Mielőtt nekikezdenék a beszámolónak, előtte töredékesen be kell vallanom, hogy mióta a színházak ősszel bezártak, szinte egyáltalán nem néztem előadásokat. Ha mégis, akkor az akkora csalódás volt, hogy azonnal el is ment az egésztől a kedvem. Csak nagyon sokára jöttem rá arra, hogy a stream előadásokat arra is lehet(ne) használni, hogy olyan színházak előadásait nézzük, ahova nehézkes eljutnunk a békeidőkben. Így kezdtem kutatásba, s bár benne volt a pakliban az, hogy ha megtetszik egy előadás, akkor tilalom feloldása után a helyszínen élőben is megnézzem, ettől már nem tudtam és nem is akartam „megmenteni„ magam. És mit ad az ég, már az első online stream előadás után Dunaújváros fel is került a listámra ( annyira tudtam, hogy ez lesz...).
Miután megkaptam a linket fél 8 felé bekapcsoltam a laptopot és vártam.... A lelkem egy része erősen tiltakozott az ellen, hogy ezt „végigcsináljam”, de valahol belül volt egy hang, aki végül megakadályozta, hogy kikapcsoljam az egészet és inkább mást csináljak. És milyen jól tette! Az előadás pontban 8 órakor el is kezdődött. Őszintén szólva nagyon kevés olyan embert ismerek, akik úgy szeretik a mélyebb, gondolatébresztő drámai darabokat, mint amennyire én szeretem. Ezt az érzést viszont nehéz online átadni.... De nem lehetetlen és ezt a Bartók Béla Kamaraszínház szépen meg is mutatta...
Az elnémulás című darab, ami azt mutatja be, hogy milyen, ha eltűnik egy nyelv, egy identitás, egy etnikum, egy egész nép, úgy, ahogy van. A helyszín egy katonai sátor valahol a sivatagban, a szereplők egy nő, egy pap és egy férfi, aki a fogvatartó. A cél egy nyelv, egy kisebbségi etnikum kiirtása. A felszín alatt viszont egészen más dolgok is felszínre törtnek, mint az anyaság, az abortusz vagy éppen a Stockholm szindróma. Szerintem ez tipikusan az a darab, aki mindenkinek mást mesél, csak a felszín változatlan, a mögöttes tartalom értelmezése már emberfüggő.
A darabban 4 színész játszik, a nőt Kovács Vanda, a papot Ozsgyáni Mihály, a fogvatartó férfit Géczi Zoltán, a látomásként megszületett gyereket pedig Lovas Emília jeleníti meg. A négy színészből kettőt láttam korábban is más színdarabokban, igaz egyiküket annyira régen, hogy már meg nem tudnám mondani miben és azt sem, hogy hogyan tetszett. Négy nagyszerű szerep, de itt mégis a női szerep az, amelyik a legeslegfontosabb gondolatokat közvetíti.
Éppen ezért kezdjük is Kovács Vandával. Vanda szerepe egy nagyon erős, céltudatos, ugyanakkor végtelen sebezhető anya/női szerep, aki, mint nyelve utolsónak hitt hordozója az utolsó óráit tölti a fogságban, mielőtt kivégeznék. Kemény, ugyanakkor csodálatosan megindító szerep, ami a legnagyobb csodálkozásomra a képernyő túloldalán is tudott hatni. Talán ebben szerepe van annak is, hogy Vanda úgy tudott végigvezetni a játszott karaktere érzésein, mint ahogy eddig ezt soha nem tapasztaltam senki másnál, egyszerűen kézen fogta a nézőt és huss, a pokolba rántotta magával mindenféle átmenet nélkül. Idővel már nem tudtam nem rá figyelni. Én tényleg nagyon sok tehetséges színésznőt láttam már, és írtam is nem egyről, de még mindig vannak olyan csodák, apró kincsek ebbe a szakmában is, akik képesek meglepetést okozni. Vandával kapcsolatban azt éreztem, hogy annyira aprólékosan, olyan szépen építette fel ezt a nő szerepet, hogy a néző úgy érezhette, ott van mellette, ott ül abba a katonai sátorban és Ő is az életéért küzd. Kevés olyan színházi embert láttam, aki még is így tud hatni, a képernyőn keresztül is... És ha ez esetben ennyire tud hatni, akkor élőben ez még nagyobbat képes ütni.... – ezért is lesz muszáj egyszer élőben is látni...
A papot alakító Ozsgyáni Mihályt többször is láttam néhány pesti színházban és már akkor felfigyeltem arra, hogy Ő az a jelenség, akiről sugárzik az életigenlés. Még akkor is, ha rossz vagy gonosz karaktert, vagy esetleg halálra ítéltet játszik. A darabban most épp papot, aki bár segíteni szeretet volna nagyobb kárt okozott, mintha csak az eredeti tervét viszi véghez, megmentve egy nyelvet, de az embert magát nem. Hiszen az embereket nem lehet a haláltól megmenteni, bármennyire hiába való is az... Bár a pap csak néhány jelenet erejéig szerepelt, mégis furcsa, kettős érzéseket hagyott maga után. Nem akarom teljesen elspoilerezni a történetet, ezért nem árulok el mindent, de az biztos, hogy Misi ebben a szerepben is fantasztikus.
Géczi Zoltán szerepe volt a legnagyobb meglepetés a történetben, főleg mikor kiderült, hogy egy nyelvet beszél a fogvatartott nővel és még érzelmeket is táplál iránta. Igaz a beszéd szempontjából a három főszerep közül neki jutott a legkevesebb, de Ő szavak nélkül, sokszor csak egy-egy gesztussal is ugyanolyan jól érzékeltette a benne dúló vihart, mintha megszólalt volna. Igazság szerint a legfontosabb talán az ő általa alakított karakterben, az elitélt nő és a közte lévő (elfojtott) érzések felszínre kerülése volt. A Kovács Vanda karakterével közös jeletekben épp egyszerre volt jelen az elfojtott vágy és az uralkodni akarás és ezért is volt annyi harag benne a papot alakitó Ozsgyáni Mihállyal szemben.
Lovas Emília szerepe egyfajta látomás, egy meg nem született lányról, az életről, ami egyik pillanatról a másikra eltűnt. Összesen egy rövid jelenetben lehetett jelen, de az az egy jelenet is fontos volt, hogy az őr és a nő kapcsolatának láncolatát megérhessük. És hát egy kis szerep is tud hálás lenni, még akkor is, ha az csak néhány mondat. Nekem minden esetre tetszett a látomás rész is és szerintem Emília ezt a kis szerepet is remekül megformálta.
És végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány gondolatot a darab rendezőjéről Őze Áronról is megosztani. Korábban még nem láttam a rendezését, csak hallottam róla. Nekem különösen tetszett a lecsupaszítót és a minimalista darabvezetés, ami minden modorosságot kizárva az érzésekre tette a fókuszt. A minimalizmus a díszletben és a jelmezekben is megmutatkozott, így a katonai sátron, két összetolt padon, egy asztalon és egy zsámolyon kívül más nem kapott túl nagy szerepet, a szereplők is végig ugyanabban az öltőzékben maradtak, s így a fókusz valójában teljes egészében színészeken maradt.
Tudom, hogy ez most egy hosszú elemzés lett, de olyan régen írtam, hogy elvittek az érzéseim. Fogalmam sincs, hogy lesz -e még ez a darab akár stream akár élő színpadi formában, de ha igen, akkor mindenképp ajánlom azoknak, akiket a mélyebb érzéseket megmozgató drámai darabok is érdekelnek.
Remélem a pandémia után most már tényleg tudok személyesen is nézni valamit...
Hubay Miklósnak, Őze Áronnak, Kovács Vandának, Ozsgyáni Mihálynak, Géczi Zoltánnak, Lovas Emíliának és a Bartók Béla Kamaraszínház teljes csapatának pedig köszönöm ezt a csodálatos élményt!
képek : Bartók Béla Kamaraszínház facebook oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése