10+1 kérdés - Dobai Attila

 

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Dobai Attilának nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Attilától korábban Bánovits Vivi kérdezett : Mikor tudom màr vègre megnèzni a Pàl utcai fiùk elôadàsukat Debrecenben, amire Attila az alábbi választ adta : „Szeptembertől bármikor, akár még le is viszlek Vivi.”

1.)Mi az első színházi emléked?

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt az első színházi emlékem… 2 előadás között vacillálok és mindkettőre a tesóm vitt el. Az egyik a Macskák volt, amit akkor még csak néztem, hogy ez mi akar lenni, nem igazán értem… azóta újra megnéztem és csodálója vagyok milyen nagyszerű zenék vannak benne. Fel kellett nőjek hozzá. A másik a csoportterápia c. előadás volt, ami szerelem volt első látásra/hallásra. Azóta többször megnéztem az előadást és már a szereplők nagy részét személyesen is ismerem és mindig elmondom nekik, hogy az volt életem első olyan musical-e ,amibe igazán beleszerettem.

Bánovits Vivianne és Dobai Attila ( fotó: Dobai Attila)

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

Erre a pillanatra sem emlékszem pontosan, mert ez nálam inkább egy folyamat volt, ami szép lassan alattomosan bekúszott az életembe és magával rántott…Egészen 9. osztályos koromig nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de ha megkérdezték mindig azt mondtam, hogy ügyvéd… (mert az olyan komolyan hangzott). Aztán a drága irodalom tanárom (Takács Éva) megkérdezte egyszer, hogy nem szeretnék-e jelentkezni a gimis színjátszóba? Na ő tehet mindenről… Onnantól rabja vagyok a színpadnak.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Nagyon sok jó tanáccsal próbáltak ellátni minket az Akadémia alatt. Szerencsére csodálatos emberektől tanulhattam mind az akadémián mind pedig a Magyar Színházban. Mégis a legfontosabb dolgok, amik megmaradtak az hogy legyek mindig alázatos, türelmes, kitartó, szorgalmas, felkészülten érkezzek a próbákra. Ha ezeket mind betartom nagy baj nem lehet.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Eddig még nem volt olyan szerepem, ami úgy igazán megviselt volna lelkileg. Az elmúlt pár évben nagyrészt a vígjátékok és a zenés darabok találtak meg. DE őszinte leszek, vágyom már egy olyan szerepre, amibe kicsit bele kell halni. Tudom furcsa lények a színészek, néha vágynak egy kis szenvedésre  (persze csak a színpadon…)

Suncity című előadásfotó ( fotó : Pesti Magyar Színház)

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Ohh az volt bőven… az egyik ilyen legemlékezetesebb pillanat talán a Banovits Vivihez köthető. Az egyik előadásban volt egy pillanata amikor kicsit összekeverte a szöveget na azt hiszem azt amíg élek nem felejtem el. De Vivivel nagyon sok ilyen emlékem van.

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Bakim nem nagyon volt inkább egy baleset, ami most beugrik… a Pál utcai fiúk premieren (ami egyébként a szívem csücske!) kb. az előadás 20. percében rosszul ugrottam az egyik koreográfiában és kiugrott a térdem… A tudatalattim meg az adrenalin rögtön cselekedett és visszaraktam magamnak… a mai napig nem emlékszem, hogy hogyan…Az volt a szerencsém, hogy a váltóm nézte az előadást és gyorsan riasztották, hogy be kell ugrania. Gyönyörű színházi pillanat volt ahogy kicseréltük egymást a színpadon meg ahogy a háttérben dolgozók ezt levezényelték úgy, hogy a nézők nagy része ebből semmit nem vett észre.

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Most is rengeteg mindennel foglalkozom a színészet mellett. Mindig próbálom lekötni minden szabad pillanatom. Fotózok, festek, dalszövegeket írok, énekelek. De ha egy szakmát kéne mondani, talán cukrász lennék.

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Rettenetesen izgulok… megőrülök, ha ott vannak… nem tudom miért. Ha 1000 idegen néz semmi bajom nincs, de ha csak 1 ismerős is ül a nézőtéren végem van. Amikor a tesóm megnéz színházban és előadás közben egyet köhög rögtön meghallom és tudom hol ül...

Dobai Attila és Esztergályos Cecilia ( fotó : Szirmai Klára)

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Hűha abból sajnos van bőven és nem készítenek fel rá, mert igazából nem is lehet erre felkészülni… Rengetegen vagyunk a szakmában és nyilván mindenki szeretne érvényesülni, ki így ki úgy... És nagyon nehéz kitartónak, motiváltnak maradni és ha netán éveken keresztül csak kis szerepeket kapsz akkor is motiváltnak maradni.

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

A nézők szeretete miatt! Hazudnék ha nem ezt mondanám. Isteni érzés mikor egy előadás végén elismerően tapsolnak a nézők vagy jóízűen nevetnek egy poénodon. Most van egy friss emlék bennem. Pár hete Debrecenben a Nagyerdei színpadon játszottuk a Pál utcai fiúkat és a 2. felvonás alatt kb. végig esett az eső. Az 1000 fős nézőtéren szinte senki meg sem mozdult. Olyan figyelemmel és kitartással nézték végig mintha mi sem történne közben. A végén pedig könnyes szemmel, állva velünk együtt énekelték a finálét (most is kiráz a hideg amikor leírom) és akkor azt éreztem, hogy na ezért a pillanatért éri meg csinálni!

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél? Nagyon sok mindenkitől kérdeznék, de most Ember Márktól kérdezem, hogy mikor megyünk moziba? :P

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

 

 

10+ 1 kérdés - Szőts Orsolya

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Szőts Orsolyának nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Ivanics Tominak válaszolva: Őrült gyorsan telik a nyár a kerti party meg holnap lesz…:D

1.) Mi az első színházi emléked?

Az Egri Gárdonyi Géza Színházban láttam az Óz a csodák csodája című előadást. Emlékszem, ahogyan beültünk a nézőtérre anyukámmal s onnantól kezdve a vörös bársonyszékembe kapaszkodva figyeltem végig az előadás minden rezdülését. Konkrét képeket és dallamokat tudok visszaidézni mai napig. De leginkább az az érzés maradt meg hogy ez a hely egy csoda, nekem ehhez valami nagyon erős közöm van és ide sokszor vissza kell majd járni.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel?

Igazából így visszagondolva azt érzem mindig is szerettem színházat, filmet csinálni. Oviban, általános iskolában, gimiben mindig szívesen szerepeltem, örömmel tanultam verseket, szövegeket, szerkesztettem műsorokat vagy írtam szöveget különböző ünnepségekre. Talán gimi utolsó éveiben döntöttem el végérvényesen, amikor Ivanics Tomival , Ágoston Petivel megismerkedtem és a Venczel Valentin és Ivády Erika által vezetett színjátszó szakkörben megélhettem milyen az ha igazán jó csapatban csinál színházat az ember.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Nagyon sok jó tanácsot kaptam hála az égnek! A legtöbben abban erősítettek meg hogy legyek bátran olyan amilyen vagyok ,higgyek magamban és a személyiségemben és a humoromat meg a hitemet ne veszítsem el bármi is történjék. A kételkedést sarokba kell állítani a szívem és az eszem meg nyugodtan maradjon a helyén.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Volt. Sok. De mihelyst az ember kijátssza magából a fájdalmát és azzal másokban nyomot hagy, rögtön eufórikus boldogsággá alakul minden. Legalábbis bennem. Inkább legyen jéghideg vagy forró de semmiképp se langyos az a bizonyos víz. Azt még a Jóisten is kiköpi.

fotó: szinhaz.org

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Nagyon sokat játszom gyerekeknek ezért bevallom sokszor már várom, hogy mivel lepnek meg! A legelképesztőbb dolgokat tudják a legváratlanabb pillanatokban bemondani. Nem mondanám, hogy kizökkenek, sőt! Van, hogy egyfajta nitroként hat rám egy-egy megszólalásuk, mert tudom, hogy valami célba ért, velem vannak vagy épp kicsit meg kell őket segíteni. Egyszer egy Hamupipőke előadáson a herceg miután megkérte Hamupipőke kezét egy kislány azonnal felállt és csak annyit mondott: Hát persze hogy leszek a feleséged! Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem is kell

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Az a helyzet, hogy nem vagyok egy nagy ’’bakizós’’… Ezt most minden nagyképűség nélkül mondom. Azt viszont imádom, ha a kolléga bakizik, mert egy külön feladat, hogy az ember hogy lép rá az adott szituációra vagy hogy épp hogy állja meg nevetés nélkül…

7.) Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

Hála az égnek foglalkozhatom is! Tervezek olykor díszletet, jelmezeket és bábokat. Imádok plakátokat készíteni! Itthon pedig a férjem nagy örömére másik szenvedélyemnek, a gasztronómiának is hódolhatok. Kísérletezgetek, olvasgatok, tanulgatok. Nemrég költöztünk és boldogan nyugtáztam, hogy egy saját kis szekrényt kellett venni a szakácskönyv gyűjteményemnek!

Ormányos Hüntyüllér című előadás

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

A legcsodálatosabb dolog! Nagyon szeretem! Olyan pluszt ad ami tényleg minden porcikámat átjárja. Ráadásul, ha nagyon közeli barátok néznek, és a szerep megengedi, szoktam apró húsvéti tojásokat elrejteni nekik a játékomban, ami másnak fel sem tűnik, ők viszont tudják kódolni. De így vagy úgy, anyukám az örök kedvenc. A leghálásabb néző a világon!

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Talán a kiszámíthatatlanság. Mármint idő, szervezés és egyeztetés terén. Sokáig küzdöttem is a dologgal, de mostanra azt hiszem kezdem megszokni, hogy bármikor bármi meg és beeshet!

fotó: szinhaz.org

10.) És mi az, ami miatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

A taps, a játék öröme, a belső utak bebarangolása. Belenézni egymás szemébe szívére feküdni a nézőnek, egymásnak. Egy előadás utáni fáradtság semmilyen fáradtsággal össze nem hasonlítható. Sokszor az ember a karjaiban viszi haza az utolsó energiáit és közben olyasfajta boldogság tudja átjárni, mintha egy kis darabot megmentett volna a világból, magából, az emberiségből.

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

Szélyes-Szluka Brigittától kérdezem: Fogunk-e még valaha facsarni valamit együtt abból a bizonyos citromból?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

10+ 1 kérdés - Bánovits Vivianne

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Banovits Vivianne-nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.)Mi az első színházi emléked?

A legelső színházi emlékem 5 éves koromból való amikor az első színpadra lépésemre vártam az Egri Gárdonyi Színházban. Körülbelül 2 percre kellett beszaladnom kiscica jelmezben erre emlékszem.  Meg arra, hogy Nagymamám fogja a kezem a takarásban, aki táncosnő és koreográfus volt és ő próbált nyugtatni hogy ne izguljak. Nehezen de végül bementem a színpadra és fantasztikusan éreztem magam. Mikor kijöttem tudtam, hogy ezt még sokszor akarom. Ez az emlék nagyon erősen megmaradt nekem mai napig.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel?

Valahogy ez kialakult nálam. Színházban nőttem fel és már gyerekként is 100%ig biztos voltam, hogy művészettel akarok foglalkozni! Az elején a vonzódásom erősebb volt a tánchoz, így egy darabig azt gondoltam táncos pályát választok, de mikor először szereplőként léptem színpadra kiskamaszkènt akkor egyből tudtam, hogy a színészet az ami teljesen magával ragad. Ráadásul a táncot sem kell elengednem, ha színész leszek, hiszen a tánc, a mozgás sokszor keresztezi a színész életét. Ezzel együtt már tényleg nem volt kérdés bennem, hogy mi szeretnék lenni.

3.)Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Sok mesterem volt sok olyan ember, akitől sokat kaptam tanultam, de ami a legfontosabb volt számomra, hogy mindig találd meg a szereped igazságát, és hogy mindig belüről táplálkozz a személyes élményeidből. Azokat tudd jól felhasználni.

4.)Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

A Romeo és Júlia előadás az nem volt könnyű lelkileg. Júlia szerepét játszhattam el és mikor vége volt az előadásnak még ültem az öltözőben egy félórát, hogy össze szedjem magam utána. Meg a sok sírástól a fejem is fájt álltalában. De megérte mert amíg a színpadon voltam teljesen elsodort a szerep igazi szép utazás volt számomra! Ez egy nagy mérföldkő volt az életemben. És mindig hálás leszek, hogy ez megadatott nekem.

5.)Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Ohhh rengetegszer! Szerencsére legtöbbször tudom korrigálni vagy a figyelmemet vissza irányítani az előadásra. Így a közönség álltalában ezt nem veszi észre szerencsére.

6.)Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Hát talán a legemlékezetesebb, amit a mai napig emlegetnek a kollégáim az a Magyar Színházban a Sun City előadásban volt. Volt egy börtön jelenetünk, ahol a karakterem kiborul és összevesznek a testvérével. Ott volt egy mondatom, amiben sikerült megcserélnem egy szót, ami annyira megzavart hogy így szót ismételtem és már nem tudtam nyelvtanilag helyesen elmondani, és valahogy így hangzott a mondat : „Te el se tudod képzelni hogy ami általad beáldozható cél a céljaid elérése érdekében az más ember számára maga a cél!”. Kicsit sokat mondtam a cél szót és ez annyira viccesen hangzott ,hogy mindenki a színpadon elnevette magát. Utána még nagyon sokszor játszottuk ezt az előadást, de a jelenet elött mindenki oda jött mindig, hogy Vivi tudod a Cél az fontos! Nagyon sokat nevetünk ezen még mai napig, mert ott valahogy nagyon viccesen sikerült ezt előadnom.

7.) Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

A jóga nagyon fontos szerepet játszik az èletemben ès le is tettem a Jòga oktatòi kèpesîtèst a mùlt nyàron. Ha nem a színészet lenne a munkàm, mèg azt tudnàm elkèpzelni hogy elmegyek valami meleg tengerparti helyre, mondjuk Balira ès Jògàt oktatok! 

8.)Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Furcsa mòdon èn akkor sokkal jobban szoktam izgulni. Nem tudom mièrt, de valahogy nekik mègjobban szeretnék bizonyîtani. Talán mert azt szeretném, hogy büszkék legyenek rám.

9.)Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Nagyon sok nehézsége van, mint minden szakmànak, de amit kiemelnèk, hogy teljesen mindegy milyen napod van, mi törtènt veled a privàt èletetben, esetleg beteg vagy, a színpad nem vár, ott kell lenned 100%-kal mindig. Koncentràltan ès àtèlèssel meg kell csinàlnod a szerepedet, nincs mese.

10.)És mi az, amiért érdemes estéről-estére színpadra állni?

Hàt ez közhelyesnek tűnhet, de mégis ezt gondolom: a közönsèg. Amiatt, amit ők adnak, a reakcióik, amik visszajeleznek a színésznek és ellátják munícióval. Ha az egész nézőtér sír, vagy nevet és ezt a hatást te tudtad gyakorolni rájuk, az fantasztikus èrzès. Plusz minden este màs ès màs és ez izgalmas. Te is más vagy és az emberek is mások. Minden este ùj emberek ülnek ott ès ők mèg nem làttàk az előadàst, nekik valami ùj èlmènyt lehet és kell is adni.

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

Dobai Attila baràtomtòl ès kollègàmtòl kèrdezem : Mikor tudom màr vègre megnèzni a Pàl utcai fiùk elôadàsukat Debrecenben? :)

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

10+ 1 kérdés - Házi Anita

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Házi Anitának tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.Mi az első színházi emléked?

 Az első színházi élményem a komáromi Jókai Színházhoz köthető. Fiatal voltam még, de határozottan emlékszem az érzésre, amit az előadások váltottak ki belőlem. Itt született meg bennem először a szereplési vágy.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel ?

 Nem elhatározás, sokkal inkább érzés volt, hogy  színészi pályát szeretnék. Sokáig zenész szerettem volna lenni, ennek ellenére a konzervatórium elvégzése után musicalszínész szakra jelentkeztem. Innen pedig már nem volt visszaút... :)

3. Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

 Talán az egyik leghasznosabb tanács a sok közül az volt, amit mesterség tanáromtól kaptam, miszerint: ez egy kis szakma, közös homokozóban játszunk, mindenkivel jól kell tudni dolgozni.

4. Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

 Többnyire naíva szerepeket játszom, ennek ellenére volt már lelkileg nagyon nehéz feladatom, ami megviselt. Ezért én hálás vagyok, ezt köszönöm. Szerintem fontos, hogy ezt is megtapasztaljuk.

5. Volt olyan, hogy valami kizökkentett téged a szerepedből előadás közben? Ha igen, akkor hogyan reagáltál rá?

 Kizökkenteni nem hagyom magam, komoly önfegyelem jellemző rám. 

fotó : Zenthe Ferenc Színház

6.  Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

 Magam részéről említésre méltó bakira nem emlékszem, de éltem már át vicces pillanatokat mások által.

7. Mivel foglalkoznál szívesen, a színészeten túl?

 A színészeten túl az állatok és a növények érdekelnek a legjobban. Szeretek kertészkedni, alkotni, a természet kincseit különböző formában elraktározni. A gyógynövények és a fűszerek is foglalkoztatnak, gyakran készítek belőlük csemegéket télire. Talán valami hasonlót csinálnék nagyban is, ha éppen nem színész lennék.

8. Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Egy-egy szerettem/családtagom jelenléte az előadáson különös, meleg érzést ad. De kizárólag az előadás előtt-szünetben és előadás után. Az előadás közben mindig a feladatra-karakterre koncentrálok, semmit sem teszek másképpen ilyenkor, mint amikor éppen nem néznek ismerősök.

fotó : Zenthe Ferenc Színház

9. Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Szakmánk egyik legnagyobb nehézsége /szerintem/, hogy mindig tudjunk mentálisan, érzelmileg és fizikailag is folyamatos készenlétben állni és megújulni. Bizonyos mértékben nagyobb érzelmi fokon égünk, ennek koordinálása nem mindig egyszerű. 

10. És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

 Ami miatt érdemes estéről estére a színpadra állni, az a nézők szemének csillogása és a taps. Lehet közhelyesen hangzik, de tényleg az a legnagyobb jutalom, ha adhatunk. Ez a körforgás beindítója, mely arra ösztönöz, hogy újra és újra adjunk, ezért estéről-estére érdemes színpadra állni.

fotó : Zenthe Ferenc Színház

+1: +1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?
 Kovács Vandától kérdezném: A túrázás-természetjárás alatt begyűjtött érzéseit hogyan használja öngyógyításra és mit tud a tapasztalatokból beépíteni egy-egy szerepbe.

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

 

10+ 1 kérdés - Bakonyi Alexa

 

Bakonyi Alexa / Fotó: Ács Sándor

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Bakonyi Alexának tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.Mi az első színházi emléked?

 A MOM Kultúrházban hat évesen verset mondok, elfelejtem a szöveget, valamit elkezdek mesélni helyette rímben; nagy nevetés és taps járt érte. Azt éreztem, hogy furcsamód téthelyzetben megbocsátóbbak egymással az emberek, mint amúgy, vagy mondjuk egy feleletkor. Szabadságot éreztem.  Nézőként a Pesti Magyar Színházba vitt el minket az osztálytársam mamája, és találkozhattam a színfalak mögött a kollegájával, magával Tolnay Klárival. Akkor is eldöntöttem, hogy színész leszek.

 2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel ?

Mióta tudatomnál vagyok, ezt tényként kezeltem. 24 évesen, mikor lekerültem a Vörösmarty Színházhoz, és szimultán megkaptam a Meanhwhile In Kanses főszerepét a Bàrka Színházban : ekkor hoztam meg a végleges döntésem arról, hogy az addigi szerteágazó, kiállítás szervezői és egyéb kulturmenedzseri munkáim félreteszem, és csak erre fókuszálok.

 

Bakonyi Alexa a Nofilter c. film forgatásán ( fotó : Pavel Bogolepiv)

3. Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

 Derzsi Jani bácsi kinevetett, mikor mondtam neki, hogy elengedem én ezt, ès jóga oktató leszek, majd azt mondta: ne akarj megfelelni. Senkinek. Soha. Csak magadnak. Szabadság nélkül nincs művészet. A megfelelés a szabadság halála. Tisztelet adj. Magadnak és mindenki másnak is.

 

4. Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

 Volt. Filmen egy éjszakai spontán vetélés után a lány, akit játszottam úgy dönt, elássa egyedül a magzatot a Margit szigeten. Az az ásás jelenet ritka fájdalmas volt. Az afrikai vendégdiák, aki felkért és az SZFE-n tanult épp szintén, valamiért nem adta oda a megegyezés szerint a felvételeket: ez megkoronázta a megviseltségem; méltatlan, és érthetetlen volt. Színpadon pedig együtt játszottam az akkori fiúmmal a kapcsolatunk egyik több hónapos szünetében is. Tudtam, hogy ő mással van, én képtelen voltam másra akár csak nézni is. Így egy légtérben lenni is olyan volt mintha tüzes víz csorogna mindenemen, de csókolózni a darab egy pontján maga volt a megsemmisülés. Hazamenni egyedül pedig mindebből egy feketelyuk. 

 

5. Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Az úgynevezett nevettetős kollegákkal azért gyűlt már meg a bajom, de volt, hogy azt hittem megláttam valakit a nézőtéren, s onnantól valami megváltozott. A saját fantáziám a legveszélyesebb.

 

6. Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Egyszer becsípődött a nyakamban egy ideg és hetekig szédültem: így ugrottam neki egy zenés előadásnak, ahol egy hátradöntve éneklésből felpörögvén konkrétan először ki, majd le is estem a színpadról. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, de megpróbáltam mindezt álcázni. a dalokat betanító korrepetitor -aki pár hónap után épp ránézett az előadásra- miután lement a darab konkrétan gratulált az új “vicceimhez”: sikerült tehát belejátszanom az amúgy halálközeli élményeim az előadásba: azt hitte, direkt voltak. 

7. Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

Pszichológia, lakberendezés, kert, full- time gyereknevelés. Ezek tulajdonképp tervek.

fotó : Csányi István

8.Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Legtöbbször egész különös erőt adó, motiváló, szinte párbeszéd; nekik mondom, érzem a szempontjaikat ahogy figyelnek, és az érzéseiket is amiket egyfajta trambulinként használok arra hogy még személyesebbé váljon az előadás.

 

9.Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

 Az elképesztő alulfizetettség.

10.És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

 A kapcsolódás. A jelennel, ès a pillanatnyilag egymást megtisztelő emberekkel, akik időt és energiàt áldoznak magunkra. 

Bárka Színház Meanwhile is Kanses 011 Alkotócsoport Bakonyi Alexa és Borbély Alexa 

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?  

 Tóth Károlytól szeretném kérdezni : Hogy  mi az őszinteség, és színházi embernél ez fontos-e ?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

10+ 1 kérdés – Ivanics Tamás

 

Fotó : Borovi Dániel

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Ivanics Tamásnak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1. Mi az első színházi emléked?

7 éves voltam, mikor a szüleim elvittek Egerben egy Mágnás Miska előadásra. Ott történt a megfertőződés. Annyira belém égett az az este, hogy még a levegőben terjengő parfüm illatára is emlékszem, ezer közül is megismerném! Ott még nem biztos, hogy rögtön színész akartam lenni, de az tény, hogy a színház varázsát akkor éreztem meg először. Utána hetekig idéztem a darabból otthon anyukáméknak, titokban a dalokat is próbáltam énekelgetni a szobámban. És ez biztos nagyban befolyásolt a későbbiekben... A sors játéka, hogy nemrég, mikor Dunaújvárosban próbáltam, épp ott dolgozott egy másik produkcióban Dávid Zsuzsa, ennek a Mágnás Miska előadásnak a rendezője. Ráadásul közös apartmanba voltunk beosztva a szálláshelyen. Reggel rántotta készítés közben "lelepleztem magam" és megköszöntem neki a 28 évvel ezelőtti élményt, istenit beszélgettünk.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel ?

Általános 8. utáni nyáron készült egy zenés játék, az Eger kis csillagai, amibe rengeteg gyerekszereplőt kerestek. Láttam a hirdetést újságban, tévében, és titkon nagyon vágytam rá, hogy belekerüljek, de gyáva voltam jelentkezni. Egyik volt évfolyamtársam azonban benne volt, akit elkísértem egy próbára. Bemutatkoztam a rendezőnek, Venczel Valentinnek (későbbi diákszínjátszós mesteremnek), aki kérdezés nélkül beállított az éppen futó jelenetbe. Annyira emlékszem, menekülni kellett a törökök elől, meg botokkal verekedni, de a próba után már egész biztos színész akartam lenni. Később középsuli alatt rendszeresen szerepeltem a Gárdonyi Géza Színház előadásaiban, azok a tapasztalatok csak ráerősítettek erre.

Az Őrült Nők Ketrece, Átrium (fotó: Lakatos Péter)

3. Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Nehéz lenne egy legjobbat kiemelni. Sokfélék vagyunk, minden ember egy külön univerzum és mindenkihez más a kulcs. Például Tengely Gábor nagyon sokat lökött rajtam, hogy rájöjjek, mit jelent LÉTEZNI a színpadon. A konkrét szavaira nem emlékszem sajnos. De ahogy ő rendezett az egyetem utáni első munkámban, abból éreztem meg, hogy alapvetően nem "szöveget kell mondani és játszani", hanem jelen időben gondolkozni, gondolni. Hogy tényleg el kell hinned mindent, amit csinálsz, és akkor az a valóság. Ezt persze sokszor hallja az ember, de amikor erre rávezetnek és megérzed ennek a csodáját, az egy fontos mérföldkő. De ahogy Zsótér Sándor fogalmazott egyszer, az konkrétan cseng a fülemben: "Ne kamerázd magad!" Akkor nem sikerült még, és legalább 8 kameraállásból figyeltem magam kívülről. De ma már hálisten ki tudom kapcsolni a kamerát és önfeledten létezni. Megbeszéltem magammal, hogy inkább élvezem azt, hogy teremtek valamit. Ettől nagyon jó flowba tud kerülni az ember.

Állampolgári ismeretek, Manna (fotó: Kállai- Tóth Anett)

4. Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Pont az előbb említett Gábor által rendezett előadásban, az Állampolgári ismeretekben játszott szerepem volt ilyen. Egy a világban és identitásában elveszett kamaszfiú voltam, aki eljut az öngyilkosság gondolatáig. Az előadások után órákig tartott, amíg magamhoz tértem. 

5. Volt olyan, hogy valami kizökkentett téged a szerepedből előadás közben? Ha igen, akkor hogyan reagáltál rá?

Rengeteg sztori van, amik próbára tették már az idegrendszerem - eltűnő kellék, kisgyerek, aki veled próbálja énekelni a dalt, késve érkező néző, aki átmászik az egész nézőtéren, mialatt te nagyon átélsz, kolléga, aki átugrik egy részt, de lekopogom, soha nem estem ki. Ilyenkor még élvezem is a kihívást, hogy miként oldhatom meg szerepből ezeket a váratlan eseményeket.

A rút kiskacsa, Manna (fotó: Kállai-Tóth Anett) 

6. Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Az Átriumban, Isteni végjáték előadáson a legnagyobb meggyőződéssel mondtam Alföldi Robinak valami teljesen mást, mint kellett volna, amitől Robi úgy megzavarodott, hogy azt hitte, ő rontott valamit és szerepből kiment a súgóhoz. Aztán kapcsoltam és utánaszóltam, amitől gyorsan helyreállt a világ rendje, de azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Annál a résznél azóta is kicsit hevesebben ver a szívem.

7. Mivel foglalkoznál szívesen, a színészeten túl?

Szerintem régész vagy muzeológus lennék! Tejesen odavagyok, ha valami nagyon régi építmény vagy tárgy közelében vagyok. Ilyenkor agyban időutazok, elképzelem, mi mindent láttak azok a falak, tárgyak, múmiák stb. Teljesen le tud nyűgözni ez az élmény és mivel nagyon élénk a fantáziám, órákra más dimenzióba kerülök ilyenkor. De most lett egy hobbim, ami ötvözi a hivatásom és a muzeológus énem: legendás régi színházi emberektől gyűjtök aláírásokat, dedikált fényképeket, kéziratokat. Nagyon büszke vagyok rá és túlzás nélkül merem állítani, hogy nagyon ritka gyűjtemény kerekedett belőle. Jászai Maritól Latabár Kálmánig sok nagy ember emléke kerül ki hamarosan a falra.

8. Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Én azt mindig nagyon szeretem. Olyankor kicsit nekik játszom, és ettől plusz energiák kapcsolnak be. A párom nemrég látott először színpadon, mindkettőnknek különleges este volt. Teljesen más minőségemben látott, mint idáig, ez nyilván rám is hatással volt.

Isteni végjáték, Átrium (fotó: Lakatos Péter)

9. Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Talán az, hogy nehezen tudsz előre tervezni a szabadidőddel. Kb. tudod, hogy mikorra várhatók próbaidőszakok, bemutatók, de konkrét műsort egy hónappal korábban kapsz csak. Így hiába kérdezik sokszor, hogy ráérek-e erre vagy arra, a legtöbbször az a válasz, hogy majd meglátjuk. Nagyon fontos, hogy jusson idő pihenésre, töltekezésre, máskülönben kiégsz. Néha nehéz fenntartani az egyensúlyt, de erre muszáj tudatosan törekedni. Egy feszítettebb időszakban is kell találni időt egy kis mozgásra, meditációra, egy jó beszélgetésre - ezek létfontosságúak.

10. És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

A színháznak komoly felelőssége van. Jobb esetben adni szeretnél valamit a nézőknek és nem csak önmegvalósítani. Akkor jó egy előadás, ha a nézőnek nem az az első gondolata taps után, hogy mit kérjen a büfében. El kell gondolkodtatnunk őket a körülöttünk lévő világról, amiben mindannyian együtt élünk. Annak a sokszínűségéről, hogy hogyan tehetnénk jobbá, élhetőbbé. Ez igaz egy könnyedebb, szórakoztató előadás esetében is. Persze, kell kikapcsolódni, de gondolat nélkül az sem működik. És ha mindenki csak a saját portája előtt kezd el sepregetni, vagy a saját fejében, akkor már megérte az az este.

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

Szőts Orsitól szeretnék kérdezni: Hogy telik a nyár és mikor lesz kerti party?

Ui.: Időközben az egyik alanyomtól megtudtam, hogy a Deszkavíziónak is van egy ilyen sorozata, de én tőlük teljesen függetlenül vágtam ebbe bele ebbe a beszélgetéssorozatba. Az előbb említett oldalt ugyan ismertem már korábbról, de inkább csak kritikákat, ezért valahogy ez elkerülte a figyelmem. Ellenben azt tartom korrektnek, ha ezt előre tisztázom.

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram