Színház civil szemmel- Szuromi Bernadettel beszélgettem

Turay Ida Színház - Na, de Államtitkár Úr! előadásfotó
( Nagy Gábor és Szuromi Bernadett)

Szuromi Bernadettet a Na de Államtitkár úr! című darabban láttam először, akkor még nem sejtettem, hogy hónapokkal később, a koronavírus kellős közepén online keretek között fogunk majd színházról, művészetről vagy éppen a járvány okozta nehézségekről beszélgetni. De ha már így alakult, mindketten igyekeztünk a legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből, ami remélem valamilyen szinten sikerült is.

Ha jól tájékozódtam, akkor te nem csak színészkedsz, hanem mint rendezőasszisztens is tevékenykedtél már. Mesélsz kicsit arról, hogy miben más ez a két szakma?
Jelenleg elsősorban színésznőként dolgozom. De korábban többféle munkakörben is kipróbáltam már magam, az egyik ilyen volt a rendező asszisztens pozíció, amiről kérdeztél is. Azt gondolom, ez az a feladat, ami végtelen odafigyelést, koncentrációt, precízséget igényel. Adott esetben koordinálod a színeszeket, egyeztetsz, súgsz, minden változást, mozgást, illetve rendezői instrukciót jegyzetelsz. Míg színészként két jelenet között azért van időd megpihenni, addig rendezőasszisztensként az egész próbafolyamat alatt teljes emberként jelen kell lenni. Izgalmas feladat, amiből rengeteget lehet tanulni.

A Turay Ida Színházban a Na, de Államtitkár úr! c. darabban volt az első főszereped, ennek nemrég volt a bemutatója. Milyen a légkör, könnyen be tudtál illeszkedni?
Ez a második évadom itt a színházban és hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen hamar megtalált egy főszerep is. A Turay Ida Színház egyik nagy erénye, hogy nagyon jó a csapat. Igazán családias a közeg, ahová hamar sikerült beilleszkednem. Emellett szakmailag is rengeteg segítséget kaptam a kollégáktól, szóval egy igazán jó hangulatú próbafolyamat, és egy nagyon szerethető darab kerekedett ki belőle.

Turay Ida Színház - Vitéz lélek próba kulisszafotó
( Szuromi Bernadett és Kurkó J. Kristóf)

Mi a következő szerep, amit itt játszol? Mennyire jelent kihívást a karaktered?
A következő darabom: Tamási Áron: Vitéz lélek. Egy székely történet, útkeresés, Mikó István rendezésében. A darabban Borókát játszom, aki egy végtelenül tiszta, kedves, ám annál elevenebb, élettel teli lány. Jelenleg még csiszolódunk egymáshoz, de a bemutatóig biztosan megtaláljuk egymást. A novemberi premiert sajnos a koronavírus meghiúsította, de remélem hamarosan újra játszhatunk közönség előtt is.

Volt más út is, mint a színház vagy tudatos döntés volt a részedről?
Már gyerekkoromban megfertőződtem a színházzal és a zenével. Aztán persze voltak kanyarok: gimiben történelem tagozatra jártam, BA diplomát a Debreceni Egyetem filozófia tanszékén szereztem. De végül eldőlt, hogy a színház a hivatásom. Miután pályára kerültem sem mindig a színpadon találtam magam (voltam öltöztető, fodrász, ügyelő, asszisztens, néha még koreográfus vagy zeneszerző is). Egyáltalán nem bánom, hogy kicsit görbe volt az utam, valahogy mindig a helyemen éreztem magam. Sokat tanultam, tapasztaltam, így lettem az, aki vagyok.

Mivel kapcsolódsz ki két előadás között, mikor van egy kis szabadidőd?
Szeretek barátokkal találkozni, beszélgetni, mert fontosnak tartom az emberi kapcsolatok ápolását. Igyekszem sportolni is, hiszen színészként fontos az állóképesség megőrzése.

Melyik eddig elért sikeredre vagy a legbüszkébb? És miért?

Egyet nem tudnék kiemelni, inkább sok kicsi apróság van. Onnantól kezdve, mikor megvettem az első saját bútoromat a saját fizetésemből. Természetesen az a néhány díj, amit színjátszó fesztiválokon szereztem (most is kinn lógnak a falamon).

Külön örömmel tölt el, hogy a Turay Ida színházban az első főszerepem kapcsán sikerült elhoznom a premier kosarat, ami a kollégák részéről hatalmas visszajelzés.

Vagy a legújabb sikerélményem: egy hangszeres szerep, amelyben zeneileg sikerült a saját határaimat átlépni.

Na, de Államtitkár Úr! premier utáni kulisszafotó

Mit gondolsz a koronavírus után visszatérnek az emberek a színházba vagy az online közvetítés által lesz színház a továbbiakban?
Azt gondolom, hogy az embereknek igényük van a színházra, és nem csak online, hanem a személyes tér keretei között. Én azt hiszem, ideiglenesen jó ebben a helyzetben az, hogy lehet interneten követni az előadásokat, de az élmény egyértelműen más. A színházat, az 'itt és most' élményt, a hangulatot nem lehet ezzel visszaadni. Mi már nagyon ki vagyunk éhezve a közönségre, szerintem már ők is ránk.

Előadásfotó a Kincskereső Kisködmön darabból ( Turay Ida színház)

Mi hiányzik a mostani helyzetben a legjobban?
A társasági élet egyértelműen. Mind baráti, mind munkahelyi közeget tekintve.De ez most a türelem időszaka. És nincs mit tenni, mint türelmesen várni, hogy minden visszatérjen, ha nem is egy ugyanolyan, de valamilyen hasonlóan normális kerékvágásba.

Kit ajánlanál következő interjú alanynak?
Bárkit a Turay Ida Színházból, szerintem nincs aki ne válaszolna szívesen.

képek forrása : Turay Ida Színház - Gerstenbrein Zsuzsi ( kommunikációs vezető)