Még az ünnepek előtt kerestem meg Kristófot
azzal, hogy szeretnék vele interjút készíteni, ám az elmúlt hetek kaotikussága
miatt csak nemrég jutott egy szusszanásnyi időm arra, hogy végighallgassam az
általa már régebben elküldött hanganyagot.
Amit szerintem jó tudni Kristófról, így
előjáróban, hogy jelenleg a Turay Ida Színházban, illetve az Újszínházban lehet
őt látni, amikor éppen nyitva vannak a színházak.
Nekem az első benyomásom is rögtön az volt
róla, hogy ő egy rendkívül szerény és közvetlen ember, ami egyébként hamar be
is igazolódott, hiszen nem csak egy remek interjúpartnert, hanem egy csodálatos
embert is megismerhettem a személyében.
De azt hiszem nem az én nyekergésem miatt
kattintottatok ide, hanem Kristóf miatt, így azt hiszem nem is húznám tovább a
szót, lássuk inkább, hogy mit válaszolt Kristóf a kérdéseimre….
Ha jól tudom gyerekkorod Erdélyben
töltötted, ami szerintem nagyon izgalmas. Esetleg mesélsz kicsit arról az
időszakról?
Igen, ez valóban így van. Erdélyben, pontosabban Csíkszentdomokosan
születtem, ami egy csodálatos vidék. A gyerekkorom erősen meghatározta az, hogy
mind két tatámnak lovai voltak, így sosem unatkoztam, mindig volt valami
kaland, gyermeki bolondság, amivel lekötöttem magam. Ami azt illeti, már
gyerekként is rengeteg dolgot kipróbáltam a lovaglástól kezdve, a
szénaboglyázáson át a lovak etetéséig. Szerettem azt, hogy sok sokféle
élmény ért, ami a mai napig is meghatározó az életemben. Emellett még a hoki
volt az, ami már akkor is lekötött, azt nagyon szerettem. Ez utóbbit azt hiszem
még most is szívesen kipróbálnám. Az első hokibotom egy piros Hargita nevezetű
bot volt, még erre is emlékszem.
Hogyan jött képbe nálad a színház?
Mindig is ez érdekelt?
Már gyerekként is szerettem énekelni és nagy szerencsémre én egy olyan
családban nőhettem fel, ahol dísznóvágáskor, ünnepekkor összegyűlt a család és
akkor nagyon sokat énekeltünk együtt. Én már hatéves koromban különböző nótákat
énekeltem. Nagypapámék meg irtó büszkék voltak rám, de színész sosem akartam
lenni. Igazából ez az egész úgy indult, hogy elvégeztem a Dévai Nagy Kamilla
által alapított Krónikás Zenedé-t, ezzel párhuzamosan végeztem el a Gór Nagy
Mária Színitanodát is. Utána azonban civil munkám volt és őszintén szólva
akkoriban egyáltalán nem éreztem úgy, hogy nekem igazán jól menne jól a színészet.
Ez akkor változott meg, mikor egy darabba hívtak játszani, ami által annyi
előadásom lett hirtelen, hogy kirúgtak a civil állasomból. Ez
utóbbit egyáltalán nem bánom, hisz ez vezetett oda, ahol most tartok…
Ha színház akkor a próza vagy musical
az, amit közelebb érzel magadhoz?
Számomra mindkettő kihívás, legyen szó bármilyen kicsi szerepről . Ha
választani kéne se tudnám azt mondani, hogy a prózát vagy a musicalt szeretem
jobban, mert mindkettőt közel érzem magamhoz.
Volt már olyan, hogy idősebb/
tapasztaltabb kollégától kértél tanácsot egy-egy karakter megformálása kapcsán?
A próbafolyamat alatt gyakran előfordul, hogy azoktól a kollégáktól, akivel
jóban van az ember és akiben megbízik, attól tud/ mer segítséget kérni egy-egy
karakter megformálását illetően, de javarészt olyan rendezőkkel dolgozhattam
együtt eddigi pályafutásom során, akik nagyon sokat segítettek ebben. Én
mondjuk szeretem magamban megalkotni a karaktert és akkor kérek tanácsot, ha
valami nagyon nem megy, vagy, ha valamiben nagyon elakadok.
Ha jól értesültem voltál kaszkadőr is,
ami azért nem egy veszélytelen munka. Volt, hogy megsérültél?
Még a Gór Nagy Mária Színitanodában volt lehetőségem megismerkedni a
mozgásszínházzal Gyöngyösi Tamás révén, akivel hihetetlen 10 évet dolgoztam is
együtt utána. A mozgásszínház iránt érzett szeretetemből jött a kaszkadőrség
iránti érdeklődésem is. Körülbelül 2 évig dolgoztam kaszkadőrként,
de épp az ezzel járó veszélyek miatt hagytam fel vele, és inkább a színházat
választottam.
Egy ideje már a Turay Ida Színházban
játszol. Milyen a társulati élet, születtek már barátságok?
A társulati élet az én észrevételem szerint nagyon élénk, sok barátság
született már, de azt hiszem ebben a szakmában egyébként is ez a természetes.
Én személy szerint nagyon szeretem a társulatot, jó a tagja lenni. Sok számomra
kedves kollégával játszhatom együtt és azt hiszem ez a bizalmi légkör,
ami kihatással van a darabokra is.
![]() |
Turay Ida Színház - Na, de Államtitkár úr című előadás közben |
Melyik a kedvenc szereped az ott játszott
darabok közül?
Számomra nincs olyan, hogy kedvenc szerep, mindegyiket egyformán szeretem,
kicsit és nagyot is. Ha mégis kellene valamit mondanom,
amit nagyon szerettem akkor a Bubamara című darabot mondanám. Most jön egy új
nagy szerelem a Vitéz lélek, amit, ha minden jól megy január 23-án tudunk
bemutatni a Turay Ida Színházban.
Inkább a drámai vagy a komikus szerepek
azok, amik kihívást jelentenek számodra?
Mindkettő kihívás. Vannak persze könnyebb és vannak nehezebb szerepek is.
Sokan azt mondják, hogy a drámai szerepek nehezek, de szerintem sokkal nehezebb
egy komikus szerepet jól eljátszani, mint egy drámait. Én mindkettőt nagyon
szeretem, épp a benne lakozó kihívások miatt.
Ha színház akkor melyikben érzed jobban
magad , inkább a kamaraszínház barátságos környezetében vagy egy kőszínház több
száz nézője előtt?
Ez darabfüggő igazából. Egy kamaraszínházban például a néző és színész
sokkal közelebb érzi magát egymáshoz, így azért könnyebb felvenni velük a
kapcsolatot, ugyanakkor egy kőszínház nagyszínpadján több száz néző előtt
létezni isteni dolog.
Mivel kapcsolódsz ki, ha nincs színház?
Ezzel a kérdéssel most kicsit újra a gyerekkoromba utazok vissza… 1993-ban
a nagybátyám tanított meg fát faragni és azóta én kisebb-nagyobb kihagyásokkal
faragok. Nekem ez a kikapcsolódás. A másik dolog a futás a
természetben. Ezek a dolgok teljesen ki tudnak kapcsolni akár egy nehéz
próbafolyamat után is.
Van még honvágyad ? Szoktál hazajárni
esetleg?
Igen, minden nyáron többször hazajárok, illetve az ünnepeket is mindig
Erdélyben töltöm, hiszen a szüleim ott laknak. A testvéremmel külön szoktunk
arra törekedni, hogy az ünnepeket legalább otthon töltsük. Honvágyam szokott
lenni, főleg, mert ez a hely sokkal nyugodtabb, csendesebb, mint a folyton
nyüzsgő, egy percre sem megálló főváros. A légkör is teljesen más, itt
Erdélyben a lelassult világban sokkal könnyebb feltöltődni.
Hiszel a civil- színész kapcsolatok
létjogosultságában?
Szerintem létezik ilyen, hisz minden kapcsolat két emberen múlik és
ugyanúgy megvan a nehézsége egy civil-civil kapcsolatnak is. Itt nem a szakma
számít, sokkal fontosabb a kémia, a két ember egymás iránt érzett tisztelete,
az egymás iránti bizalom.
Ki az, akire a szakmában felnézel?
Nagyon sok ilyen ember van, főleg rendezők. Nekem a Zsurzs Kati volt a
mesterség tanárom és például rá a mai napig nagyon felnézek, de ilyen a már
korábban említett Gyöngyösi Tamás, akit a Gór Nagy Mária Színitanodában
ismertem meg, ha színészkollégát kéne mondanom, akkor Mikó István lenne, de
rajtuk kívül még nagyon-nagyon sok emberre felnézek tiszta szívemből.
Ha lenne egy kívánságod mi lenne az ?
Nekem általában mindig vannak céljaim, amiket el szoktam érni, ezért ez
most nem könnyű. Ha lenne egy kívánságom az lenne, hogy elérjem a céljaim, amik
a fejemben vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése