2021. július 8., csütörtök

10+ 1 kérdés - Bánovits Vivianne

 


A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Banovits Vivianne-nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.)Mi az első színházi emléked?

A legelső színházi emlékem 5 éves koromból való amikor az első színpadra lépésemre vártam az Egri Gárdonyi Színházban. Körülbelül 2 percre kellett beszaladnom kiscica jelmezben erre emlékszem.  Meg arra, hogy Nagymamám fogja a kezem a takarásban, aki táncosnő és koreográfus volt és ő próbált nyugtatni hogy ne izguljak. Nehezen de végül bementem a színpadra és fantasztikusan éreztem magam. Mikor kijöttem tudtam, hogy ezt még sokszor akarom. Ez az emlék nagyon erősen megmaradt nekem mai napig.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel?

Valahogy ez kialakult nálam. Színházban nőttem fel és már gyerekként is 100%ig biztos voltam, hogy művészettel akarok foglalkozni! Az elején a vonzódásom erősebb volt a tánchoz, így egy darabig azt gondoltam táncos pályát választok, de mikor először szereplőként léptem színpadra kiskamaszkènt akkor egyből tudtam, hogy a színészet az ami teljesen magával ragad. Ráadásul a táncot sem kell elengednem, ha színész leszek, hiszen a tánc, a mozgás sokszor keresztezi a színész életét. Ezzel együtt már tényleg nem volt kérdés bennem, hogy mi szeretnék lenni.

3.)Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Sok mesterem volt sok olyan ember, akitől sokat kaptam tanultam, de ami a legfontosabb volt számomra, hogy mindig találd meg a szereped igazságát, és hogy mindig belüről táplálkozz a személyes élményeidből. Azokat tudd jól felhasználni.


4.)Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

A Romeo és Júlia előadás az nem volt könnyű lelkileg. Júlia szerepét játszhattam el és mikor vége volt az előadásnak még ültem az öltözőben egy félórát, hogy össze szedjem magam utána. Meg a sok sírástól a fejem is fájt álltalában. De megérte mert amíg a színpadon voltam teljesen elsodort a szerep igazi szép utazás volt számomra! Ez egy nagy mérföldkő volt az életemben. És mindig hálás leszek, hogy ez megadatott nekem.

5.)Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Ohhh rengetegszer! Szerencsére legtöbbször tudom korrigálni vagy a figyelmemet vissza irányítani az előadásra. Így a közönség álltalában ezt nem veszi észre szerencsére.

6.)Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Hát talán a legemlékezetesebb, amit a mai napig emlegetnek a kollégáim az a Magyar Színházban a Sun City előadásban volt. Volt egy börtön jelenetünk, ahol a karakterem kiborul és összevesznek a testvérével. Ott volt egy mondatom, amiben sikerült megcserélnem egy szót, ami annyira megzavart hogy így szót ismételtem és már nem tudtam nyelvtanilag helyesen elmondani, és valahogy így hangzott a mondat : „Te el se tudod képzelni hogy ami általad beáldozható cél a céljaid elérése érdekében az más ember számára maga a cél!”. Kicsit sokat mondtam a cél szót és ez annyira viccesen hangzott ,hogy mindenki a színpadon elnevette magát. Utána még nagyon sokszor játszottuk ezt az előadást, de a jelenet elött mindenki oda jött mindig, hogy Vivi tudod a Cél az fontos! Nagyon sokat nevetünk ezen még mai napig, mert ott valahogy nagyon viccesen sikerült ezt előadnom.


7.) Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

A jóga nagyon fontos szerepet játszik az èletemben ès le is tettem a Jòga oktatòi kèpesîtèst a mùlt nyàron. Ha nem a színészet lenne a munkàm, mèg azt tudnàm elkèpzelni hogy elmegyek valami meleg tengerparti helyre, mondjuk Balira ès Jògàt oktatok! 

8.)Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Furcsa mòdon èn akkor sokkal jobban szoktam izgulni. Nem tudom mièrt, de valahogy nekik mègjobban szeretnék bizonyîtani. Talán mert azt szeretném, hogy büszkék legyenek rám.

9.)Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Nagyon sok nehézsége van, mint minden szakmànak, de amit kiemelnèk, hogy teljesen mindegy milyen napod van, mi törtènt veled a privàt èletetben, esetleg beteg vagy, a színpad nem vár, ott kell lenned 100%-kal mindig. Koncentràltan ès àtèlèssel meg kell csinàlnod a szerepedet, nincs mese.

10.)És mi az, amiért érdemes estéről-estére színpadra állni?

Hàt ez közhelyesnek tűnhet, de mégis ezt gondolom: a közönsèg. Amiatt, amit ők adnak, a reakcióik, amik visszajeleznek a színésznek és ellátják munícióval. Ha az egész nézőtér sír, vagy nevet és ezt a hatást te tudtad gyakorolni rájuk, az fantasztikus èrzès. Plusz minden este màs ès màs és ez izgalmas. Te is más vagy és az emberek is mások. Minden este ùj emberek ülnek ott ès ők mèg nem làttàk az előadàst, nekik valami ùj èlmènyt lehet és kell is adni.


+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

Dobai Attila baràtomtòl ès kollègàmtòl kèrdezem : Mikor tudom màr vègre megnèzni a Pàl utcai fiùk elôadàsukat Debrecenben? :)

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

1 megjegyzés:

  1. Szívem teljes szeretetével gondoltam Rád, amikor olvastam a cikket! Büszke vagyok Rád!

    VálaszTörlés

Egy kislány élete a ’80-as évekbeli Magyarországon – Ajánló a Vera című előadáshoz

  A kis játszóhelyek, így a Thália Színház Arizóna Stúdiója is lehetőséget ad arra, hogy a közönséget és a színészeket a szó szoros és átvit...