 |
| Mudi Bese Botond és Kovács Vanda a Kis herceg című előadásban ( Fotó : Ónodi Zoltán |
Bár az ajánlás szerint a Kis
herceg gyermekeknek íródott, a tapasztalataim azonban azt mutatják, a
felnőtteket inkább leköti az előadás, a gyerekeket inkább csak a látványvilág,
sok mindent azonban ők még nem értenek belőle.
A regény története szerint egy
pilóta repülőgép-balesetet szenved és a sivatagban találkozik a kis herceggel,
aki egy apró szőke hajú, rendkívül érdeklődő, kíváncsi természetű fiúcska, aki
addig kérdez, míg nem kap választ. Az ő szemén keresztül feltárul a világ egy
másik látásmódja, miközben a pilóta egyre többet megtud a kis herceg saját
bolygójáról, valamint a korábbi utazásai helyszíneiről és az ott szerzett
élményeiről. És közben a kis herceg maga is formálódik, bölcsebbé válik a
találkozásai révén, az írót pedig újra és újra meghökkenti szemléletmódjával,
amely különösnek tűnik, de gyakran mégis a lényegre tapint.
A Bartók Kamaraszínház
előadása egyszerre volt csodálatos és szívszorító. Mondjuk nem is tagadom, hogy
engem már az első tíz perc annyira megérintett, hogy onnantól fogva végig
folytak a könnyeim, ami azért is érdekes, mert az utóbbi időben ennyire egyetlen
előadás sem tudott megérinteni. És nem csak a történet, a színészek is
csodálatosak voltak.
Bevallom ebben az évadban
egy Kis herceg rendezést már láttam, igaz csak online, de az olyan botrányos
volt, hogy félidőnél tovább nem bírtam nézni, így a mostani találkozás előtt
volt bennem izgalom. Sipos Imre rendezésében azonban egy olyan Kis herceget
kapott a közönség, ami őszintén megérdemli a pozitív kritikát. Az előadás nagyon
látványos, füstgépekkel és különböző vetítésekkel, ami tökéletesen egyensúlyozta
a letisztul színpadképet, a hangsúly mindezek ellenére azonban a színészeken
maradt. Az pedig különösen tetszett, hogy a rendező külön figyelmet fordított
arra, hogy melyik színész miben erős és a hangsúlyt pedig ezekre a
tulajdonságokra/ „színpadi technikára” helyezte.
Kovács Vanda (Róka/Rózsa) erőssége pedig az, ahogy a hangjával tud bánni. Emellett pedig rendkívül alázatos és profi is, bármelyik szerepében is láttam eddig, abból mindig a maximumot igyekezett kihozni. Számomra egyszerűen elképesztő az, amit és ahogyan csinál. De nem csak ezzel varázsolt el,hanem azzal az érzelemvilág is, amit magával vitt a színpadra. A rózsa szerepében pedig valami varázslatos volt az, ahogy Antoine de Saint-Exupéry legszebb idézeteit tolmácsolta a nézők felé. De amilyen érzelmes volt, annyira erős volt a színpadi jelenléte is. Rókaként pedig inkább volt gondoskodó, melegszívű, bár ezt a részt már végig sírtam, annyira mély érzéseket hozott bennem fel a felszínre.
 |
| Jegercsik Csaba és Mudi Bese Botond a Kis herceg című előadásban ( Fotó : Ónodi Zoltán) |
Mudi Bese Botond (a Kis herceg) színpadi jelenléte szintén csodálatos. Fiatal kora ellenére annyira sokszínű érzésvilággal dolgozott, ami ritkaság, hisz mégis csak egy gyerekszínészről beszélünk. Bese egy született kisherceg és nem csak a szőke haja és a kék szeme miatt, hanem azért, amilyen mély átéléssel tudott azonosulni ezzel a felnőttek számára is rendkívül nagy kihívásokat tartogató szereppel. Néha szívem szerint felmentem volna a színpadra és megöleltem volna. Neki tényleg elhittem, hogy ami a színpadon történik az a valóság.... Az pedig külön dicséretes, hogy végig hozta ugyanazt az érzésvilágot, nem voltak nagy kilengések vagy szerepből való kiesés sem, pedig azért akadtak zavaró tényezők. Szerintem egy nap belőle nagy színész válhat majd, ha Ő is úgy akarja.
Jegercsik Csaba (Pilóta/
Bolygólakók) játékában egyfajta kettőséget éreztem, amiben egy nagyon erős színpadi
jelenlét mellett megfigyelhető volt a féltő-óvó figyelem is, amit betudtam
annak, hogy a legtöbb jelenetében Besével közösen szerepeltek és közben láthatóan
teljesen egymásra hangolódnak. Ez pedig adott egy nagyon bensőséges hangulatot
az előadásnak. S bár Csaba a pilóta szerepében egyértelműen jobban ki tudta bontakoztatni
önmagát, de bolygólakóként is épp olyan hiteles átéléssel volt jelen.
Gasparik Gábor (Kígyó/ Róka)
rókaként alkotott maradandót. Ezen a szerepen közösen osztoztak Kovács Vandával,
s míg a férfi jelleme erőszakosabb volt, addig a női tompított ezen. Ugyanakkor
ez a kettőség remekül kiegészítette egymást.
 |
| Gasparik Gábor és Kovács Vanda a Kis herceg című előadásban ( Fotó : Ónodi Zoltán) |
A táncbetétetek, pedig amit
Dunaveczki Éva tanított be csodálatosan beleépültek az előadásba. Bár látszott,
hogy nem kevés munkaóra volt benne. Szerintem ezek az apró részek épp úgy
hozzátettek az előadáshoz, mint a Matyi Ágota keze munkáját dicsérő jelmezek,
amik közül a Rózsa volt a személyes kedvencem.
Szerintem nem kell mondanom ezek után, hogy ez a darab tényleg minden várakozásom felülmúlta, mind a rendezés, mind a színészi játékában mind pedig a képi világot illetően. Utóbbi tényleg fantasztikusra és nagyon egyedire sikeredett. Részemről biztosan többször megfogom nézni, bár szerintem akkor több zsebkendővel készülök majd. Tényleg évek óta ez volt az első olyan adaptáció, ami az elsőtől az utolsó pillanatig elvarázsolt és a végén azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Szívesen maradtam volna ott abban a pillanatban örökre...
Őze Áronnak, Sipos Imrének, Palkó Pankának,
Matyi Ágotának, Dunaveczki Évának, Mudi Bese Botondnak, Jegercsik Csabának, Gasparik
Gábornak és Kovács Vandának köszönöm ezt az élményt. Remélem sokáig fogjátok
még játszani ezt az előadást és meg sokszor láthatom....
Kiemelt kép : Jelenet a Kisherceg című előadásból ( Fotó : Ónodi Zoltán / Forrás : Bartók Kamaraszínház)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése