Korábban az egyik nagy célom az volt, hogy az idei évadban több kísérleti jellegű előadást nézek, mert eddig valahogy megragadtam a klasszikus vonalon, amivel tényleg nincs is semmi baj, de (néha) nem árt nyitottnak lenni, akár az életről, akár a színházról van szó. A Búcsúkoncertet már korábban kinéztem magamnak és őszintén nagyon bánom, hogy addig húztam-halasztottam a megnézését, míg erre már csak online volt lehetőségem.
Az színlapon a következő
ismertető olvasható a darabról:
„Európai erózió. A közeljövő
mindennapjaiból eltűnik a beszéd. Nincs miről, nincs kinek. De nincs megállás.
Mindenki bejár dolgozni. Marad a monoton munkavégzés. Marad továbbá néhány
kitörölhetetlen zenei motívum a levegőben, ami mégiscsak az életre emlékeztet.
Így működik tovább az üzem azokkal, akik megmaradtak. Közben elkerülhetetlenül
elfogy az idő.” (forrás : ITT)
Nekem sok minden kavargott a fejemben abban a 60 percben, míg az előadást néztem. Szinte végig olyan volt, mintha a valóság pergett volna le a szemeim előtt. A tavalyi év(em) valósága is fel-fel bukkant: gázálarcba öltözött színészek, a nyomasztó csend, a magányosság, az elszigeteltség pokla, ahol már szavak sincsenek, csak az ének, ahhoz viszont oxigén kell, ami vészesen fogy. Így én személy szerint ezt egy kicsit egyfajta visszaemlékeséként éltem meg, de nem a rossz értelemben, inkább azt éreztem, hogy végre egy darab, ami nem akar hazudni arról, hogy a helyzetünk jó, mert nem az, ezt érezzük mi is mindannyian.
Őszintén én néha kicsit vártam, hogy végre valaki valamit mondjon, ugyanakkor így utólag egyáltalán nem hagyott bennem hiányérzetet az, hogy ez végül nem történt meg, mert így tényleg csak a zene és a színészek jelenléte dominált.
A rendezés tekintetében tetszett az egyszerűség, Tarnóczi Jakab egy letisztult színpadképet álmodott meg, egyszerű jelmezekkel, egy megterített vacsora asztallal, illetve azzal a zongorával, amin Szép András kísérte a színészeket. Tulajdonképpen nincs is nagyon semmi, ami elvonhatná a néző figyelmét, ami azért is jó, mert nagyobb figyelem jut a színészekre, akik végig azon dolgoznak, hogy a darab felfokozott, melankolikus, ború hangulatát fenntartsák az elsőtől az utolsó pillanatig.
A színészek előtt (Piti Emőke – Gyöngy Zsuzsa – Borsányi Dániel – Király Dániel és Nagyhegyesi Zoltán) egy óriási feladat állt, hiszen köztudott az, hogy olyan klasszikusokat énekelni, mint amilyen Mozart Rekviemje, az minden csak nem egyszerű. Ahhoz, hogy ez mégis ennyire jól sikerüljön, amennyire elengedhetetlen volt Vámossy Éva énekmester és Szép András zenei vezető – zongoraművész munkája is. Egyszerűen eszméletlen volt, ahogy a hangjukkal bántak. Én végig tátott szájjal hallgattam, azon gondolkozva, hogy ezt eddig miért hagytam ki. Hiszen ez egy csoda. ( zárójeles megjegyzés : Mondjuk én imádom a zenés darabokat, csak ritkán jutok el oda, hogy lássam is őket, de majd ez ellen is ideje lesz tenni valamit).
Mondom most ez úgy, hogy az eddigi találkozásaim a komoly zenével nem jártak osztatlan sikerrel, a Búcsúkoncert esetében azonban szívesen hallottam a színészeket énekelni. Utóbbi talán azért is volt így, mert az énekünkben volt valami játékra hívogató, valami nyomasztó, de egyben reménykeltő hangzás valahol mélyen.
Szerintem A Búcsúkoncert tulajdonképpen arról szól, hogy: a néző az egyéni problémái mögött felismerje az általános, egyetemes dolgokat. Mindezt szöveg és mellébeszélés nélkül, Mozart Rekviemjét hallva.
Összességében azt gondolom, hogy első élménynek a kísérleti darabokkal kapcsolatban egyáltalán nem volt rossz, sőt... nekem kifejezetten tetszett. Így azt mondom, hogy aki elég nyitottnak érzi magát, hogy egy igazi klasszikust hallgatva merüljön bele egy olyan világba, ami egyfajta látomásként írja le a jövőt s ezzel együtt egyfajta reflektálás is a jelen helyzetünkre, annak csak ajánlani tudom, hogy nézze meg. Nekem nagyon kellemes 60 percet okoztak ezzel az előadással, kicsit közelebb hozva a komoly zene világát.
Piti Emőkének, Gyöngy Zsuzsinak, Borsányi Daninak, Király Daninak, Naphegyesi Zoltánnak és Tarnóczi Jakabnak és persze az egész K2 csapatának köszönöm, hogy egy ilyen színvonalas előadást hoztak létre. Nagyszerű volt! Egy újabb klassz online színházim élmény. Remélem hamarosan élőben is láthatok majd tőlük valamit, de addig is szeretnék kitartást kívánni az egész csapatnak és persze sok-sok nézőt online is!fotós : Toldy Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése