Interjú Borbély Krisztinával, a Turay Ida Színház koreográfusával

 

Folytatódik a Turay Ida Színházzal közös projektünk, amiben a színház művészei és háttérdolgozói életébe nyerhettek betekintést. Az interjúalanyom ezúttal Borbély Krisztina volt, aki már 17 éve dolgozik a Turay Ida Színház koreográfuskaként, illetve játszik gyerekelőadásokban és kisebb szerepekben felnőtt darabokban is. Krisztivel egy élmény volt beszélgetni, hiszen személyében egy nagyon nyitott, kedves és végtelen alázatos embert ismerhettem meg, aki láthatóan oda van a színházért és bizony 17 év után is láttam a szemében azt a bizonyos tüzet, mikor a munkájáról kérdeztem....

Emlékszel arra, hogy mi volt a legelső színházi emléked?

A Rock Színház Légy jó mindhalálig musicalje jutott így elsőre az eszembe, de ha többet gondolkoznék biztos lenne korábbi emlék is.

Mikor határoztad el azt, hogy ezt a hivatást fogod választani?

Általános iskolás koromban fedezte fel a magyar tanárom, hogy ügyesen mondok verseket és arra biztatott, hogy induljak el versenyeken. Mellette a tánc volt a legnagyobb szenvedélyem 6 éves korom óta. Novák Zsuzsanna tanárnő segített elsajátítani az alapokat, és lestem minden mozdulatát. Adta magát a helyzet, hogy olyan gimnáziumba menjek továbbtanulni, ahol ezeket a képességeimet megfelelően tudom kamatoztatni. A Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozata mellett döntöttem, ahová sikeresen fel is vettek. Felejthetetlen 4 év volt!!!  Közben Csondor Kata barátnőm révén az Arany10 Musical stúdióba is bekerültem, ahol egy nyári tábor keretein belül olyan nagy színészekkel volt szerencsém találkozni,és tanulni tőlük 14 évesen mint Hűvösvölgyi Ildikó, és Bencze Ilona, csak hogy néhány nevet említsek. A táborban Zubornyák Zoltán (nekünk csak Zubi) színművész csoportjába kerültem, ahol annyira jól éreztem magam, hogy véglegesen eldöntöttem, hogy a jövőm, és az "úticélom" a SZÍNHÁZ! A tábor végén Zubi odajött hozzám és azt mondta nekem, hogy mindenképp szeretné, ha az osztályába csatlakoznék, ha nekem is lenne hozzá kedvem.Természetesen boldogan mentem, minden héten szombaton, ahol a mesterség elsajátítása mellett örökre szóló barátságok köttettek.  A stúdióban és a gimnáziumban tanultak tökéletes kiegészítői voltak egymásnak. A VMG-ben prózai darabok kerültek előtérbe, míg az Arany10-ben lehetőségem adódott a zenés színházat is jobban megismerni. Érettségi után Zubornyák Zoltán színházigazgatóként bedobott a mélyvízbe és magával vitt Tatabányára a Jászai Mari Színházba. Mentorként, pót apaként állt mellettem. Lehetőséget kaptam kipróbálni magam színészként, rendezőasszisztensként, koreográfusként. Ő indított el a pályán, amiért örökre hálás leszek neki.

Hogy fogadta a családod a döntésed, támogattak vagy inkább ellenezték ezt?

Sajnos édesapám nagyon hamar elveszítettem, így nem tudom, hogy Ő mit reagált volna, de azt gondolom, hogy Ő is büszke lenne rám. Édesanyám engedte, hogy azt csináljam, amit szeretek, mert tudta, hogy a lázadó természetemből fakadóan, hiába tiltana, én akkor is véghez vinném a vágyam. Sajnos már Ő is csak odafentről őrzi lépteimet.  

Mesélsz kicsit arról, hogy pontosan mi egy koreográfus feladata?

Én a legtöbb esetben úgy dolgozom, hogy megkapom a szövegkönyvet a zenét és a rendező instrukcióit és otthon ezekre alapozva kitalálok egy alapot a koreográfiákhoz. Lerajzolom a térformákat, lépéskombinációkat "álmodok meg" amit aztán később úgy alakítok, hogy az adott színész mozgás kultúrájának megfeleljen. Fontos az is, hogy jól érezze magát a színész vagy táncos abban a mozdulatban amit csinál, hogy azonosulni tudjon a koreográfiákkal is, ne csak a szerepével. Egységet képezzen a próza és a mozgás. Harmóniában legyen a darabbal is és a színésszel is.

Pinokkió elődásfotó / forrás : Turay Ida Színház

Mit szeretsz a legjobban és mit a legkevésbé a szakmádban?

A legjobban a szakma sokszínűségét szeretem. Azt, hogy változatos műfajokban próbálhatom  ki magam, hogy lehet nagyokat álmodni, még akkor is ha nem feltétlen valósul meg mindig maximálisan. A  jelenlegi munkáimban azt szeretem a legjobban a Turay Ida Színházban, hogy teljes mértékben úgy érzem, hogy bíznak bennem, hagynak szárnyalni, így azt a sok kreatív energiát, ami bennem van azt tudom kamatoztatni-.  Amit a legkevésbé szeretek?  A legnehezebb kérdés. Ha igazán lenne ilyen azt hiszem, már váltottam volna. Ezt csak szerelemmel lehet és érdemes csinálni szerintem. 

Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság, amivel egy koreográfusnak rendelkezni kell?

A szakmai tudás mellett fontos a pedagógiai érzék a kreativitás, a rugalmasság, a türelem is. A koreográfusnak tudnia kell azt, hogy kinek hogyan kell elérni a lelkéig, hogy a színészek, táncosok a legjobbat hozhassák ki i magukból. 

A vöröslámpás ház próbakép / forrás: Turay Ida Színház

17 éve vagy a Turay Ida Színház társulatának a tagja. Ez akárhogy nézzük rengeteg idő és hát az sem titok, hogy a te szakmádban sem megszokott az, hogy valaki ennyi ideig egy társulatnál maradjon. Mi az, ami mégis itt tart téged, ebben a színházban?

A CSAPAT!  Amikor én a Turayba kerültem, akkor egy fantasztikus csapat állt mellettem, akikkel hamar összecsiszolódtunk. Azóta ugyan változott az eredeti felállás, hiszen jöttek és mentek is el emberek, de ez a csapatszellem valahogy itt maradt. Ez egy családias hely, mindenki ismer mindenkit és ha baj van, akkor nem csak szakmailag, hanem magánemberként is számíthatunk egymásra. A régi keménymagból pár ember még ma is a társulat tagja, de a többiekkel is szoros baráti kapcsolatot ápolunk és igyekszünk, hogy a jelenlegi csapatban is kialakuljon ez a fajta családias érzés, hogy mi mindig, minden helyzetben számíthatunk egymásra.

Melyik előadás volt az eddigi pályád során a legemlékezetesebb és miért?

Ez nehéz kérdés és egyet nem is tudnék kiemelni. Az egyik a Balkán kobra, Sztárek Andrea rendezésében igazi örömmunka volt. A másik a Verebes István rendezte Hello Dolly! ami  óriási kihívás volt. Végül, de nem utolsó sorban a Bubamara című előadást mondanám, ami egy "hídépítő" cigány-magyar zenés játék. Kökényessy Ágival dolgozhattam együtt. Ez egy különleges előadás volt rengeteg felkészülést igényelt. 

A Hófehérke és a Hét törpe előadásfotó / forrás : Turay Ida Színház

A koreografálás mellett gyerekdarabokban, illetve kisebb szerepekben felnőtt darabokban is vállasz szerepet. Ez feltetette bennem azt a kérdést, hogy mégis melyiket érzed közelebb magadhoz, a színészetet vagy a koreográfus szakmát?

A színészet előbb volt része az életemnek, koreográfusként csak később kezdtem el tevékenykedni.  A Színművészeti Főiskolára egyszer jelentkeztem, de nem nyertem felvételt, utána már nem is próbálkoztam vele. Az akkor még Táncművészeti Főiskolán táncpedagógusként tanulhattam, akkor kezdett felerősödni bennem a  koreografálás utáni vágyakozás. Viszont egy ideje a koreografálás mellett már csak gyerekdarabokban vállaltam szerepet, ami egy tudatos döntés volt részemről, hiszen a lányom a színházban nőtt fel. Sokszor a hangfal mellett aludt, mindenhova vittük magukkal. A fiamnál már szerettem volna első sorban az édesanya lenni, amit csak úgy tehettem meg, ha kevesebb felnőtt darabban vállalok szerepet. 

Szent István misztériumjáték előadásfotó / forrás : Turay Ida Színház

Ha már a családról esett szó, említetted, hogy a lányod is ebben a közegben nőtt fel és most szintén erre a pályára készül. Hogy reagáltál erre, illetve milyen tanácsokat adtál neki ?

A nagylányom Borka az anyatejjel szívta magába a művészet szeretetét. Ő jelenleg tizennégy éves és a Szentesi – Horváth Mihály Gimnáziumban kezdi tanulmányait irodalmi-dráma-média szakon. Én támogatom őt mindenben, de arra bíztattam, hogy legyen legalább még egy szakma a kezében, hiszen manapság már majdnemhogy elengedhetetlen az, hogy az ember több lábon álljon.

Mivel kapcsolódsz ki szabadidőben?

Jelenleg a Csendtörő Alapítvánnyal töltöm a családom mellett a  ( bővebb információ: http://csendtoro.hu/) szabadidőmet, ami igazán lélekfoltozó kikapcsolódás is számomra. Fontosnak tartom a munkájukat! Szeretném, ha minél több emberrel megismertethetném őket, mert egy szolidárisabb társadalomért küzdenek. Megtiszteltetés, hogy művészeti területen csatlakozhatok hozzájuk több projektjükben is.