó viszonyban vannak, ebben azonban jelentős szerepe van annak, hogy
sem Bruno, sem pedig Florance nem egyenes emberek. Erre többször is fény derül
a történet alakulása során, de talán a végjátékban hallható párbeszéd az, ami mindenki
számára világossá teszi azt, hogy nem feltétlen célravezető mást mondani, mint
amit gondolunk, mert az igazságra előbb-utóbb úgyis fény derül. Ami Bardóczy játékát illeti
azt hiszem keresve sem lehetett volna jobb színészt találni Bruno szerepére. Egyszerűen
zseniálisan játszotta végig az előadást.
 |
| Jantyik Csaba és Nagy Enikő ( fotó : Clara Photo) |
Jantyik Csaba ( Alex) pedig nem csak, mint rendező, hanem
mint színész is részt vesz a darabban. Ő alakítja ugyanis a kissé bolond, de ugyanakkor nagyon
is szerethető Alexet, aki szerintem az egész darab legviccesebb karaktere is
egyben. Érdekes, mert Csabát se láttam még korábban vígjátékban szerepelni, ami
azért elég szomorú, mert konkrétan lubickolt ebben a darabban, amiből nekem az
jött le, hogy maga a műfaj sem áll olyan távol tőle. Azt sajnos már megmondani
sem tudom melyik jelenetében volt a leghumorosabb, de az tény, hogy a női köntösben
való bevonulását nehéz lesz überelnie a későbbiek során. Csabában épp a
sokszínűségét szeretem, hogy bármit, de tényleg bármit el tud hitetni a
nézőkkel, legyen szó a legabszurdabb dolgokról is, úgy, hogy mindvégig hiteles
marad és nincsenek üres járatai sem, sőt szerintem őt még szöveget téveszteni
sem nagyon hallottam. A másik, amit megfigyeltem vele kapcsolatban, hogy rendkívül
jó érzéke van ahhoz is, hogy felmérje a színpadon körülötte játszó kollégái játékának
intenzitását és ahhoz alkalmazkodva játsszon, de ez szerintem ösztönös, nem
pedig tanult valami.
Nagy Enikőről ( Sophie) nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy melyik műfajban erősebb, a drámákban vagy a könnyedebb, komikus szerepekben, de végül valahogy arra jutottam, hogy valahogy mindkettőben bravúros. Szóval részemről ez a kérdés még a mai napig nem dőlt el, de annyi biztos, hogy Enikő nagyon sokszínű tehetség, aki, ha színpadon van mindent megtesz, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Ugyanakkor nincs benne az a merev megfelelni akarás sem, sokkal inkább egyfajta fesztelen szárnyaláshoz tudnám hasonlítani a játékát. Az általa alakított Sophie is egy nagyon kettős figura, aki látszólag egy szőke, butácska, könnyen megvezethető nő, aki mindent megtesz a férjéért, de közben mégis megvan a magához való esze. Enikő pedig rendkívüli érzékenységgel bánt a Sophieban előtörni készülő érzelmek sokaságával, ami azért a történet alakulásának fényében egyáltalán nem volt túl egyszerű feladat. Ennek ellenére nekem úgy tűnt, ez sem okozott túlzott nehézséget a számára.
 |
| Jantyik Csaba és Bardóczy Attila ( fotó : Clara Photo) |
Kökényessy Ágit sok-sok
éve láttam már színpadon, ha jól emlékszem szintén komédiában. Ebben a darabban Ő Florencet alakította, aki talán a legkevésbé szimpatikus karakter, amit csak erősített
az, hogy gondolkodás -és mindenféle érzelem nélkül volt képes átgázolni a saját
testvérén, nevetség tárgyává téve Sophie esetlenségét. Ugyanakkor volt benne
valami, ami miatt végig érezni lehetett azt, hogy az erős nő álarca mögött, egy
magát lekicsinylő lélek lakozik. Ezt a kettőséget szerintem Kökényessy Ági remekül
szemléltette a játékában, megcsillogtatva ezzel játékának sokszínűségét.
Összeségében azt kellett
megállapítanom, hogy a Skót mámor négy rendkívül tehetséges színész jutalomjátéka,
ahol az egymással való játék öröme a legfontosabb.
Ha ajánlanom kéne a darabot,
nem tudnék kiemelni egy konkrét csoportot, akikhez ez a darab szól. Szerintem
bárki is nézi meg, legyen az vígjáték vagy dráma rajongó meg fogja találni azt,
amiért a Skót mámor számára élvezetes marad. Én legalábbis úgy érzem, megérte rászánni
egy estét, mert a nevetésen túl valami olyan útravalót is kaptam, ami ezekben a
nehéz időkben talán mindennél fontosabb, ami úgy szól: „ Nem szabad futni az álmok után,
hanem tudni kell mi az, amitől igazán boldogok lehetünk”
Innen
is szeretném megköszönni Ivancsics Ilonának a megtekintés lehetőségét, Janytik Csabának,
Nagy Enikőnek, Kökényessy Áginak és Bardóczy Attilának pedig azt a profizmust,
ami innen, az online térből is tisztán érékelhetővé vált.
Az
előadásról további információ : https://iiszt.hu/repertoar/skot-mamor-47
A
kritika a 2021.03.12-ei előadás megtekintése után készült
ha tetszett a bejegyzés bátran osszátok meg az ismerőseitekkel! ha pedig úgy gondolod hozzá is szolnál, bátran írj nekem megjegyzést a cikk alá akár!
További tartalmakért keresd a nézőtéren innen és túl FACEBOOK, illetve instagram felületeken!
💻 https://facebook.com/nezotereninnenestul II www.instagram.com/nezotereninnenestul/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése