részlet A medve nem játék című előadásból |
A Turay Ida
Színházban nemrég kezdődtek meg a Fergeteges látogatás próbái. Tudna nekem
mesélni kicsit a szerepéről?
A darab írója
Varsányi Anna nagyon jó barátnőm. Vele még Szegeden ismerkedtünk meg sok évvel
ezelőtt. Az, hogy most egy olyan darabban játszhatok, amit Ő írt az nekem
hatalmas öröm és boldogság is egyben. Ez egy négy szereplős vígjáték, amiben én
a nagymamát alakítom, aki egyszer csak becsöppen egy olyan élethelyzetbe,
amiből jóformán semmit nem ért, ellenben azonnal felkavarja az állóvizet. A
próbák rendkívül jó hangulatban telnek, ugyanakkor én azt már hamar észrevettem
magamon, hogy a majd egy év kihagyás bennem is hagyott nyomokat. Fizikailag már
nem bírom annyira jól a próbafolyamatot, de nem panaszkodhatom, mert egy nagyon
szerető közeg vesz körül. A darabot nyáron, szabadtéren fogjuk bemutatni
Egerváron, ősszel pedig, amennyiben a járványhelyzet engedni, szeretnénk a
Turay Ida Színházban is tovább játszani.
Fergeteges látogatás olvasópróba |
Én abban a
szerencsés helyzetben vagyok, hogy az eddigi pályafutásom során nem
tapasztaltam azt, hogy bárki a szerepeimmel azonosított volna. Az viszont
tagadhatatlan, hogy az emberek többsége a televíziós szereplések kapcsán
ismerte meg a nevem. Az emberek általában nagyon közvetlenek velem, sokszor
odajönnek hozzám az utcán, a piacon vagy akár a boltban, de én ezt nem bánom,
nagyon jól esik a szeretetük.
Pásztor Erzsi a főiskolán |
A filmezést vagy a színpadi munkát érzi közelebb magához?
Mindkettő nagyon
közel áll hozzám, de az életem mindig is a színház volt. Nagyobb volumenű filmes produkcióban nagyon régen volt
lehetőségem részt venni, de azt hiszem, már nem is bírnám ezt túl jól. Nemrégiben
azonban kaptam egy aprócska szerepet Eperjes Károly filmjében, ott tizenkét
órás volt a forgatás, este hattól reggel hatig, ami jobban megviselt, mint
régebben. Az én időmben ez még nyolc órás munka volt, azóta azonban elég sok
dolog változott, sok olyan is, amihez én már nem, vagy csak nehezen tudnék
alkalmazkodni.
Ön szerint mi
a saját szakmája legnagyobb nehézsége ?
A szakma maga. Sajnos
ez nem egy könnyű pálya, rengeteg bántás és intrika éri az embert, de ezeken
muszáj felülkerekedni. Egy színész nem akkor dolgozik, mikor ahhoz van kedve,
hanem akkor, amikor lehetősége van erre. Szerencsére nekem nem voltak
szerepálmaim sem, csak egy egészen rövid ideig a főiskola elvégzése után. De
hamar rájöttem arra, hogy a vágyakból nem mindig lesz valóság, ami sok
keserűséggel és fájdalommal jár együtt, amitől tudatosan igyekeztem megkímélni
magam. Szerintem annak kell örülni, ami adott, ez sokat segít. Nyilván az én
pályafutásom során is adódtak olyan szerepek, amelyekkel nehezebben tudtam
azonosulni, de ezeket a feladatokat is meg kell oldani valahogy.
Van olyan színházi
vagy filmes szerepe, amire különösen jó szívvel emlékszik vissza?
Volt
egy-két visszatérő szerep az életemben, például a Koldusoperában „Polly Peacock” -ot többször, több színházban is
eljátszhattam életem során. Először harmadéves egyetemista hallgatóként
találkoztam ezzel a szereppel, később pedig Debrecenben és Pécsen is
játszhattam.
Premierfotó Pásztor Erzsiről és Darvasi Ilonáról |
A Turay Ida Színházban
Örökös társulati tag. Mit jelent Önnek a Turay Ida Színház?
Amióta betettem
a lábam a Turay Ida Színházba, Darvasi Ilonától mindig olyan szerepeket kaptam,
amiben örömöm lelhettem. Én a koromnál fogva sem akartam már igazán játszani,
de az ő unszolására végül csak beadtam a derekam. Ilona csodás vezető, aki
figyelembe vette azt is, hogy én egy ideje már nem tudok vidékre utazni velük,
pedig nagyon szerettem.
Visszanézte
valaha a színházi/ tévés szerepléseit?
Nem. Egyetlen
kivétel az volt, amikor az unokám faggatott az életemről, vele akkor megnéztem
pár régi felvételt, ami megvolt itthon, de magamtól soha nem jutna ez eszembe.
Néha egy-egy rádiós beszélgetést meghallgatok, de ez sem jellemző.
A pandémiás
időszak nagyon sok ember életét fenekestől felforgatta, bezártak a színházak,
az emberek óvatosabbak lettek még egymással is. Önnek van valami praktikája a
jelen helyzet elviselésének megkönnyítésére?
A lehetőségekhez
képest próbáltam jól kihasználni az időmet. Sokféle praktikám volt, eleinte
mindig úgy öltöztem fel, minhat mennék valahová, aztán felhívtam rég nem látott
barátokat, ismerősöket. Volt, hogy régi darabok szövegkönyveit vettem elő, hogy
lássam mire emlékszem belőlük. Aztán volt, hogy megtanultam egy-egy monológot
és azt adtam elő. Egyszóval igyekeztem lekötni magam, ami szerintem egészen jól
is sikerült.
Hogyan/ mivel szokott kikapcsolódni két munka között?
Ha nincs ez a pandémia, akkor sokszor hívom át magamhoz a barátnőimet, együtt ebédelünk, átbeszéljük a dolgokat és persze sokat nosztalgiázunk a régmúlt emlékein. Most, hogy jött a vírus, így telefonon tartottuk a kapcsolatot, de már nagyon várjuk, hogy újra lehessen személyesen is találkozni. Emellett gyakran nézek tévét is és sokszor fejtek keresztrejtvényt is.
részlet a Veri az ördög a feleségét című előadásból |
Úgy tudom nemsokára szülinapot is ünnepel. Van valami, aminek örülne ebből az alkalomból?
Amit kívánnék az
az, hogy még sok jó szerepet játszhassak el és hogy a szeretteim egészségesek
legyenek.
fotók : Turay Ida Színház, Boda Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése