A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Szőts Orsolyának nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...
Ivanics Tominak
válaszolva: Őrült gyorsan telik a nyár a kerti
party meg holnap lesz…:D
1.) Mi az első
színházi emléked?
Az Egri
Gárdonyi Géza Színházban láttam az Óz a csodák csodája című előadást.
Emlékszem, ahogyan beültünk a nézőtérre anyukámmal s onnantól kezdve a vörös
bársonyszékembe kapaszkodva figyeltem végig az előadás minden rezdülését.
Konkrét képeket és dallamokat tudok visszaidézni mai napig. De leginkább az az
érzés maradt meg hogy ez a hely egy csoda, nekem ehhez valami nagyon erős közöm
van és ide sokszor vissza kell majd járni.
2.) Mikor
határoztad el azt, hogy a színész leszel?
Igazából így
visszagondolva azt érzem mindig is szerettem színházat, filmet csinálni.
Oviban, általános iskolában, gimiben mindig szívesen szerepeltem, örömmel
tanultam verseket, szövegeket, szerkesztettem műsorokat vagy írtam szöveget
különböző ünnepségekre. Talán gimi utolsó éveiben döntöttem el végérvényesen,
amikor Ivanics Tomival , Ágoston Petivel megismerkedtem és a Venczel Valentin
és Ivády Erika által vezetett színjátszó szakkörben megélhettem milyen az ha
igazán jó csapatban csinál színházat az ember.
3.) Mi volt a
legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?
Nagyon sok jó tanácsot kaptam hála az égnek! A legtöbben abban erősítettek meg hogy legyek bátran olyan amilyen vagyok ,higgyek magamban és a személyiségemben és a humoromat meg a hitemet ne veszítsem el bármi is történjék. A kételkedést sarokba kell állítani a szívem és az eszem meg nyugodtan maradjon a helyén.
4.) Volt olyan
szereped, ami érzelmileg megviselt?
Volt. Sok. De
mihelyst az ember kijátssza magából a fájdalmát és azzal másokban nyomot hagy,
rögtön eufórikus boldogsággá alakul minden. Legalábbis bennem. Inkább legyen jéghideg
vagy forró de semmiképp se langyos az a bizonyos víz. Azt még a Jóisten is
kiköpi.
 |
| fotó: szinhaz.org |
5.) Volt olyan,
hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?
Nagyon sokat játszom gyerekeknek ezért bevallom sokszor már várom, hogy mivel lepnek meg! A legelképesztőbb dolgokat tudják a legváratlanabb pillanatokban bemondani. Nem mondanám, hogy kizökkenek, sőt! Van, hogy egyfajta nitroként hat rám egy-egy megszólalásuk, mert tudom, hogy valami célba ért, velem vannak vagy épp kicsit meg kell őket segíteni. Egyszer egy Hamupipőke előadáson a herceg miután megkérte Hamupipőke kezét egy kislány azonnal felállt és csak annyit mondott: Hát persze hogy leszek a feleséged! Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem is kell
6.) Emlékszel
még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?
Az a helyzet, hogy nem vagyok egy nagy ’’bakizós’’… Ezt most minden nagyképűség nélkül mondom. Azt viszont imádom, ha a kolléga bakizik, mert egy külön feladat, hogy az ember hogy lép rá az adott szituációra vagy hogy épp hogy állja meg nevetés nélkül…
7.) Mivel
foglalkoznál szívesen a színészeten túl?
Hála az égnek
foglalkozhatom is! Tervezek olykor díszletet, jelmezeket és bábokat. Imádok plakátokat
készíteni! Itthon pedig a férjem nagy örömére másik szenvedélyemnek, a gasztronómiának
is hódolhatok. Kísérletezgetek, olvasgatok, tanulgatok. Nemrég költöztünk és
boldogan nyugtáztam, hogy egy saját kis szekrényt kellett venni a szakácskönyv gyűjteményemnek!
 |
Ormányos
Hüntyüllér című előadás |
8.) Milyen
érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?
A
legcsodálatosabb dolog! Nagyon szeretem! Olyan pluszt ad ami tényleg minden porcikámat
átjárja. Ráadásul, ha nagyon közeli barátok néznek, és a szerep megengedi,
szoktam apró húsvéti tojásokat elrejteni nekik a játékomban, ami másnak fel sem
tűnik, ők viszont tudják kódolni. De így vagy úgy, anyukám az örök kedvenc. A
leghálásabb néző a világon!
9.) Szerinted
mi a szakmád legnagyobb nehézsége?
Talán a
kiszámíthatatlanság. Mármint idő, szervezés és egyeztetés terén. Sokáig
küzdöttem is a dologgal, de mostanra azt hiszem kezdem megszokni, hogy bármikor
bármi meg és beeshet!
 |
| fotó: szinhaz.org |
10.) És mi az,
ami miatt érdemes estéről-estére színpadra állni?
A taps, a játék öröme, a belső utak bebarangolása. Belenézni egymás szemébe szívére feküdni a nézőnek, egymásnak. Egy előadás utáni fáradtság semmilyen fáradtsággal össze nem hasonlítható. Sokszor az ember a karjaiban viszi haza az utolsó energiáit és közben olyasfajta boldogság tudja átjárni, mintha egy kis darabot megmentett volna a világból, magából, az emberiségből.
+1 kérdés :
Kitől és mit kérdeznél?
Szélyes-Szluka Brigittától kérdezem: Fogunk-e még valaha facsarni valamit együtt abból a bizonyos citromból?
Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése