Egy hét alatt három előadás, avagy így telt az idei szülinapom

 Régen, mikor még nem mozogtam a színházi közegben kitaláltam, hogy szeretnék egyszer egy olyan hetet a szülinapom előtt, amikor minden nap valamilyen előadást nézek. Eddig ez nem sikerült, a rekord öt előadás volt még 2019 őszén , idén azonban „csak” három sikerült, de annyira nem is bánom, mert sikerült három igazán erős előadást összeválogatni erre a hétre.

 

Közös kép az előadás után (Fotó: Surányi Noémi)

Kugler Art Salon – Anna Karenina befejezetlen története (Trojka Színházi Társulás)

A pandémia előtt is sokat jártam kamaraszínházakba, azóta viszont ez volt az első alkalom, hogy újra ennyire családias körülmények között néztem egy előadást. A Kuglerben viszont sose jártam, mégis azonnal elkapott az a családiasan meleg érzés, amit ezek a helyek árasztanak magukból és ilyenkor mindig rámtör valami furcsa elérzékenyülés is... A színdarab modern feldolgozásban (zenei betétekkel megfűszerezve) mutatja be a már jól ismert történetet: Anna és Vronszkij gróf szerelmi viszonyát. Érdekes, mert miközben az előadást néztem azon járt az agyam, hogy ami akkor még teljesen abnormálisnak számított, az mára már teljesen elfogadottá vált: nagyot fordult a világ, de nem csak az, az emberek is. Nekem az tetszett a legjobban, hogy bár ez egy befejezetlen történet, valahogy mégis teljes egésszé állt össze az egész előadás, amiből természetesen nem hiányozhattak az érzelmek sem és nem csak én, hanem a közönségből többen is döbbenten, néha könnyes szemmel, máskor pedig nevetve figyeltük a színpadon történeteket. A színészek közül egyszerűen nem tudnék senkit külön kiemelni, mert Eke Angéla, Gryllus Dorka, Kovács Vanda, Ivanics Tamás, Bárnai Péter és Mátrai Lukács Sándor is egyaránt remekekül hozták a rájuk osztott karaktert. Nem véletlen volt a hosszú percekig tartó vastaps, ami csak nem akart múlni. Ha mégis valakiről külön kéne szóljak az Kovács Vanda lenne. Méghozzá azért, mert annak ellenére, hogy Ő csak beugrott ebbe az előadásba egy kolléganője helyett, mégis derekasan helyállt. Már, ahogy először megszólalt tudtam, hogy egy zseniális lesz. Igaz róla nem árt tudni, hogy óriási tehetsége van abban, hogy a hangszínét és az egész beszédstílusát az egyik pillanatról a másikra megváltoztassa. Emiatt én Őt néha különösen szeretem hallgatni, főleg, ha azt a puha lágy hangszínét használja, de ahogy Betsyként azon a tipikus oroszos hangon megszólalt, hát teljesen kész voltam. De ugyanez mondható el Ivanics Tamásról is, aki Szásenykaként egy perc alatt mosolyra fakasztotta a közönséget. Eke Angéla pedig fantasztikus Kitty volt, annyi élet, annyi báj, olyan erő volt a játékában, hogy egyszerűen csak jó volt őt nézni. Gryllus Dorka pedig annyira gyengéd és figyelmes volt a kollégáival, hogy azt nézni is színmelengető volt. Közben meg a játékában volt valami földöntúli puhaság, valami egyszerű báj és olyan  erős, tiszta és hiteles játék, ami az egész teret körbe lengte... Bárnai Péter és Mátrai Lukács Sándor pedig olyan erős színpadi jelenléttel bírtak, ami azonnal magukkal ragadta a nézőket, a távoli Moszkva fagyos hangulatú világába... 

Jelenet a Válaszfalak című előadásból (Forrás: Belvárosi Színház)

 Belvárosi Színház - Válaszfalak (premier)

Mostanában elég sok Orlai-s darabot nézek, lehet ez lesz a következő nagy „ színházi szerelem” az életemben, bár nem akarok elhamarkodott kijelentéseket sem tenni. De ez a darab különösen tetszett. A történet Billy és Nancy életét dolgozza fel, akik a gyerekeik kirepülése után nem találják a közös hangot egymással. Nancy ráadásul még válni is akar. Ekkor persze betoppannak a gyerekeik, akik szeretnék, ha a szüleik megbékélnének egymással. De, mint lenni szokott, ez nem megy olyan könnyen, így aztán könnyen egy teljes családi kálvária közepén találhatjuk mi nézők is magunkat. S bár a történet maga kissé talán nyomasztó, de az előadás azért tartogat számos humoros pillanatot, főleg mikor Billy (Kern András) a vicceit meséli a nézőknek, akik ezt természetesen nem bírják ki hangos kacagás nélkül. Hernádi Judit inkább az érzelmekre hat:  az általa életre keltett Nancy ugyanis egy nagyon érzelmes nő, aki nehezen viseli párja félrelépését, bár közben kiderül róla, hogy azért ő sem teljesen ártatlan, de mégis... Egyszerűen lehetetlen nem együttérezni vele. Ezt a darabot inkább azoknak ajánlanám, akik szeretik humorral kezelni a nehezebb helyzeteket. Nekem különösen nagy élményt okozott az, hogy újra együtt láttam Hernádi Juditot és Kern Andrást, mert sajnos erre elég régen volt lehetőségem, de szerencsére még mindig ugyanolyan zseniális páros a színpadon, mint amire emlékeztem.

Jelenet a 23 perc című előadásból (Forrás: Jurányi Inkubátorház)

Jurányi Inkubátorház – 23 perc

Ha bárki arra számított volna, hogy lezárásként valami könnyed darabot választok, akkor azt el kell kerekítsem, ugyanis pont a legdurvább érzelmi drámát hagytam a végére, bár hozzáteszem nem direkt. A 23 perc című monodrámát körülbelül másfél éve szerettem volna megnézni, bár így utólag már nem is bánom annyira, hogy eddig nem sikerült, mert magamat ismerve korábban nem biztos, hogy képes lettem volna végig ülni ezt a 90 percet, amit mi nézők is a pokol bugyraiban töltöttünk. A darab egy anya történetét mutatja be, aki átélte a legnagyobb poklot, amit csak lehet :egy szörnyetegbe szeretett bele, aki nem bírta elviselni azt, hogy nőként sikeresebbé vált, mint Ő. A darab témája pedig nem is lehetne ennél aktuálisabb : a családon belüli erőszakról szóló bejelentések száma évről évre növekvő tendenciát mutat, bár ezek csak nagyon kis töredéke jut a nyilvánosság elé. Őszintén szólva nem is bírtam könnyen nélkül végignézni az előadást, pedig az elmúlt négy évem során már hozzászoktam azokhoz a kemény mélyrepülésekhez, amiket ezek a drámai darabok tudnak okozni. Bár ehhez azért erősen hozzájárult a színészi teljesítmény is. Őszintén szólva én végig ámulva néztem Járó Zsuzsát, aki először szelíden szólt a nézők felé, majd beszéde egyre gyorsabbá és zaklatottabba vált, ahogy a tetőpont felé közeledett a történet. Amiről nekem csak az jutott az eszembe, hogy az elmúlt éveben én csak nagyon kevés színésztől láttam ennyire hiteles, érzelmekkel teli, tiszta és hatásos játékot, mint amilyet ő ezen az estén nyújtott.

 

Én ajánlom, hogy járjatok sokat színházba, higgyétek el, nagyon jót tud tenni a lelketeknek!