Nézőtéren innen és túl különkiadás – avagy ismerd meg a lányt a blog mögött

 

 

Sokan kérdezték, hogy nincs-e kedvem felfedni a lányt a blog mögött, ami azért is fura, mert sosem volt titok az, hogy ki van a sorok mögött. Épp ezért nem tudtam, hogy kezdjek neki. Aztán a napokban csináltam egy kérdéssort az egyik közösségi média felületen, ahol kérdezhettetek, és végül én ebből szemezgettem. Nyilván a túl személyeseket is kihagytam. Bármennyire meglepő is lesz a lány a blog mögött pont olyan, mint az olvasó, aki ezeket a sorokat olvassa. Semmivel nem több és nem is kevesebb, de ez szerintem a válaszokból hamar kiderül majd...  

Volt korábban is kötődésed színházhoz?

Nem mondanám, hogy olyan szoros kötődésem lett volna. Mondjuk azért az kicsit fura, hogy a gimnázium utolsó évéig színházi dramaturgnak készültem. Bár ez utóbbi nem volt tudatos, szerintem ez inkább a lázadásról szólt. A családomból mindenki civil szakmában dolgozik, így nyilván nekem is ezt az utat szánták. Így lettem a kettes matekom ellenére közgazdász, amit ma már egyáltalán nem bánom, de az egyetemi éveim alatt hamar világossá vált számomra, hogy az én utam kicsit másról (is) szól majd...

Hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal?

Ez az a kérdés, ami sokakat érdekel, pedig nincs benne semmi extra. Összebarátkoztam egy színésznővel, aki magával rántott a színház világába. Mikor mondtam neki, hogy évek óta írok, rákérdezett, miért nem próbálok meg az előadásokról írni. Sokáig szörnyen nehezen ment, hogy őt, mint színésznőt lássam a darabokban, de idővel hozzászoktam. Aztán közben egyre több embert ismertem meg, míg a végén már arra eszméltem, hogy egy olyan világ részese vagyok, amiről álmodni sem mertem korábban. Igaz emiatt sokszor megkaptam már, hogy beképzeltté váltam meg hasonlók, de aki ismer az pontosan tudja, hogy a mai napig úgy gondolom, hogy ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna odafentről...

Melyik színházi ismertségedért vagy a leghálásabb?

Sok nagyon klassz színészt, rendezőt és egyéb színházi területen dolgozót ismerek, így nehéz kiemelni bárkit is. Ha mégis kellene nevet mondani, akkor Marjai Virág, Nagy Enikő, Perjési Hilda, Zsiga László, Dér Mária és H. Varga Tamás jut eszembe elsőre. Ők azok, akik nem csak a színpadon, hanem azon túl is bebizonyították, hogy fantasztikus emberek, óriási szívvel, és azt hiszem ez a legfontosabb az egészben...

Ki az, akire felnézel ebben a szakmában?

Melyik szakma? – itt ez a kérdés. Ha a kritikus vonal, akkor a szinhazkritkak.blog.hu és Iza színházban járt lenne, akiket kiemelnék. Őket nagyon szeretem olvasni. Mindketten civilek, de nagyon jól látják a színház világát.

Sose szerettél volna színésznő lenni?

Nem, biztos, hogy nem. Nincs szereplési vágyam, bár imádok beszélni, de ha több ember előtt kell megszólalni, akkor párázom. Mostanában kerestek meg produkciók, hogy statisztaként számítanak rám, de egyelőre még barátkozom a gondolattal... Én jobban szeretek a háttérbe maradni...

Ki a kedvenc magyar színészed/színésznőd?

Nincs ilyen. Azért nincs, mert attól, hogy valaki jó színész, de borzasztóan rossz ember... Az elmúlt években pedig már számtalan olyan emberben csalódtam, akire korábban felnéztem, de amikor találkoztam velük, akkor nagyon hamar kiábrándultam belőlük. Nekem fontosabb az, hogy ne egy magát felsőbb rendű lénynek érző valaki álljon velem szemben, mint hogy fantasztikus színész legyen valaki...

Melyik a kedvenc színdarabod?

Én, József Attila musical a Madách színházban, a Closer a Spirit színházban és azt hiszem ilyen még az Ópiumkeringő a Pesti Magyar Színházban. Ezek voltak életem legmeghatározóbb előadásai eddig.  Egyszerűen, mert mély nyomot hagytak és csodálatos emlékeket hagytak bennem.

Melyik volt a legborzasztóbb előadás, amit lattál?

Kevés ilyen van, de az Erkel Ferenc Hunyadi László operájának az első felvonását is alig bírtam végigülni. Ez már jó pár éve volt, de az emlék maradandó. De ilyen volt Madách színház Örökké fogd a kezem előadása, amit negyedóra után kapcsoltam ki és a Spirit Színház Öreg hölgye is, amin nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek inkább...

Kedvenc pesti/vidéki színház?

Nincs ilyen. Én lojális ember vagyok az élet minden területén, de színház téren jelenleg még/ már nincs kedvenc.

Ki az, akivel szeretnél meg interjút készíteni?

Hát van egy hosszú listám erről, de a korábbi csalódások miatt inkább úgy vagyok vele, hogy már nem akarok senkit kiemelni. Aki vállalja azzal nyilván nagyon szívesen, aki nem arra meg úgysem tudom ráerőltetni magam, bármennyire szeretnék is beszélni vele.... De annak viszont külön örülök, hogy ezek szerint vannak, akik olvassák a beszélgetéseket. Innen is köszönöm!

Melyik színésszel/ színésznővel szeretnél személyesen is találkozni?

Kicsit úgy érzem, hogy az emberek odavannak ezekért a kérdésekért. Én minden színházi ismertségemért hálás vagyok. Nyilván van, akit szívesen megismernék, de ez mindig két emberen múlik, hogy a másik fél mennyire nyitott rám..

Milyen érzés volt először találkozni egy-egy színésszel?

Eleinte nagyon feszengős volt az egész. Nehezen tudtam kifejezni magam előttük, meg nem bírtam megszólalni, de aztán ez idővel javult. Igaz még most is előfordul néha, hogy kicsit megilletendőm, de ez szerintem teljesen természetes.... És amúgy meg, a színészek is emberek...

Tényleg beképzeltek a színházi szakmában dolgozók?

Nem! Épp az ilyen és ehhez hasonló sztereotípiák megdöntése végett indítottam a színház civil szemmel interjúsorozatot. Régebben nekem is mondták, hogy a színészek pökhendinek, nem beszélgetnek civilekkel, lenézik őket, meg hasonlók, de ma már tudom, hogy nem lehet ennyire általánosítani. Az, hogy ki milyen ember az életben az nem azon múlik, hogy az illető mivel foglalkozik!

Milyen pozícióban dolgoznál szívesen, ha lehetne?

Gondolom a kérdés a színházra irányul. Eredetileg vendéglátásban dolgozom/tam, több budapesti szállodában is megfordultam már, de valahogy teljesen sosem találtam meg az önmagam egyik helyen sem. Számomra sokkal nagyobb és több sikerélményt adott a színházakkal közös partneri munka. Jelenleg művészeti igazgatási menedzsernek tanulok és szeretnék is ebben a szakmában elhelyezkedni. De ha mondjuk holnap azt mondaná valaki, hogy felvesz rendezőasszisztensnek és tegyük fel érdemleges pénzt kapok érte, akkor biztosan nem mondanék nemet arra sem. Nyitott vagyok az új dolgokra, s magára az életre is, azt hiszem ez az egyik legpozitívabb dolog, ha önmagam kellene jellemeznem. Benne van persze a pakliban, hogy a színház hobbi marad, de nekem már akkor is megérte, hisz sose a cél az ami a lényeges, hanem maga az út, amit bejárunk ahhoz, hogy elérjük azt.