„Felelős lettél azért, akit megszelídítettél„ – a Kis herceg ajánló

 

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha valaki Budapesten lakik, ahol tényleg majdnem minden sarkon van egy színház miért kívánkozik mégis vidékre. Egyeseket a kíváncsiság szólít el, másokat a társulat, vagy egy-egy kedvenc színész, előadásért viszont egész ritkán utazik valaki ennyit. De hogy én mit keresek itt? Kalandot azt hiszem. Kihívásokat, új színfoltot az életembe. És ezért, meg persze sok minden másért is megérte egészen a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházig utazni...

A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg. A könyv az emberi társadalom karikatúrája, ugyanakkor több dologra is figyelmeztet, mint az ősi bölcs tanítások örökké tartó igazságára, melyet sokszor semmibe vesz az emberiség. Ezt nyomatékosítja a róka idézete is: „Az emberek elfelejtették ezt az igazságot.”

Mudi Bese Botond és Kovács Vanda a Kis herceg című előadásban ( Fotó : Ónodi Zoltán

Bár az ajánlás szerint a Kis herceg gyermekeknek íródott, a tapasztalataim azonban azt mutatják, a felnőtteket inkább leköti az előadás, a gyerekeket inkább csak a látványvilág, sok mindent azonban ők még nem értenek belőle.

A regény története szerint egy pilóta repülőgép-balesetet szenved és a sivatagban találkozik a kis herceggel, aki egy apró szőke hajú, rendkívül érdeklődő, kíváncsi természetű fiúcska, aki addig kérdez, míg nem kap választ. Az ő szemén keresztül feltárul a világ egy másik látásmódja, miközben a pilóta egyre többet megtud a kis herceg saját bolygójáról, valamint a korábbi utazásai helyszíneiről és az ott szerzett élményeiről. És közben a kis herceg maga is formálódik, bölcsebbé válik a találkozásai révén, az írót pedig újra és újra meghökkenti szemléletmódjával, amely különösnek tűnik, de gyakran mégis a lényegre tapint.

A Bartók Kamaraszínház előadása egyszerre volt csodálatos és szívszorító. Mondjuk nem is tagadom, hogy engem már az első tíz perc annyira megérintett, hogy onnantól fogva végig folytak a könnyeim, ami azért is érdekes, mert az utóbbi időben ennyire egyetlen előadás sem tudott megérinteni. És nem csak a történet, a színészek is csodálatosak voltak.

Bevallom ebben az évadban egy Kis herceg rendezést már láttam, igaz csak online, de az olyan botrányos volt, hogy félidőnél tovább nem bírtam nézni, így a mostani találkozás előtt volt bennem izgalom. Sipos Imre rendezésében azonban egy olyan Kis herceget kapott a közönség, ami őszintén megérdemli a pozitív kritikát. Az előadás nagyon látványos, füstgépekkel és különböző vetítésekkel, ami tökéletesen egyensúlyozta a letisztul színpadképet, a hangsúly mindezek ellenére azonban a színészeken maradt. Az pedig különösen tetszett, hogy a rendező külön figyelmet fordított arra, hogy melyik színész miben erős és a hangsúlyt pedig ezekre a tulajdonságokra/ „színpadi technikára” helyezte.

Kovács Vanda (Róka/Rózsa)  erőssége pedig az, ahogy a hangjával tud bánni. Emellett pedig rendkívül alázatos és profi is, bármelyik szerepében is láttam eddig, abból mindig a maximumot igyekezett kihozni. Számomra egyszerűen elképesztő az, amit és ahogyan csinál. De nem csak ezzel varázsolt el,hanem azzal az érzelemvilág is, amit magával vitt a színpadra. A rózsa szerepében pedig valami varázslatos volt az, ahogy Antoine de Saint-Exupéry legszebb idézeteit tolmácsolta a nézők felé.  De amilyen érzelmes volt, annyira erős volt a színpadi jelenléte is. Rókaként pedig inkább volt gondoskodó, melegszívű, bár ezt a részt már végig sírtam, annyira mély érzéseket hozott bennem fel a felszínre.

Jegercsik Csaba és Mudi Bese Botond a Kis herceg című előadásban ( Fotó : Ónodi Zoltán)

Mudi Bese Botond (a Kis herceg) színpadi jelenléte szintén csodálatos. Fiatal kora ellenére annyira sokszínű érzésvilággal dolgozott, ami ritkaság, hisz mégis csak egy gyerekszínészről beszélünk. Bese egy született kisherceg és nem csak a szőke haja és a kék szeme miatt, hanem azért, amilyen mély átéléssel tudott azonosulni ezzel a felnőttek számára is rendkívül nagy kihívásokat tartogató szereppel. Néha szívem szerint felmentem volna a színpadra és megöleltem volna. Neki tényleg elhittem, hogy ami a színpadon történik az a valóság.... Az pedig külön dicséretes, hogy végig hozta ugyanazt az érzésvilágot, nem voltak nagy kilengések vagy szerepből való kiesés sem, pedig azért akadtak zavaró tényezők. Szerintem egy nap belőle nagy színész válhat majd, ha Ő is úgy akarja.

Jegercsik Csaba (Pilóta/ Bolygólakók) játékában egyfajta kettőséget éreztem, amiben egy nagyon erős színpadi jelenlét mellett megfigyelhető volt a féltő-óvó figyelem is, amit betudtam annak, hogy a legtöbb jelenetében Besével közösen szerepeltek és közben láthatóan teljesen egymásra hangolódnak. Ez pedig adott egy nagyon bensőséges hangulatot az előadásnak. S bár Csaba a pilóta szerepében egyértelműen jobban ki tudta bontakoztatni önmagát, de bolygólakóként is épp olyan hiteles átéléssel volt jelen.

Gasparik Gábor (Kígyó/ Róka) rókaként alkotott maradandót. Ezen a szerepen közösen osztoztak Kovács Vandával, s míg a férfi jelleme erőszakosabb volt, addig a női tompított ezen. Ugyanakkor ez a kettőség remekül kiegészítette egymást.

Gasparik Gábor és Kovács Vanda a Kis herceg című előadásban ( Fotó : Ónodi Zoltán)

A táncbetétetek, pedig amit Dunaveczki Éva tanított be csodálatosan beleépültek az előadásba. Bár látszott, hogy nem kevés munkaóra volt benne. Szerintem ezek az apró részek épp úgy hozzátettek az előadáshoz, mint a Matyi Ágota keze munkáját dicsérő jelmezek, amik közül a Rózsa volt a személyes kedvencem.

Szerintem nem kell mondanom ezek után, hogy ez a darab tényleg minden várakozásom felülmúlta, mind a rendezés, mind a színészi játékában mind pedig a képi világot illetően. Utóbbi tényleg fantasztikusra és nagyon egyedire sikeredett. Részemről biztosan többször megfogom nézni, bár szerintem akkor több zsebkendővel készülök majd. Tényleg évek óta ez volt az első olyan adaptáció, ami az elsőtől az utolsó pillanatig elvarázsolt és a végén azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Szívesen maradtam volna ott abban a pillanatban örökre...

Őze Áronnak, Sipos Imrének, Palkó Pankának, Matyi Ágotának, Dunaveczki Évának, Mudi Bese Botondnak, Jegercsik Csabának, Gasparik Gábornak és Kovács Vandának köszönöm ezt az élményt. Remélem sokáig fogjátok még játszani ezt az előadást és meg sokszor láthatom....

Kiemelt kép : Jelenet a Kisherceg című előadásból ( Fotó : Ónodi Zoltán / Forrás : Bartók Kamaraszínház)

Varsányi Anna, Fergeteges látogatás című darabja nyitotta meg az évadot a Turay Ida Színházban

 

Szeptember 11-én volt Varsányi Anna, Fergeteges látogatás című vígjátékának a bemutatója. A nagy sikerű előadást Rozgonyi Ádám rendezte és olyan népszerű színművészek szerepelnek benne, mint Pásztor Erzsi, Détár Enikő, Bodor Szabina és Babicsek Bernát. 

A történet egy ötvenes évei elején járó ügyvédnőről szól, aki nem találja a boldogságot, a párkapcsolatai pedig rendre válással végződnek. Négyszer volt házas, de egy sem tartott tovább néhány hónapnál. Épp csak eltemette legutóbbi férjét, de már egy minimum húsz évvel fiatalabb, remek testi adottságokkal rendelkező, ugyanakkor végtelen együgyű férfival él együtt, akit még a saját barátainak sem mutatott be. A lánya közben babát vár, de azt, hogy ki az apa arról nagyon sokáig még a saját anyjának is kénytelen hazudni. Ebbe az idillinek nem mondható helyzetbe csöppen bele az unokáját rajongásig szerető nagymama, aki rendesen felforgatja az amúgy sem békés családi hétköznapokat.

A színészek láthatóan nagyon jól érzik magukat a rájuk osztott szerepben. Pásztor Erzsi pedig már a színpadon való megjelenésével is hatalmas tapsvihart váltott ki a közönségből. A művésznő a Fergeteges látogatásban a nagymama, Erzsi szerepét alakítja, aki egy nap váratlanul egy kosárnyi „hazaival” érkezik meg lánya lakásába, ahol nem Őt, hanem a fiatal szeretőjét, Milánt találja. A humort nem nélkülöző találkozásban az rögtön feltűnt, hogy a színésznő remek formában van, nem csak szellemileg, hanem fizikailag is, amit a darab során bemutatott táncával csak még jobban megerősített.  A lányát, Terit Détár Enikő formálta meg. Teri egy ötvenes ügyvédnő, aki bár karrierje csúcsára ért, az életben mégsem találja meg Önmagát. Hiába van látszólag boldog élete a lányával, egyik férfi a másikat váltja, miközben hibát-hibára halmoz. Nem törődik a lányával sem, akinek szüksége lenne a támogatására. Csak önmaga érdekli, no meg a férfiak... Az unoka szerepében Bodor Szabina csillogtatta meg tudását. Szabina az elveszett, kétségei között őrlődő fiatal lányt játssza, akinek szüksége lenne édesanya odaadó szeretetére, de mivel ezt nem kapja meg, így a nagymama karjaiba menekül. Az egyetlen férfi szerepet alakító Babicsek Bernáttal pedig még a próbaidőszak alatt készítettem egy interjút, ahol arról beszélt, hogy a szerepe kedvéért muszáj kigyúrnia magát, ami szerintem nagyon is jól sikerült.

Négyük remek játéka, egymás iránt érzett tisztelete és a fiatalabb kollégák rajongása Pásztor Erzsi iránt egy igazán különös, meghitt hangulatot teremtett az egész teremben. Az már az elején is látszott, hogy mindannyian más és más technikával dolgoznak, máshogy építik fel a karakterüket, de az is, hogy ennek ellenére fél szavakból, egyszerű, szinte láthatatlan gesztusokból is pontosan értették egymást.

A díszlet, ami egy gyönyörű szobabelsőt ábrázolt Darvasi Ilona nevéhez fűződik, aki újfent egy igazán szemet gyönyörködtető kompozíciót álmodott a színpadra, ami még tovább emelete az előadás színvonalát. A jelmezek Tóth Anita keze munkáját dicséreik. A rendező Rozgonyi Ádám, a rendező munkatársa pedig Szeitl Zelma. 

Kiemelt kép : Jelenet az előadásból ( forrás : Turay Ida Színház - Hurta Hajnalka)

Hernádi Judit és Gombó Viola főszereplésével mutatta be az Amy világát az Orlai Produkciós Iroda

 

Az Amy világát szeptember 5-én teltház előtt mutatták be a Belvárosi Színházban.  Az előadás rendezője Valló Péter, a főszerepekben Hernádi Juditot és Gombó Violát láthatja a közönség.
David Hare gyönyörű darabja, az anya-lánya kapcsolatokat összetettségéről, az önfeláldozásról és a felnőtté válás nehézségeiről és az elmúlás fájdalmáról beszél. Közben említést tesz a művészvilágban jelenlevő nehézségekről, a kiszolgáltatottságról, a visszautasítások után jelentkező fájdalmakról és a kisebbségi érzésről is.  A történet főszereplője Judy Allen ( Hernádi Judit) ünnepelt színésznő, aki épp pályája csúcsán tart, de a hétköznapi dolgok egyáltalán nem érdeklik. Vele szemben Amy (Gombó Viola), a lánya egy két lábbal a földön álló, nagyon érzékeny teremtés, aki az anyja szeretete mellett arra vágyik a legjobban, hogy az elfogadja a döntéseit. Közben pedig szeretne egy teljesen önálló, független életet is élni, de ezt úgy nehéz, hogy minden döntése mögött ott áll az anyja, aki hol támogatja, hol pedig lebeszéli őt aktuális terveiről és vágyairól. A darab elején épp a szerelméről, Domikről, ám ez a próbálkozása kudarca fullad. A következményekért pedig csak önmagát okolhatja...

Az Amy világa egy csodás érzékenységgel megírt lélektani dráma, amihez két olyan színésznő is szükséges, akik kisugárzása és színpadi jelenléte lég erős ahhoz, hogy elbírja a történet súlyát. Mikor először olvastam a szereposztást meg sem lepődtem, hogy Judy Allent Hernádi Judit játssza majd, hiszen neki tényleg minden adottsága megvan ahhoz, hogy könnyűszerrel öltse magára , a színpadon, a közönségnek élő, okos és szellemes, a vibráló felszín alatt törékeny színésznő szerepét. A partnere Gombó Viola idén végzett a Színház -és Filmművészeti Egyetemen. A fiatal színésznőt az Orlai Produkciós Iroda közönsége már jól ismeri őt, hiszen olyan előadásokban játszik, mint a Férjek és feleségek, a Kaktuszvirág és a Hurok, a mozirajongók pedig a Becsúszó szerelem Lüszijeként találkozhattak vele.

Számomra csodálatos volt azt látni, ahogy a két színésznő jelenetről jelenetre haladva, egyre jobban kapcsolódott egymáshoz. Ők ketten úgy játszottak egymással, hogy alakításuk egyszerre volt drámai és könnyed. A végkifejlet felé haladva aztán egyre inkább a szerepeik meg nem értettségéből adódó konfliktusok kezdtek dominálni. Egy biztos, az előadás tele van érzékkel, amik hol felkavarnak, hol elgondolkodtatnak, hol pedig megnevetettnek.

Nekem az különösen tetszett a darabban, hogy a drámai részeket igyekeztek egy-egy poénnal elütni, amire a közönség láthatóan jól reagált, hiszen többször is hangos kacagás árasztotta el a nézőteret. A rendezés tekintetében nekem különösen tetszik a letisztultság, ami mind a szereplők öltözetében, mind a díszletekben megfigyelhető, így a figyelem elsősorban a játszó művészekre irányul.

Én mindenkinek ajánlom az előadást, akit érdekelnek az emberi kapcsolatok, a színház, és szereti az elgondolkodtató, drámai darabokat. Nekik ez igaz felüdülés lesz. A színészek pedig fantasztikusak és láthatóan számukra is igazi örömünnep újra élő közönségnek játszani.

A további szerepekben Hámori Ildikó, Dékány Barnabás, Kardos Róbert és Zakariás Máté látható. David Hare darabját Kovács Krisztina fordította, az előadás jelmezeit Kiss Julcsi tervezte, a díszlet pedig a rendező, Valló Péter munkája.

Az írás a szeptember 4-ei előpremieren látottak alapján született meg!

képek : Belvárosi Színház hivatalos facebook oldala