10+1 kérdés - Dobai Attila

 

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Dobai Attilának nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Attilától korábban Bánovits Vivi kérdezett : Mikor tudom màr vègre megnèzni a Pàl utcai fiùk elôadàsukat Debrecenben, amire Attila az alábbi választ adta : „Szeptembertől bármikor, akár még le is viszlek Vivi.”

1.)Mi az első színházi emléked?

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt az első színházi emlékem… 2 előadás között vacillálok és mindkettőre a tesóm vitt el. Az egyik a Macskák volt, amit akkor még csak néztem, hogy ez mi akar lenni, nem igazán értem… azóta újra megnéztem és csodálója vagyok milyen nagyszerű zenék vannak benne. Fel kellett nőjek hozzá. A másik a csoportterápia c. előadás volt, ami szerelem volt első látásra/hallásra. Azóta többször megnéztem az előadást és már a szereplők nagy részét személyesen is ismerem és mindig elmondom nekik, hogy az volt életem első olyan musical-e ,amibe igazán beleszerettem.

Bánovits Vivianne és Dobai Attila ( fotó: Dobai Attila)

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

Erre a pillanatra sem emlékszem pontosan, mert ez nálam inkább egy folyamat volt, ami szép lassan alattomosan bekúszott az életembe és magával rántott…Egészen 9. osztályos koromig nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de ha megkérdezték mindig azt mondtam, hogy ügyvéd… (mert az olyan komolyan hangzott). Aztán a drága irodalom tanárom (Takács Éva) megkérdezte egyszer, hogy nem szeretnék-e jelentkezni a gimis színjátszóba? Na ő tehet mindenről… Onnantól rabja vagyok a színpadnak.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Nagyon sok jó tanáccsal próbáltak ellátni minket az Akadémia alatt. Szerencsére csodálatos emberektől tanulhattam mind az akadémián mind pedig a Magyar Színházban. Mégis a legfontosabb dolgok, amik megmaradtak az hogy legyek mindig alázatos, türelmes, kitartó, szorgalmas, felkészülten érkezzek a próbákra. Ha ezeket mind betartom nagy baj nem lehet.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Eddig még nem volt olyan szerepem, ami úgy igazán megviselt volna lelkileg. Az elmúlt pár évben nagyrészt a vígjátékok és a zenés darabok találtak meg. DE őszinte leszek, vágyom már egy olyan szerepre, amibe kicsit bele kell halni. Tudom furcsa lények a színészek, néha vágynak egy kis szenvedésre  (persze csak a színpadon…)

Suncity című előadásfotó ( fotó : Pesti Magyar Színház)

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Ohh az volt bőven… az egyik ilyen legemlékezetesebb pillanat talán a Banovits Vivihez köthető. Az egyik előadásban volt egy pillanata amikor kicsit összekeverte a szöveget na azt hiszem azt amíg élek nem felejtem el. De Vivivel nagyon sok ilyen emlékem van.

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Bakim nem nagyon volt inkább egy baleset, ami most beugrik… a Pál utcai fiúk premieren (ami egyébként a szívem csücske!) kb. az előadás 20. percében rosszul ugrottam az egyik koreográfiában és kiugrott a térdem… A tudatalattim meg az adrenalin rögtön cselekedett és visszaraktam magamnak… a mai napig nem emlékszem, hogy hogyan…Az volt a szerencsém, hogy a váltóm nézte az előadást és gyorsan riasztották, hogy be kell ugrania. Gyönyörű színházi pillanat volt ahogy kicseréltük egymást a színpadon meg ahogy a háttérben dolgozók ezt levezényelték úgy, hogy a nézők nagy része ebből semmit nem vett észre.

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Most is rengeteg mindennel foglalkozom a színészet mellett. Mindig próbálom lekötni minden szabad pillanatom. Fotózok, festek, dalszövegeket írok, énekelek. De ha egy szakmát kéne mondani, talán cukrász lennék.

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Rettenetesen izgulok… megőrülök, ha ott vannak… nem tudom miért. Ha 1000 idegen néz semmi bajom nincs, de ha csak 1 ismerős is ül a nézőtéren végem van. Amikor a tesóm megnéz színházban és előadás közben egyet köhög rögtön meghallom és tudom hol ül...

Dobai Attila és Esztergályos Cecilia ( fotó : Szirmai Klára)

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Hűha abból sajnos van bőven és nem készítenek fel rá, mert igazából nem is lehet erre felkészülni… Rengetegen vagyunk a szakmában és nyilván mindenki szeretne érvényesülni, ki így ki úgy... És nagyon nehéz kitartónak, motiváltnak maradni és ha netán éveken keresztül csak kis szerepeket kapsz akkor is motiváltnak maradni.

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

A nézők szeretete miatt! Hazudnék ha nem ezt mondanám. Isteni érzés mikor egy előadás végén elismerően tapsolnak a nézők vagy jóízűen nevetnek egy poénodon. Most van egy friss emlék bennem. Pár hete Debrecenben a Nagyerdei színpadon játszottuk a Pál utcai fiúkat és a 2. felvonás alatt kb. végig esett az eső. Az 1000 fős nézőtéren szinte senki meg sem mozdult. Olyan figyelemmel és kitartással nézték végig mintha mi sem történne közben. A végén pedig könnyes szemmel, állva velünk együtt énekelték a finálét (most is kiráz a hideg amikor leírom) és akkor azt éreztem, hogy na ezért a pillanatért éri meg csinálni!

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél? Nagyon sok mindenkitől kérdeznék, de most Ember Márktól kérdezem, hogy mikor megyünk moziba? :P

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram