10+ 1 kérdés – Ballér Bianka

Fotó : Éder Éva

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Ballér Biankának tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Biankától korábban Szántó Balázs kérdezte :  „Szerinted mi a legfontosabb tulajdonsága egy színésznek? ”

Balázs kérdésére válaszolva:  A hétköznapokban jó embernek maradni. A színpadon: türelem, igény a gondolkodásra, tájékozottság ,nyitottság, alkotni vágyás.

1.Mi az első színházi emléked?

Ovis koromban Balatonlellén csináltuk a kiskakas gyémánt félkrajcárját bábelőadásként, és Egerben voltunk bábfesztiválon. Én voltam az öregasszony, nagyon élveztem és nagyon-nagyon hittem a bábomban, csupán ennyire emlékszem, de ez nagyon szép emlék nekem.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

Mint oly sokan, már kislányként ez volt a vágyam. Aztán gimis koromban már nem csak vágy volt, hanem határozott cél is.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Mikor az egyetemre jártam, nagyon sokat tanulhattam a mestereinktől, mai napig sokszor eszembe jut egy-egy mondat, tanács, vagy csak javallás, ezért nagyon hálás vagyok. Például egyszer Zsámbéki Gábor osztályfőnököm egyik mesterségórán, egy roppant rossz jelenetünk után ezt mondta: "Bianka a maga energiái tartották életben a jelenetet", ez nekem akkor nagy bók volt, sokszor, amikor kevés az önbizalmam valamiért egy próbán, eszembe jut és meghozza a bátorságom

4.) Volt olyan szereped, ami lelkileg megviselt?

Az egyetemen próbáltuk a Fondor és szerelem című előadást, ami azért is viselt meg, mert nagyon talált az akkori élethelyzetemre az előadás és a szerep is. Szerencsére Zsótér Sándor, a rendezője az előadásnak, nagyon megértő volt velem. Mondjuk a legnagyobb segítség az volt, hogy jártam pszichológushoz. Más jellegű megviseltség ugyan, de sokszor akkor is nagyon rosszul érzem magam, ha mondjuk valamiért nem tudom megcsinálni, amit a rendező kér, vagy ha még nem tartok ott, ahol szeretném, hogy tartsak egy próbafolyamatban.

Black Comedy / Székesfehérvári Vörösmarty Színház/ fotó : Torma Sándor

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Székesfehérváron játszottuk Black Comedy című előadásunk, amiben van egy rész, ahol az egyik színész megránt egy telefonzsinórt, ami a lábamba volt akadva, és normális esetben én magamtól estem egyet, de valamiért ezen az estén jobban beleakasztottam a lábam, meg béna is voltam, mert valahogy nagyot estem és a fejem hirtelen belevertem a földbe. Én ezt ezer évnyi szünetnek éreztem, belül azon gondolkodtam, hogy vajon vérzik a fejem, mikor nézhetem meg lett-e púp, vagy hogy a nézők ebből vajon mit láthattak, meg hogy most akkor mi van?! s közben valószínűleg ezek csak másodpercek lehettek, mert ment tovább az előadás, mondtam tovább a szöveget és csak pár jelenettel később ért újra össze az agyam.

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

 Ez nem is annyira ilyen jópofa, vicces baki, de kínosnak elég kínos volt számomra, amikor a Régimódi történetet játszottuk Székesfehérváron és én rossz, korábbi szünetemben szaladtam ki pisilni, és akkor megszólal a "Sürgetővel SÜRGETŐVEL kérem Ballér Biankát a színpadra" és akkor összeszakad alattam a föld és belső égéssel rohanok a színpadra Lenkeként az imakönnyvel nagyanyámhoz, nagyapám halála után virrasztani.

Régimódi történet / Székesfehérvári Vörösmarty Színház / fotó : Torma Sándor

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Az óvópedagógia mindig is érdekelt, nagyon szeretem a gyerekeket.

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Nagyon jó érzés. Egyrészt mert nagyon érdekel a véleményük, nem csak az én "színészi alakításomról", hanem, hogy az egész előadásról, mit gondolnak. Illetve jó érzés, hogy látják min dolgoztunk hónapokig

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Nem tudom, mindenkinek más. Engem leginkább az zavar, hogy nehéz az időt beosztani, meg hogy olyan aránytalan, hogy vannak időszakok, amikor túlzsúfolt minden, néha meg semmi sincs. Meg talán, ez a túltelítettség a szakmában, ettől sokszor jelentéktelennek érzem magam.

Mikvé / Vörösmarty Színház / fotó : Torma Sándor

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Talán amiatt -ami biztos közhely- de számomra tényleg így van, hogy adhatok valamit az embereknek, ha csak egy kis felszabadító, nevetésekkel teli 2órát, vagy valami elgondolkodtató dolgot, ami segít felismerni, esetleg közelebb hozni egy-egy problémát, vagy bármi ilyesmit, azt hiszem akkor érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?  László Lilitől szeretném megkérdeni, mikor láthatjuk újra színpadon és milyen érzés az anyaság?