Színház civil szemmel- Szuromi Bernadettel beszélgettem

Turay Ida Színház - Na, de Államtitkár Úr! előadásfotó
( Nagy Gábor és Szuromi Bernadett)

Szuromi Bernadettet a Na de Államtitkár úr! című darabban láttam először, akkor még nem sejtettem, hogy hónapokkal később, a koronavírus kellős közepén online keretek között fogunk majd színházról, művészetről vagy éppen a járvány okozta nehézségekről beszélgetni. De ha már így alakult, mindketten igyekeztünk a legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből, ami remélem valamilyen szinten sikerült is.

Ha jól tájékozódtam, akkor te nem csak színészkedsz, hanem mint rendezőasszisztens is tevékenykedtél már. Mesélsz kicsit arról, hogy miben más ez a két szakma?
Jelenleg elsősorban színésznőként dolgozom. De korábban többféle munkakörben is kipróbáltam már magam, az egyik ilyen volt a rendező asszisztens pozíció, amiről kérdeztél is. Azt gondolom, ez az a feladat, ami végtelen odafigyelést, koncentrációt, precízséget igényel. Adott esetben koordinálod a színeszeket, egyeztetsz, súgsz, minden változást, mozgást, illetve rendezői instrukciót jegyzetelsz. Míg színészként két jelenet között azért van időd megpihenni, addig rendezőasszisztensként az egész próbafolyamat alatt teljes emberként jelen kell lenni. Izgalmas feladat, amiből rengeteget lehet tanulni.

A Turay Ida Színházban a Na, de Államtitkár úr! c. darabban volt az első főszereped, ennek nemrég volt a bemutatója. Milyen a légkör, könnyen be tudtál illeszkedni?
Ez a második évadom itt a színházban és hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen hamar megtalált egy főszerep is. A Turay Ida Színház egyik nagy erénye, hogy nagyon jó a csapat. Igazán családias a közeg, ahová hamar sikerült beilleszkednem. Emellett szakmailag is rengeteg segítséget kaptam a kollégáktól, szóval egy igazán jó hangulatú próbafolyamat, és egy nagyon szerethető darab kerekedett ki belőle.

Turay Ida Színház - Vitéz lélek próba kulisszafotó
( Szuromi Bernadett és Kurkó J. Kristóf)

Mi a következő szerep, amit itt játszol? Mennyire jelent kihívást a karaktered?
A következő darabom: Tamási Áron: Vitéz lélek. Egy székely történet, útkeresés, Mikó István rendezésében. A darabban Borókát játszom, aki egy végtelenül tiszta, kedves, ám annál elevenebb, élettel teli lány. Jelenleg még csiszolódunk egymáshoz, de a bemutatóig biztosan megtaláljuk egymást. A novemberi premiert sajnos a koronavírus meghiúsította, de remélem hamarosan újra játszhatunk közönség előtt is.

Volt más út is, mint a színház vagy tudatos döntés volt a részedről?
Már gyerekkoromban megfertőződtem a színházzal és a zenével. Aztán persze voltak kanyarok: gimiben történelem tagozatra jártam, BA diplomát a Debreceni Egyetem filozófia tanszékén szereztem. De végül eldőlt, hogy a színház a hivatásom. Miután pályára kerültem sem mindig a színpadon találtam magam (voltam öltöztető, fodrász, ügyelő, asszisztens, néha még koreográfus vagy zeneszerző is). Egyáltalán nem bánom, hogy kicsit görbe volt az utam, valahogy mindig a helyemen éreztem magam. Sokat tanultam, tapasztaltam, így lettem az, aki vagyok.

Mivel kapcsolódsz ki két előadás között, mikor van egy kis szabadidőd?
Szeretek barátokkal találkozni, beszélgetni, mert fontosnak tartom az emberi kapcsolatok ápolását. Igyekszem sportolni is, hiszen színészként fontos az állóképesség megőrzése.

Melyik eddig elért sikeredre vagy a legbüszkébb? És miért?

Egyet nem tudnék kiemelni, inkább sok kicsi apróság van. Onnantól kezdve, mikor megvettem az első saját bútoromat a saját fizetésemből. Természetesen az a néhány díj, amit színjátszó fesztiválokon szereztem (most is kinn lógnak a falamon).

Külön örömmel tölt el, hogy a Turay Ida színházban az első főszerepem kapcsán sikerült elhoznom a premier kosarat, ami a kollégák részéről hatalmas visszajelzés.

Vagy a legújabb sikerélményem: egy hangszeres szerep, amelyben zeneileg sikerült a saját határaimat átlépni.

Na, de Államtitkár Úr! premier utáni kulisszafotó

Mit gondolsz a koronavírus után visszatérnek az emberek a színházba vagy az online közvetítés által lesz színház a továbbiakban?
Azt gondolom, hogy az embereknek igényük van a színházra, és nem csak online, hanem a személyes tér keretei között. Én azt hiszem, ideiglenesen jó ebben a helyzetben az, hogy lehet interneten követni az előadásokat, de az élmény egyértelműen más. A színházat, az 'itt és most' élményt, a hangulatot nem lehet ezzel visszaadni. Mi már nagyon ki vagyunk éhezve a közönségre, szerintem már ők is ránk.

Előadásfotó a Kincskereső Kisködmön darabból ( Turay Ida színház)

Mi hiányzik a mostani helyzetben a legjobban?
A társasági élet egyértelműen. Mind baráti, mind munkahelyi közeget tekintve.De ez most a türelem időszaka. És nincs mit tenni, mint türelmesen várni, hogy minden visszatérjen, ha nem is egy ugyanolyan, de valamilyen hasonlóan normális kerékvágásba.

Kit ajánlanál következő interjú alanynak?
Bárkit a Turay Ida Színházból, szerintem nincs aki ne válaszolna szívesen.

képek forrása : Turay Ida Színház - Gerstenbrein Zsuzsi ( kommunikációs vezető)

Előadások, amiket (szerintem) látni kell....

 

Személyesen vagy ha úgy adódik, akkor nyilván online, de én valahogy reménykedem, hogy legkésőbb a szeptemberi évad kezdésre, már javul annyira a helyzet, hogy újra személyesen élvezhessük az előadásokat.  Előre szólok viszont, hogy a premierek és a már futó előadások össze-vissza lesznek megtalálhatóak, illetve nem csak budapesti teátrumok szerepelnek a listán.

💓23 perc – Jurányi Inkubátorház (Budapest)💓

Forrás: jegy.hu

„Egy szerelem története. Egy karrier története. Egy család története. Egy anya története. A 23 perc nem csak egy különleges nő történetét meséli el, hanem egy fontos társadalmi jelenségre is felhívja a figyelmet: sokkal magasabb a családon belüli erőszakos cselekmények száma, mint képzelnénk.” (előadás ismertető)

Bemutató: 2019. 10.23

Ezt a darabot már jóval a pandémia előtt bemutatták, de igazság szerint annyi színház és annyi program volt eddig is, hogy ez sajnos az én életemből kimaradt, viszont volt az RTL klubon egy sorozat, amiben Járó Zsuzsi elég sokat szerepelt és én is gyakran ragadtam a képernyő előtt. Nekem ott volt igazán izgalmassá, mint színésznő, előtte nem igazán ismertem sajnos, az előadásról viszont sok pozitív visszajelzést olvastam. Aki szeretné, az egyébként online is megtekintheti, az SzínházTV weboldalán, de én ezzel szeretném megvárni a színháznyitást.

💓Bartók  Kamaraszínház – A kis herceg (Dunaújváros)💓

Forrás: Bartók Kamaraszínház facebook oldala

Bemutató : 2021...

A színház hivatalos facebook oldalán kitett rövid közlemény szerint, még csak az olvasópróbák kezdődtek el a napokban, ami azt jelenti, hogy még nagyon az elején tartanak az előadás összerakásának.  Korábban egyébként nem is ismertem a színházat, csak a pandémia alatt csíptem el egy előadást, ami után elkezdtem követni a munkásságukat, bár igazság szerint elsőre levettek a lábamról, annyire profin csináltak meg a streamelt felvételt vetítését is. Nekem személyes kedvencem a Kis herceg története, de eddig csak könyvben olvastam, színházban sosem láttam még, bár lett volna alkalmam, de őszintén szólva nem találtam szimpatikusnak a színészeket, így nem mentem el megnézni és a visszhangból ítélve jól is tettem. Maga a történet a rókával és a rózsával szerintem mindig, minden körülmények között aktuális. Mondjuk lehet nem árt majd némi papírzsebkendővel készülni (ezt magamnak is írom emlékeztetőnek...) Bár nem hazudok, van egy-két név a szereplők közül, akikre egyébként is kíváncsi voltam, de így, hogy ez a Kis herceggel kapcsolódott össze, az örömöm határtalan!

💓Bartók Kamaraszínház – Mario és a Varázsló (Dunaújváros)💓

Forrás: Bartók Kamaraszínház facebook oldala

Bemutató: 2021. január 13

Muszáj még egy előadást ajánlanom a színháztól, aztán ígérem hozok mást is. Viszont a Mario és a Varázsló megint csak egyik személyes kedvencem. Láttam már sok színházban, kevés és sok szereplővel, nagy díszlettel és minimál stílusban is. A darab mondanivalóját tekintve abszolút aktuális kérdéseket boncolgat a manipuláció és a szabad akarat témaköré építve. Régebben, mikor a kötelező olvasmányok között találkoztam vele, akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy értsem a mű pontos mondanivalóját, de felnőttként ma már úgy érzékelem, hogy sajnos az életben is előkerülnek olyan dolgok, amiket még mindig nem kezel jól mindenki, így sokan válhatnak a manipuláció áldozatává, ami borzasztóan súlyos mértéket ölthet és embereket tehet tönkre, ha nincs (jól) kezelve. Épp ezért ajánlom azt, hogy ezt a darabot mindenki nézze meg, hiszen sok minden tanulható belőle.

💓 Örkény Színház - Színészbüfé / Büfészínész 1. 💓

Forrás: Örkény István színház honlapja

Bemutató: 2020.12.31

A színdarab lényege, hogy színészek mesélnek a színházi létről, saját magukról, vagyis azokról a dolgokról, amit egy átlagos néző nem láthat vagy hallhat. Én már nagyon régóta kerestem hasonló előadást.... Nem tudom miért, de a kíváncsi természetemből adódóan engem mindig is érdekelt, hogy mi zajlik az előadásokon túl, amit mondjuk egy átlagos néző nem lát vagy hal. Március 27-én lesz egy stream előadás is, aki élne az online színház lehetőségével.
Ezt az előadást leginkább az igazi elhivatott színházrajongóknak ajánlanám, akiket komolyan érdekel a színfalak mögötti élet.

💓 Turay Ida Színház – Vitéz lélek 💓

 

Forrás: jegy.hu

Bemutató : 2021...

„A Vitéz lélek eljátszása szép, de embert próbáló feladat: egy kis székely világot kell elénk tárni. Olyan figurákat, akik a mai ember számára már egzotikusnak hatnak természetszeretetükkel, naív bölcsességükkel, csavaros humorukkal. Pedig ez sem tökéletes világ: a gyarlóság, kisszerűség ezt is kikezdi. Itt is szükség van „egy tiszta lélekre”, aki a többiek számára utat mutat, aki segít magukba nézni. És ahol az erő elgyengül, ott szükség van a csodára is. Tamási darabja azt a csodát mutatja be, ahogy a kisember a katasztrófák közepette is képes talpra állni, magára találni. De a kalandok nem csak a lélekben játszódnak le, a Vitéz lélek „krimitörténet” is: egy nyomasztó múltbéli titok kinyomozása.” (előadás ismertető)

A színház bezárások egyik áldozataként is lehet tekinteni erre az előadásra, hiszen gyakorlatilag színpadkész darabról van szó, aminek a bemutatóját a novemberi bezárás miatt kellett elhalasztani. A darabbal kapcsolatban külön öröm számomra az is, hogy két korábbi interjúalanyom (Kurkó J. Kristóf és Szuromi Bernadett) is szerepel a darabban, akiket még nem olyan sokszor láttam színpadon sajnos, így viszont lesz lehetőségem őket is kicsit jobban megismerni ebben a helyzetben is. Engem igazából az előadás ismertetetője és a színházban szerzett korábbi élményeim győztem meg arról, hogy bátran ajánljam ezt az előadást is, hiszen eddig csak jó benyomásom volt, mint az előadások minőségét, mint magát a színház légkörét tekintve.

💓 Karinthy Színház – Maga lesz a férjem💓

Forrás: Karinthy Színház honlapja

Bemutató: 2020.október

„A szerelem az egyik olyan dolog a világon, amiért az ember szinte bármire képes, néha még afféle őrült tettekre, kisebb-nagyobb füllentésekre is, amelyek aztán elképesztően vicces helyzetekbe tudják hozni a szereplőket. Annyira komplikált érzés, hogy szinte bele lehet bolondulni, sőt, zenés vígjáték gyanánt még énekelhetünk is róla.” (előadás ismertető)

Az elmúlt 3 év során drámákat drámákra halmoztam, azaz nem igazán nyitottam a többi műfaj felé, mostanában viszont kezdtem úgy érezni, hogy ezáltal kimaradnak dolgok az életemből, ezért jutottam arra a döntésre, hogy szeretnék kicsit több komikusabb darabot is nézni a jövőben. A Maga lesz a férjem előadásra Banovits Vivi közösségi média felületén találtam rá, még a bemutató idején, de mivel hamar elfogytak a jegyek, így lecsúsztam róla, de remélem a következő évadban már lesz lehetőségem, de addig is ajánlom nektek, mert eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam azoktól az ismerőseimtől, akik látták a darabot.

A bejegyzés nem tartalmaz fizetett reklámot, ez csupa szívből jövő ajánlás!

Lesz még több része is az ajánlóknak, mert van egy rakat előadás, amit felírtam magamnak és ezeket szeretném megosztani veletek is. Szóval érdemes figyelni, mert hamarosan jön a 2.rész is.

Online „utazásom” a kísérleti színházi előadás(ok) világába – avagy a K2 színház Búcsúkoncert című előadását néztem

 

Korábban az egyik nagy célom az volt, hogy az idei évadban több kísérleti jellegű előadást nézek, mert eddig valahogy megragadtam a klasszikus vonalon, amivel tényleg nincs is semmi baj, de (néha) nem árt nyitottnak lenni, akár az életről, akár a színházról van szó. A Búcsúkoncertet már korábban kinéztem magamnak és őszintén nagyon bánom, hogy addig húztam-halasztottam a megnézését, míg erre már csak online volt lehetőségem.

  Az színlapon a következő ismertető olvasható a darabról: 
„Európai erózió. A közeljövő mindennapjaiból eltűnik a beszéd. Nincs miről, nincs kinek. De nincs megállás. Mindenki bejár dolgozni. Marad a monoton munkavégzés. Marad továbbá néhány kitörölhetetlen zenei motívum a levegőben, ami mégiscsak az életre emlékeztet. Így működik tovább az üzem azokkal, akik megmaradtak. Közben elkerülhetetlenül elfogy az idő.” (forrás : ITT)

Nekem sok minden kavargott a fejemben abban a 60 percben, míg az előadást néztem. Szinte végig olyan volt, mintha a valóság pergett volna le a szemeim előtt.  A tavalyi év(em) valósága is fel-fel bukkant: gázálarcba öltözött színészek, a nyomasztó csend, a magányosság, az elszigeteltség pokla, ahol már szavak sincsenek, csak az ének, ahhoz viszont oxigén kell, ami vészesen fogy. Így én személy szerint ezt egy kicsit egyfajta visszaemlékeséként éltem meg, de nem a rossz értelemben, inkább azt éreztem, hogy végre egy darab, ami nem akar hazudni arról, hogy a helyzetünk jó, mert nem az, ezt érezzük mi is mindannyian.

Őszintén én néha kicsit vártam, hogy végre valaki valamit mondjon, ugyanakkor így utólag egyáltalán nem hagyott bennem hiányérzetet az, hogy ez végül nem történt meg, mert így tényleg csak a zene és a színészek jelenléte dominált.

A rendezés tekintetében tetszett az egyszerűség, Tarnóczi Jakab egy letisztult színpadképet álmodott meg, egyszerű jelmezekkel, egy megterített vacsora asztallal, illetve azzal a zongorával, amin Szép András kísérte a színészeket. Tulajdonképpen nincs is nagyon semmi, ami elvonhatná a néző figyelmét, ami azért is jó, mert nagyobb figyelem jut a színészekre, akik végig azon dolgoznak, hogy a darab felfokozott, melankolikus, ború hangulatát fenntartsák az elsőtől az utolsó pillanatig.

A színészek előtt (Piti Emőke – Gyöngy Zsuzsa – Borsányi Dániel – Király Dániel és Nagyhegyesi Zoltán) egy óriási feladat állt, hiszen köztudott az, hogy olyan klasszikusokat énekelni, mint amilyen Mozart Rekviemje, az minden csak nem egyszerű. Ahhoz, hogy ez mégis ennyire jól sikerüljön, amennyire elengedhetetlen volt Vámossy Éva énekmester és Szép András zenei vezető – zongoraművész munkája is.  Egyszerűen eszméletlen volt, ahogy a hangjukkal bántak. Én végig tátott szájjal hallgattam, azon gondolkozva, hogy ezt eddig miért hagytam ki. Hiszen ez egy csoda. (  zárójeles megjegyzés : Mondjuk én imádom a zenés darabokat, csak ritkán jutok el oda, hogy lássam is őket, de majd ez ellen is ideje lesz tenni valamit).

Mondom most ez úgy, hogy az eddigi találkozásaim a komoly zenével nem jártak osztatlan sikerrel, a Búcsúkoncert esetében azonban szívesen hallottam a színészeket énekelni. Utóbbi talán azért is volt így, mert az énekünkben volt valami játékra hívogató, valami nyomasztó, de egyben reménykeltő hangzás valahol mélyen.

Szerintem A Búcsúkoncert tulajdonképpen arról szól, hogy: a néző az egyéni problémái mögött felismerje az általános, egyetemes dolgokat. Mindezt szöveg és mellébeszélés nélkül, Mozart Rekviemjét hallva.

Összességében azt gondolom, hogy első élménynek a kísérleti darabokkal kapcsolatban egyáltalán nem volt rossz, sőt... nekem kifejezetten tetszett. Így azt mondom, hogy aki elég nyitottnak érzi magát, hogy egy igazi klasszikust hallgatva merüljön bele egy olyan világba, ami egyfajta látomásként írja le a jövőt s ezzel együtt egyfajta reflektálás is a jelen helyzetünkre, annak csak ajánlani tudom, hogy nézze meg. Nekem nagyon kellemes 60 percet okoztak ezzel az előadással, kicsit közelebb hozva a komoly zene világát.

Piti Emőkének, Gyöngy Zsuzsinak, Borsányi Daninak, Király Daninak, Naphegyesi Zoltánnak és Tarnóczi Jakabnak és persze az egész K2 csapatának köszönöm, hogy egy ilyen színvonalas előadást hoztak létre. Nagyszerű volt! Egy újabb klassz online színházim élmény. Remélem hamarosan élőben is láthatok majd tőlük valamit, de addig is szeretnék kitartást kívánni az egész csapatnak és persze sok-sok nézőt online is!

képek : K2 színház facebook oldala
fotós : Toldy Miklós