2021. január 3., vasárnap

Színház civil szemmel - Kurkó J. Kristóffal beszélgettem

 


Még az ünnepek előtt kerestem meg Kristófot azzal, hogy szeretnék vele interjút készíteni, ám az elmúlt hetek kaotikussága miatt csak nemrég jutott egy szusszanásnyi időm arra, hogy végighallgassam az általa már régebben elküldött hanganyagot.

Amit szerintem jó tudni Kristófról, így előjáróban, hogy jelenleg a Turay Ida Színházban, illetve az Újszínházban lehet őt látni, amikor éppen nyitva vannak a színházak. 

Nekem az első benyomásom is rögtön az volt róla, hogy ő egy rendkívül szerény és közvetlen ember, ami egyébként hamar be is igazolódott, hiszen nem csak egy remek interjúpartnert, hanem egy csodálatos embert is megismerhettem a személyében. 

De azt hiszem nem az én nyekergésem miatt kattintottatok ide, hanem Kristóf miatt, így azt hiszem nem is húznám tovább a szót, lássuk inkább, hogy mit válaszolt Kristóf a kérdéseimre….

Ha jól tudom gyerekkorod Erdélyben töltötted, ami szerintem nagyon izgalmas. Esetleg mesélsz kicsit arról az időszakról?
Igen, ez valóban így van. Erdélyben, pontosabban Csíkszentdomokosan születtem, ami egy csodálatos vidék. A gyerekkorom erősen meghatározta az, hogy mind két tatámnak lovai voltak, így sosem unatkoztam, mindig volt valami kaland, gyermeki bolondság, amivel lekötöttem magam. Ami azt illeti, már gyerekként is rengeteg dolgot kipróbáltam a lovaglástól kezdve, a szénaboglyázáson át a lovak etetéséig. Szerettem azt, hogy sok sokféle élmény ért, ami a mai napig is meghatározó az életemben. Emellett még a hoki volt az, ami már akkor is lekötött, azt nagyon szerettem. Ez utóbbit azt hiszem még most is szívesen kipróbálnám. Az első hokibotom egy piros Hargita nevezetű bot volt, még erre is emlékszem.

Hogyan jött képbe nálad a színház? Mindig is ez érdekelt?
Már gyerekként is szerettem énekelni és nagy szerencsémre én egy olyan családban nőhettem fel, ahol dísznóvágáskor, ünnepekkor összegyűlt a család és akkor nagyon sokat énekeltünk együtt. Én már hatéves koromban különböző nótákat énekeltem. Nagypapámék meg irtó büszkék voltak rám, de színész sosem akartam lenni. Igazából ez az egész úgy indult, hogy elvégeztem a Dévai Nagy Kamilla által alapított Krónikás Zenedé-t, ezzel párhuzamosan végeztem el a Gór Nagy Mária Színitanodát is. Utána azonban civil munkám volt és őszintén szólva akkoriban egyáltalán nem éreztem úgy, hogy nekem igazán jól menne jól a színészet. Ez akkor változott meg, mikor egy darabba hívtak játszani, ami által annyi előadásom lett hirtelen, hogy kirúgtak a civil állasomból.  Ez utóbbit egyáltalán nem bánom, hisz ez vezetett oda, ahol most tartok…

 Ha színház akkor a próza vagy musical az, amit közelebb érzel magadhoz?
Számomra mindkettő kihívás, legyen szó bármilyen kicsi szerepről . Ha választani kéne se tudnám azt mondani, hogy a prózát vagy a musicalt szeretem jobban, mert mindkettőt közel érzem magamhoz.

Volt már olyan, hogy idősebb/ tapasztaltabb kollégától kértél tanácsot egy-egy karakter megformálása kapcsán?
A próbafolyamat alatt gyakran előfordul, hogy azoktól a kollégáktól, akivel jóban van az ember és akiben megbízik, attól tud/ mer segítséget kérni egy-egy karakter megformálását illetően, de javarészt olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt eddigi pályafutásom során, akik nagyon sokat segítettek ebben. Én mondjuk szeretem magamban megalkotni a karaktert és akkor kérek tanácsot, ha valami nagyon nem megy, vagy, ha valamiben nagyon elakadok.

 Ha jól értesültem voltál kaszkadőr is, ami azért nem egy veszélytelen munka. Volt, hogy megsérültél?
Még a Gór Nagy Mária Színitanodában volt lehetőségem megismerkedni a mozgásszínházzal Gyöngyösi Tamás révén, akivel hihetetlen 10 évet dolgoztam is együtt utána. A mozgásszínház iránt érzett szeretetemből jött a kaszkadőrség iránti érdeklődésem is.  Körülbelül 2 évig dolgoztam kaszkadőrként, de épp az ezzel járó veszélyek miatt hagytam fel vele, és inkább a színházat választottam.

 Egy ideje már a Turay Ida Színházban játszol. Milyen a társulati élet, születtek már barátságok?
A társulati élet az én észrevételem szerint nagyon élénk, sok barátság született már, de azt hiszem ebben a szakmában egyébként is ez a természetes. Én személy szerint nagyon szeretem a társulatot, jó a tagja lenni. Sok számomra kedves kollégával játszhatom együtt és azt hiszem ez a bizalmi légkör, ami  kihatással van a darabokra is.

Turay Ida Színház - Na, de Államtitkár úr című előadás közben

Melyik a kedvenc szereped az ott játszott darabok közül?
Számomra nincs olyan, hogy kedvenc szerep, mindegyiket egyformán szeretem, kicsit és  nagyot is.  Ha mégis kellene valamit mondanom, amit nagyon szerettem akkor a Bubamara című darabot mondanám. Most jön egy új nagy szerelem a Vitéz lélek, amit, ha minden jól megy január 23-án tudunk bemutatni a Turay Ida Színházban.

Inkább a drámai vagy a komikus szerepek azok, amik kihívást jelentenek számodra?
Mindkettő kihívás. Vannak persze könnyebb és vannak nehezebb szerepek is. Sokan azt mondják, hogy a drámai szerepek nehezek, de szerintem sokkal nehezebb egy komikus szerepet jól eljátszani, mint egy drámait. Én mindkettőt nagyon szeretem, épp a benne lakozó kihívások miatt.

Ha színház akkor melyikben érzed jobban magad , inkább a kamaraszínház barátságos környezetében vagy egy kőszínház több száz nézője előtt?
Ez darabfüggő igazából. Egy kamaraszínházban például a néző és színész sokkal közelebb érzi magát egymáshoz, így azért könnyebb felvenni velük a kapcsolatot, ugyanakkor egy kőszínház nagyszínpadján több száz néző előtt létezni isteni dolog.


Mivel kapcsolódsz ki, ha nincs színház?
Ezzel a kérdéssel most kicsit újra a gyerekkoromba utazok vissza… 1993-ban a nagybátyám tanított meg fát faragni és azóta én kisebb-nagyobb kihagyásokkal faragok.  Nekem ez a kikapcsolódás. A másik dolog a futás a természetben. Ezek a dolgok teljesen ki tudnak kapcsolni akár egy nehéz próbafolyamat után is.

Van még honvágyad ? Szoktál hazajárni esetleg?
Igen, minden nyáron többször hazajárok, illetve az ünnepeket is mindig Erdélyben töltöm, hiszen a szüleim ott laknak. A testvéremmel külön szoktunk arra törekedni, hogy az ünnepeket legalább otthon töltsük. Honvágyam szokott lenni, főleg, mert ez a hely sokkal nyugodtabb, csendesebb, mint a folyton nyüzsgő, egy percre sem megálló főváros. A légkör is teljesen más, itt Erdélyben a lelassult világban sokkal könnyebb feltöltődni.

Hiszel a civil- színész kapcsolatok létjogosultságában?
Szerintem létezik ilyen, hisz minden kapcsolat két emberen múlik és ugyanúgy megvan a nehézsége egy civil-civil kapcsolatnak is. Itt nem a szakma számít, sokkal fontosabb a kémia, a két ember egymás iránt érzett tisztelete, az egymás iránti bizalom.









Ki az, akire a szakmában felnézel?
Nagyon sok ilyen ember van, főleg rendezők. Nekem a Zsurzs Kati volt a mesterség tanárom és például rá a mai napig nagyon felnézek, de ilyen a már korábban említett Gyöngyösi Tamás, akit a Gór Nagy Mária Színitanodában ismertem meg, ha színészkollégát kéne mondanom, akkor Mikó István lenne, de rajtuk kívül még nagyon-nagyon sok emberre felnézek tiszta szívemből.

Ha lenne egy kívánságod mi lenne az ?
Nekem általában mindig vannak céljaim, amiket el szoktam érni, ezért ez most nem könnyű. Ha lenne egy kívánságom az lenne, hogy elérjem a céljaim, amik a fejemben vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egy kislány élete a ’80-as évekbeli Magyarországon – Ajánló a Vera című előadáshoz

  A kis játszóhelyek, így a Thália Színház Arizóna Stúdiója is lehetőséget ad arra, hogy a közönséget és a színészeket a szó szoros és átvit...