Az Amy világát szeptember 5-én teltház előtt mutatták
be a Belvárosi Színházban. Az előadás rendezője Valló Péter, a főszerepekben
Hernádi Juditot és Gombó Violát láthatja a közönség.
David Hare gyönyörű darabja, az anya-lánya kapcsolatokat
összetettségéről, az önfeláldozásról és a felnőtté válás nehézségeiről és az
elmúlás fájdalmáról beszél. Közben említést tesz a művészvilágban jelenlevő
nehézségekről, a kiszolgáltatottságról, a visszautasítások után jelentkező fájdalmakról
és a kisebbségi érzésről is. A történet
főszereplője Judy Allen ( Hernádi Judit) ünnepelt színésznő, aki épp pályája csúcsán
tart, de a hétköznapi dolgok egyáltalán nem érdeklik. Vele szemben Amy (Gombó
Viola), a lánya egy két lábbal a földön álló, nagyon érzékeny teremtés, aki az
anyja szeretete mellett arra vágyik a legjobban, hogy az elfogadja a döntéseit.
Közben pedig szeretne egy teljesen önálló, független életet is élni, de ezt úgy
nehéz, hogy minden döntése mögött ott áll az anyja, aki hol támogatja, hol
pedig lebeszéli őt aktuális terveiről és vágyairól. A darab elején épp a
szerelméről, Domikről, ám ez a próbálkozása kudarca fullad. A következményekért
pedig csak önmagát okolhatja...
Az Amy világa egy csodás érzékenységgel megírt lélektani dráma, amihez két olyan színésznő is szükséges, akik kisugárzása és színpadi jelenléte lég erős ahhoz, hogy elbírja a történet súlyát. Mikor először olvastam a szereposztást meg sem lepődtem, hogy Judy Allent Hernádi Judit játssza majd, hiszen neki tényleg minden adottsága megvan ahhoz, hogy könnyűszerrel öltse magára , a színpadon, a közönségnek élő, okos és szellemes, a vibráló felszín alatt törékeny színésznő szerepét. A partnere Gombó Viola idén végzett a Színház -és Filmművészeti Egyetemen. A fiatal színésznőt az Orlai Produkciós Iroda közönsége már jól ismeri őt, hiszen olyan előadásokban játszik, mint a Férjek és feleségek, a Kaktuszvirág és a Hurok, a mozirajongók pedig a Becsúszó szerelem Lüszijeként találkozhattak vele.
Számomra csodálatos volt azt látni, ahogy a két színésznő
jelenetről jelenetre haladva, egyre jobban kapcsolódott egymáshoz. Ők ketten
úgy játszottak egymással, hogy alakításuk egyszerre volt drámai és könnyed. A végkifejlet
felé haladva aztán egyre inkább a szerepeik meg nem értettségéből adódó konfliktusok
kezdtek dominálni. Egy biztos, az előadás tele van érzékkel, amik hol felkavarnak,
hol elgondolkodtatnak, hol pedig megnevetettnek.
Nekem az különösen tetszett a darabban, hogy a drámai
részeket igyekeztek egy-egy poénnal elütni, amire a közönség láthatóan jól reagált,
hiszen többször is hangos kacagás árasztotta el a nézőteret. A rendezés tekintetében
nekem különösen tetszik a letisztultság, ami mind a szereplők öltözetében, mind
a díszletekben megfigyelhető, így a figyelem elsősorban a játszó művészekre
irányul.
Én mindenkinek ajánlom az előadást, akit érdekelnek az
emberi kapcsolatok, a színház, és szereti az elgondolkodtató, drámai darabokat.
Nekik ez igaz felüdülés lesz. A színészek pedig fantasztikusak és láthatóan
számukra is igazi örömünnep újra élő közönségnek játszani.
A további szerepekben Hámori Ildikó, Dékány Barnabás,
Kardos Róbert és Zakariás Máté látható. David Hare darabját Kovács Krisztina
fordította, az előadás jelmezeit Kiss Julcsi tervezte, a díszlet pedig a
rendező, Valló Péter munkája.
Az írás a szeptember 4-ei előpremieren látottak alapján
született meg!
képek : Belvárosi Színház hivatalos facebook oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése