Esküvői szertartásvezető színészek – interjú Marjai Virággal és Zsiga Lászlóval

 

Nagyon ritkán szoktam együttműködni másokkal, de ez esetben nem volt kérdéses, hogy ha csak egy kicsit is tudok segíteni, akkor támogatni fogom két olyan fantasztikus ember munkáját, mint amilyen Laci és Virág.  Mikor még volt színház, nézőkkel, offline térben, akkor volt szerencsém látni őket színpadon is, bár remélem ezt nem csak múlt időben mondhatom és lesz még sok premier buli, esőben beszélgetés és sok nevetés is, ha eljön az ideje.... Most viszont egy kicsit más vizekre kalandoztunk a beszélgetésben, és arról kérdeztem őket, hogy milyen színészkénként szertartástásvezetőnek állni.

1. Hogyan mutatnátok be röviden magatokat, mit érdemes tudnunk rólatok?

M.V.: Idén lesz 16.éve, hogy a pályán vagyok. A mindenem volt a hivatásom. A sok év alatt, a történések okán azonban megváltozott bennem a prioritás. A színművészeten túl annyi minden más is érdekel már. Elérkezett az idő, hogy egyéb dolgokban is kipróbáljam magam.

Zs.L: De rohadt nehéz kérdés… Miután épp azt sem tudom, merre van az előre. Egy ember vagyok, aki szeretne valahogy felszínen maradni. Kicsit még élni, kezdeni valamit azzal az életmaradékkal, ami van. Nem vagyok most vidám. De persze nem ez kell egy ilyen interjúba. Színész vagyok, ’89-ben végeztem. Érdekes életem volt, mert a sors nem volt hozzám kegyes. Újra és újra kihívások elé állított, és én álltam elébe, mindig kitaláltam magamat. Sőt, még igyekeztem szeretni is, amit épp dobott a gép. Eljátszottam jó néhány szerepet, és a korona megjelenése előtt arra jutottam, hogy a pályám zenitjén vagyok. Több színházban mindent játszottam. Mesékben, vígjátékokban, és zenés vígjátékokban, kabarékban, és hihetetlen módon, visszatért az életembe a nagyoperett, ami fantasztikus. Zenekarral, nem alapról, ami nagy különbség. Aztán ott voltak a veretes drámákban a szép szerepeim. Szóval, azt gondolom, hogy ritkán részesül egy színész olyan nagy kegyelemben, hogy minden létező színét megmutathatja. Gyönyörűséges időszak volt. Egyébként pedig egy kisgyerek vagyok, meg kamasz, aki sokat szaladgál a régi életében. Sokat vagyok együtt Anyámmal, akivel már csak a gondolataim és az el nem múló szeretetem köt össze. Fura itt a „csak” szó.

2. Mióta bezártak a színházak egyre több színházi dolgozót látni, hogy civil munkára adta a fejét, hogy valahogy fenntartsa magát. Nektek honnan jött a szertartásvezetés ötlete?

M.V.: A járványhelyzetben kénytelen voltam civil munkát vállalni. Takarítónő lettem. Régóta érlelődött bennem a többlábon állás gondolata. Megelégeltem a szakmámból adódó folytonos kiszolgáltatottságot. A Covid hozadéka volt, hogy a tettek mezejére léptem. Kutattam, kerestem, mikor is ráleltem a képzés hirdetésére. Egyből éreztem, ez nekem való lesz, noha a vírushelyzet ennek a munkának sem kedvez. Ezt pontosan tudtam akkor is, mikor belevágtam. De igyekszem távlatokban gondolkodni

Zs.L: Virié a gondolat. Ő is keresgélt, én is. Mindketten más-más irányban. Én próbáltam kicsit visszatérni a tréning felé. Régebben sok kommunikáció és sales tréninget tartottam, sőt, voltam meghívott óraadó szaktanár egy középiskolában. Azt is szerettem. Viszont mostanában kevés sikerrel jártam. Lehet, hogy egyszerűen az életkorom volt az, ami miatt sehonnan nem kaptam válaszokat. De kérdést – kérést – jobb helyre is intéztem, és akkor kaptam is feleletet, mert Viri elkezdte küldözgeti, amiket talált. Többek között az esküvői szertartásvezető iskola hirdetését is, amire mindketten azt mondtuk, hogy igen, ez lesz az! Ez a rövid történet.

3. Vállaltok páros szertartásvezetést is, ami nem egy megszokott módja az esküvői fogalomtételnek. Milyen megfontolásból döntöttetek amellett, hogy nem csak külön utakon jártok, hanem össze is dolgoztok igény esetén?

M.V.: Lacival nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Inspiráljuk, segítjük, " rugdossuk" egymást folyton. Együtt jártunk a képzésre is. Nyilván önállóan dolgozunk, hisz a szertartásvezetés egyszemélyes műfaj. De ha valaki igazán egyedire, extrémre, bohémra, vagányra vágyik, állunk elébe. Boldogan megyünk ketten is. Menyasszony-vőlegény, női-férfi szertartásvezető. Szerintem nagyon menő vállalás.

Zs.L: Eleve arra gondoltunk, hogy együtt vágunk neki. Nekem ez nagyon jó érzés volt, és most is az, bevallom. Jó, hogy nem vagyok egyedül. Aztán mindezt erősítette, hogy a csoportunkban is ketten voltunk a kakukktojás. Aztán az, hogy ez az egész szertartásvezetés nem más, mint egy fajta színház. Emberek elé kell kiállni, beszélni, figyelni a rezdüléseket, érzelmeket előcsalogatni. Mi más?
Az pedig, hogy ketten vagy egyedül megyünk, majd eldől. Szívesen megyünk ketten, már csak azért is, mert ez egyelőre nem szokványos. Ezzel pedig még emlékezetesebbé, különlegesebbé tudja tenni a pár a szertartását

4. Meséltek arról egy kicsit arról, hogy miben tér el egy szertartásvezető által írt a fogadalom a hagyományos esküvői beszédektől?

M.V.: A szertartásvezető szövege, lévén, hogy mi írjuk, sokkal megengedőbb, szabadabb, személyesebb, párspecifikusabb, mint a kötelező, polgári esküvőn elhangzottak, mely szigorú, merev, előírt sémára épül a legtöbb esetben. Ahogy maga a ceremónia is. Hisz a szertartásvezető előnye pontosan az, hogy a pár által választott álomhelyszínen vezényli le az esküvőt, legyen az vízpart, erdő, helytető, völgy, rét, hajó, hőlegballon, repülő. Homoköntéssel, faültetéssel, lufiengedéssel stb.igény szerint.

Zs.L: Elsősorban abban, hogy nem klisékre épül. Illetve vannak témák, amiket érintenünk kell az esetek nagy százalékában, de mi találkozunk a párral. Többször is. Beszélgetünk, informálódunk. És itt az a lényeg, hogy ők mit akarnak, hogyan képzelték el, mi állna legközelebb a szívükhöz. Ezt az anyakönyvvezető ilyen mélységben nem teszi meg. A beszélgetések után írjuk meg a szöveget, ami esküvőnként más és más lesz, teljesen rájuk, az adott párra alakítva, őket reflektorfénybe helyezve. Hiszen ebben az előadásban ők a főszereplők, mi leszünk a – hadd maradjak ennél – reflektor. Azt kell ezzel elérni, hogy ők és a násznép a lehető legjobban érezzék magukat. Hogy majd sok év múltával, amikor elővesznek egy-egy fényképet vagy videót, mindig teljen meg a lelkük azzal az érzéssel, ami ott, akkor volt. Ezért hát hozzájuk kell szólni, és nem általában beszélni.

5. Szerintetek miért előnyös az, ha valaki színész – szertartásvezetőt választ? Mi az, amiben erősíti az eredeti hivatásotok erősíti ezt a mostanit?

M.V.: A beszéd előadásakor kiválóan alkalmazható a beszédtechnikai tudás, a középhang tudatos használata, a színpadon szerzett rutin, a tömeg elé való gátlások nélküli kiállás. A párral való előzetes egyeztetés kapcsán pedig fontos a bennünk rejlő kommunikációs készség, empátia, koncentráltság. Így kerekedhet kifogástalan, emlékezetes esküvő, profiktól.

Zs.L: Nagyjából leírtam már. Nekünk ez a hivatásunk. Számunkra nem probléma, ha sok emberhez szólunk, sőt, ez inspirál. Ahogy a kis bemutatkozó videómban is mondtam, nem lesz motyorgás, nem lesz az, hogy nem értik, mi hangzik el. Mert mi úgy vagyunk képesek játszani a hangunkkal, annak összes létező eszközével, hogy azzal a szó legnemesebb értelmében tudjuk manipulálni a pár és a násznép lelkét. Ehhez nem elég egy tanfolyam, még, ha bármennyire profi is a képzés. Nekünk ebben évtizedek vannak. Pótolhatatlan, behozhatatlan előny ez, és ezzel nem szeretném a kiváló szertartásvezetők érdemeit kisebbíteni, viszont ez tény.

6. Van állandó helyetek vagy bárhová lehet hívni titeket?

M.V.: Szívesen megyek bárhová, ahol igény van rám.

Zs.L: Állandó hely nincs. Miért? Lehet? 😊 Oda megyünk, ahová hívást kapunk. Igazából nincs térbeli korlát. Sőt, magasságbeli sincs, mert akár felszállunk egy hőlégballonra is, vagy felmegyünk a hegy tetején lévő fennsíkra. És ami fontos, időbeli korlát sincs. Ha a párnak az az álma, hogy az igeneket éjfélkor akarja kimondani, mi, mint szertartásvezetők ehhez az álomhoz is csatlakozhatunk. Egy anyakönyvvezetőnek ez elég nehezen menne. Ő térbelileg is meglehetősen korlátozott.

7. Mennyi idővel a szertartás előtt érdemes felkeresni titeket?

M.V.: Rugalmasságomból fakadóan nincs szabály arra, hogy mennyivel előtte kell engem felkeresni. Meg kell beszéljük a pár elképzeléseit, vágyait, meg kell írnom a szöveget, fel kell készüljek, ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Nyilván azért is hasznos, ha korábban beszélünk, mert akkor biztosan szabaddá tudom tenni magam az adott napra és még nem foglalt le másik pár.

Zs.L: Minél hamarabb. Legyen elég idő az ismerkedésre, beszélgetésre, hogy kialakuljon a kapcsolat, és nekünk is legyen írni a szövegünket. És akár többször átírni.

8. Vállatok különleges szertartásokat is, amelyek esetleg nem a hagyományos keretekben zajlanak?

M.V.:  Magam részéről, nyitott, temperamentumos, vagány, alkatomból kifolyólag -, izgatott örömmel vállalok rendhagyó, nem szokványos, különleges hangulatú szertartásvezetést is.

Zs.L: Igen. Lásd: hőlégballon. 😊

9. Hogyan/ Hol lehet titeket elérni?

M.V.: A facebook oldalunkon (esküvői szertartásvezető színészek ) bátran írhat bárki. Szabad kérdezni, érdeklődni. Beszélgessünk! Illetve, amennyiben kettőnk közül engem választanak, privát profilomhoz tartozó üzenetet is fogadok.

Zs.L: Most a Facebookon van egy oldalunk, és sok-sok esküvői csoporthoz is csatlakoztunk. Ha ott felvettük a kapcsolatot, utána már jöhet a telefon, a videochat, a személyes találkozó. Meg persze ajánlanak is minket. És ahogy egyre több szertartást vezetünk azt gondolom, ez utóbbinak egyre nagyobb lesz a súlya.

Facebook elérhetőség : ITT

Színház civil szemmel- Szuromi Bernadettel beszélgettem

Turay Ida Színház - Na, de Államtitkár Úr! előadásfotó
( Nagy Gábor és Szuromi Bernadett)

Szuromi Bernadettet a Na de Államtitkár úr! című darabban láttam először, akkor még nem sejtettem, hogy hónapokkal később, a koronavírus kellős közepén online keretek között fogunk majd színházról, művészetről vagy éppen a járvány okozta nehézségekről beszélgetni. De ha már így alakult, mindketten igyekeztünk a legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből, ami remélem valamilyen szinten sikerült is.

Ha jól tájékozódtam, akkor te nem csak színészkedsz, hanem mint rendezőasszisztens is tevékenykedtél már. Mesélsz kicsit arról, hogy miben más ez a két szakma?
Jelenleg elsősorban színésznőként dolgozom. De korábban többféle munkakörben is kipróbáltam már magam, az egyik ilyen volt a rendező asszisztens pozíció, amiről kérdeztél is. Azt gondolom, ez az a feladat, ami végtelen odafigyelést, koncentrációt, precízséget igényel. Adott esetben koordinálod a színeszeket, egyeztetsz, súgsz, minden változást, mozgást, illetve rendezői instrukciót jegyzetelsz. Míg színészként két jelenet között azért van időd megpihenni, addig rendezőasszisztensként az egész próbafolyamat alatt teljes emberként jelen kell lenni. Izgalmas feladat, amiből rengeteget lehet tanulni.

A Turay Ida Színházban a Na, de Államtitkár úr! c. darabban volt az első főszereped, ennek nemrég volt a bemutatója. Milyen a légkör, könnyen be tudtál illeszkedni?
Ez a második évadom itt a színházban és hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen hamar megtalált egy főszerep is. A Turay Ida Színház egyik nagy erénye, hogy nagyon jó a csapat. Igazán családias a közeg, ahová hamar sikerült beilleszkednem. Emellett szakmailag is rengeteg segítséget kaptam a kollégáktól, szóval egy igazán jó hangulatú próbafolyamat, és egy nagyon szerethető darab kerekedett ki belőle.

Turay Ida Színház - Vitéz lélek próba kulisszafotó
( Szuromi Bernadett és Kurkó J. Kristóf)

Mi a következő szerep, amit itt játszol? Mennyire jelent kihívást a karaktered?
A következő darabom: Tamási Áron: Vitéz lélek. Egy székely történet, útkeresés, Mikó István rendezésében. A darabban Borókát játszom, aki egy végtelenül tiszta, kedves, ám annál elevenebb, élettel teli lány. Jelenleg még csiszolódunk egymáshoz, de a bemutatóig biztosan megtaláljuk egymást. A novemberi premiert sajnos a koronavírus meghiúsította, de remélem hamarosan újra játszhatunk közönség előtt is.

Volt más út is, mint a színház vagy tudatos döntés volt a részedről?
Már gyerekkoromban megfertőződtem a színházzal és a zenével. Aztán persze voltak kanyarok: gimiben történelem tagozatra jártam, BA diplomát a Debreceni Egyetem filozófia tanszékén szereztem. De végül eldőlt, hogy a színház a hivatásom. Miután pályára kerültem sem mindig a színpadon találtam magam (voltam öltöztető, fodrász, ügyelő, asszisztens, néha még koreográfus vagy zeneszerző is). Egyáltalán nem bánom, hogy kicsit görbe volt az utam, valahogy mindig a helyemen éreztem magam. Sokat tanultam, tapasztaltam, így lettem az, aki vagyok.

Mivel kapcsolódsz ki két előadás között, mikor van egy kis szabadidőd?
Szeretek barátokkal találkozni, beszélgetni, mert fontosnak tartom az emberi kapcsolatok ápolását. Igyekszem sportolni is, hiszen színészként fontos az állóképesség megőrzése.

Melyik eddig elért sikeredre vagy a legbüszkébb? És miért?

Egyet nem tudnék kiemelni, inkább sok kicsi apróság van. Onnantól kezdve, mikor megvettem az első saját bútoromat a saját fizetésemből. Természetesen az a néhány díj, amit színjátszó fesztiválokon szereztem (most is kinn lógnak a falamon).

Külön örömmel tölt el, hogy a Turay Ida színházban az első főszerepem kapcsán sikerült elhoznom a premier kosarat, ami a kollégák részéről hatalmas visszajelzés.

Vagy a legújabb sikerélményem: egy hangszeres szerep, amelyben zeneileg sikerült a saját határaimat átlépni.

Na, de Államtitkár Úr! premier utáni kulisszafotó

Mit gondolsz a koronavírus után visszatérnek az emberek a színházba vagy az online közvetítés által lesz színház a továbbiakban?
Azt gondolom, hogy az embereknek igényük van a színházra, és nem csak online, hanem a személyes tér keretei között. Én azt hiszem, ideiglenesen jó ebben a helyzetben az, hogy lehet interneten követni az előadásokat, de az élmény egyértelműen más. A színházat, az 'itt és most' élményt, a hangulatot nem lehet ezzel visszaadni. Mi már nagyon ki vagyunk éhezve a közönségre, szerintem már ők is ránk.

Előadásfotó a Kincskereső Kisködmön darabból ( Turay Ida színház)

Mi hiányzik a mostani helyzetben a legjobban?
A társasági élet egyértelműen. Mind baráti, mind munkahelyi közeget tekintve.De ez most a türelem időszaka. És nincs mit tenni, mint türelmesen várni, hogy minden visszatérjen, ha nem is egy ugyanolyan, de valamilyen hasonlóan normális kerékvágásba.

Kit ajánlanál következő interjú alanynak?
Bárkit a Turay Ida Színházból, szerintem nincs aki ne válaszolna szívesen.

képek forrása : Turay Ida Színház - Gerstenbrein Zsuzsi ( kommunikációs vezető)

Előadások, amiket (szerintem) látni kell....

 

Személyesen vagy ha úgy adódik, akkor nyilván online, de én valahogy reménykedem, hogy legkésőbb a szeptemberi évad kezdésre, már javul annyira a helyzet, hogy újra személyesen élvezhessük az előadásokat.  Előre szólok viszont, hogy a premierek és a már futó előadások össze-vissza lesznek megtalálhatóak, illetve nem csak budapesti teátrumok szerepelnek a listán.

💓23 perc – Jurányi Inkubátorház (Budapest)💓

Forrás: jegy.hu

„Egy szerelem története. Egy karrier története. Egy család története. Egy anya története. A 23 perc nem csak egy különleges nő történetét meséli el, hanem egy fontos társadalmi jelenségre is felhívja a figyelmet: sokkal magasabb a családon belüli erőszakos cselekmények száma, mint képzelnénk.” (előadás ismertető)

Bemutató: 2019. 10.23

Ezt a darabot már jóval a pandémia előtt bemutatták, de igazság szerint annyi színház és annyi program volt eddig is, hogy ez sajnos az én életemből kimaradt, viszont volt az RTL klubon egy sorozat, amiben Járó Zsuzsi elég sokat szerepelt és én is gyakran ragadtam a képernyő előtt. Nekem ott volt igazán izgalmassá, mint színésznő, előtte nem igazán ismertem sajnos, az előadásról viszont sok pozitív visszajelzést olvastam. Aki szeretné, az egyébként online is megtekintheti, az SzínházTV weboldalán, de én ezzel szeretném megvárni a színháznyitást.

💓Bartók  Kamaraszínház – A kis herceg (Dunaújváros)💓

Forrás: Bartók Kamaraszínház facebook oldala

Bemutató : 2021...

A színház hivatalos facebook oldalán kitett rövid közlemény szerint, még csak az olvasópróbák kezdődtek el a napokban, ami azt jelenti, hogy még nagyon az elején tartanak az előadás összerakásának.  Korábban egyébként nem is ismertem a színházat, csak a pandémia alatt csíptem el egy előadást, ami után elkezdtem követni a munkásságukat, bár igazság szerint elsőre levettek a lábamról, annyire profin csináltak meg a streamelt felvételt vetítését is. Nekem személyes kedvencem a Kis herceg története, de eddig csak könyvben olvastam, színházban sosem láttam még, bár lett volna alkalmam, de őszintén szólva nem találtam szimpatikusnak a színészeket, így nem mentem el megnézni és a visszhangból ítélve jól is tettem. Maga a történet a rókával és a rózsával szerintem mindig, minden körülmények között aktuális. Mondjuk lehet nem árt majd némi papírzsebkendővel készülni (ezt magamnak is írom emlékeztetőnek...) Bár nem hazudok, van egy-két név a szereplők közül, akikre egyébként is kíváncsi voltam, de így, hogy ez a Kis herceggel kapcsolódott össze, az örömöm határtalan!

💓Bartók Kamaraszínház – Mario és a Varázsló (Dunaújváros)💓

Forrás: Bartók Kamaraszínház facebook oldala

Bemutató: 2021. január 13

Muszáj még egy előadást ajánlanom a színháztól, aztán ígérem hozok mást is. Viszont a Mario és a Varázsló megint csak egyik személyes kedvencem. Láttam már sok színházban, kevés és sok szereplővel, nagy díszlettel és minimál stílusban is. A darab mondanivalóját tekintve abszolút aktuális kérdéseket boncolgat a manipuláció és a szabad akarat témaköré építve. Régebben, mikor a kötelező olvasmányok között találkoztam vele, akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy értsem a mű pontos mondanivalóját, de felnőttként ma már úgy érzékelem, hogy sajnos az életben is előkerülnek olyan dolgok, amiket még mindig nem kezel jól mindenki, így sokan válhatnak a manipuláció áldozatává, ami borzasztóan súlyos mértéket ölthet és embereket tehet tönkre, ha nincs (jól) kezelve. Épp ezért ajánlom azt, hogy ezt a darabot mindenki nézze meg, hiszen sok minden tanulható belőle.

💓 Örkény Színház - Színészbüfé / Büfészínész 1. 💓

Forrás: Örkény István színház honlapja

Bemutató: 2020.12.31

A színdarab lényege, hogy színészek mesélnek a színházi létről, saját magukról, vagyis azokról a dolgokról, amit egy átlagos néző nem láthat vagy hallhat. Én már nagyon régóta kerestem hasonló előadást.... Nem tudom miért, de a kíváncsi természetemből adódóan engem mindig is érdekelt, hogy mi zajlik az előadásokon túl, amit mondjuk egy átlagos néző nem lát vagy hal. Március 27-én lesz egy stream előadás is, aki élne az online színház lehetőségével.
Ezt az előadást leginkább az igazi elhivatott színházrajongóknak ajánlanám, akiket komolyan érdekel a színfalak mögötti élet.

💓 Turay Ida Színház – Vitéz lélek 💓

 

Forrás: jegy.hu

Bemutató : 2021...

„A Vitéz lélek eljátszása szép, de embert próbáló feladat: egy kis székely világot kell elénk tárni. Olyan figurákat, akik a mai ember számára már egzotikusnak hatnak természetszeretetükkel, naív bölcsességükkel, csavaros humorukkal. Pedig ez sem tökéletes világ: a gyarlóság, kisszerűség ezt is kikezdi. Itt is szükség van „egy tiszta lélekre”, aki a többiek számára utat mutat, aki segít magukba nézni. És ahol az erő elgyengül, ott szükség van a csodára is. Tamási darabja azt a csodát mutatja be, ahogy a kisember a katasztrófák közepette is képes talpra állni, magára találni. De a kalandok nem csak a lélekben játszódnak le, a Vitéz lélek „krimitörténet” is: egy nyomasztó múltbéli titok kinyomozása.” (előadás ismertető)

A színház bezárások egyik áldozataként is lehet tekinteni erre az előadásra, hiszen gyakorlatilag színpadkész darabról van szó, aminek a bemutatóját a novemberi bezárás miatt kellett elhalasztani. A darabbal kapcsolatban külön öröm számomra az is, hogy két korábbi interjúalanyom (Kurkó J. Kristóf és Szuromi Bernadett) is szerepel a darabban, akiket még nem olyan sokszor láttam színpadon sajnos, így viszont lesz lehetőségem őket is kicsit jobban megismerni ebben a helyzetben is. Engem igazából az előadás ismertetetője és a színházban szerzett korábbi élményeim győztem meg arról, hogy bátran ajánljam ezt az előadást is, hiszen eddig csak jó benyomásom volt, mint az előadások minőségét, mint magát a színház légkörét tekintve.

💓 Karinthy Színház – Maga lesz a férjem💓

Forrás: Karinthy Színház honlapja

Bemutató: 2020.október

„A szerelem az egyik olyan dolog a világon, amiért az ember szinte bármire képes, néha még afféle őrült tettekre, kisebb-nagyobb füllentésekre is, amelyek aztán elképesztően vicces helyzetekbe tudják hozni a szereplőket. Annyira komplikált érzés, hogy szinte bele lehet bolondulni, sőt, zenés vígjáték gyanánt még énekelhetünk is róla.” (előadás ismertető)

Az elmúlt 3 év során drámákat drámákra halmoztam, azaz nem igazán nyitottam a többi műfaj felé, mostanában viszont kezdtem úgy érezni, hogy ezáltal kimaradnak dolgok az életemből, ezért jutottam arra a döntésre, hogy szeretnék kicsit több komikusabb darabot is nézni a jövőben. A Maga lesz a férjem előadásra Banovits Vivi közösségi média felületén találtam rá, még a bemutató idején, de mivel hamar elfogytak a jegyek, így lecsúsztam róla, de remélem a következő évadban már lesz lehetőségem, de addig is ajánlom nektek, mert eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam azoktól az ismerőseimtől, akik látták a darabot.

A bejegyzés nem tartalmaz fizetett reklámot, ez csupa szívből jövő ajánlás!

Lesz még több része is az ajánlóknak, mert van egy rakat előadás, amit felírtam magamnak és ezeket szeretném megosztani veletek is. Szóval érdemes figyelni, mert hamarosan jön a 2.rész is.

Online „utazásom” a kísérleti színházi előadás(ok) világába – avagy a K2 színház Búcsúkoncert című előadását néztem

 

Korábban az egyik nagy célom az volt, hogy az idei évadban több kísérleti jellegű előadást nézek, mert eddig valahogy megragadtam a klasszikus vonalon, amivel tényleg nincs is semmi baj, de (néha) nem árt nyitottnak lenni, akár az életről, akár a színházról van szó. A Búcsúkoncertet már korábban kinéztem magamnak és őszintén nagyon bánom, hogy addig húztam-halasztottam a megnézését, míg erre már csak online volt lehetőségem.

  Az színlapon a következő ismertető olvasható a darabról: 
„Európai erózió. A közeljövő mindennapjaiból eltűnik a beszéd. Nincs miről, nincs kinek. De nincs megállás. Mindenki bejár dolgozni. Marad a monoton munkavégzés. Marad továbbá néhány kitörölhetetlen zenei motívum a levegőben, ami mégiscsak az életre emlékeztet. Így működik tovább az üzem azokkal, akik megmaradtak. Közben elkerülhetetlenül elfogy az idő.” (forrás : ITT)

Nekem sok minden kavargott a fejemben abban a 60 percben, míg az előadást néztem. Szinte végig olyan volt, mintha a valóság pergett volna le a szemeim előtt.  A tavalyi év(em) valósága is fel-fel bukkant: gázálarcba öltözött színészek, a nyomasztó csend, a magányosság, az elszigeteltség pokla, ahol már szavak sincsenek, csak az ének, ahhoz viszont oxigén kell, ami vészesen fogy. Így én személy szerint ezt egy kicsit egyfajta visszaemlékeséként éltem meg, de nem a rossz értelemben, inkább azt éreztem, hogy végre egy darab, ami nem akar hazudni arról, hogy a helyzetünk jó, mert nem az, ezt érezzük mi is mindannyian.

Őszintén én néha kicsit vártam, hogy végre valaki valamit mondjon, ugyanakkor így utólag egyáltalán nem hagyott bennem hiányérzetet az, hogy ez végül nem történt meg, mert így tényleg csak a zene és a színészek jelenléte dominált.

A rendezés tekintetében tetszett az egyszerűség, Tarnóczi Jakab egy letisztult színpadképet álmodott meg, egyszerű jelmezekkel, egy megterített vacsora asztallal, illetve azzal a zongorával, amin Szép András kísérte a színészeket. Tulajdonképpen nincs is nagyon semmi, ami elvonhatná a néző figyelmét, ami azért is jó, mert nagyobb figyelem jut a színészekre, akik végig azon dolgoznak, hogy a darab felfokozott, melankolikus, ború hangulatát fenntartsák az elsőtől az utolsó pillanatig.

A színészek előtt (Piti Emőke – Gyöngy Zsuzsa – Borsányi Dániel – Király Dániel és Nagyhegyesi Zoltán) egy óriási feladat állt, hiszen köztudott az, hogy olyan klasszikusokat énekelni, mint amilyen Mozart Rekviemje, az minden csak nem egyszerű. Ahhoz, hogy ez mégis ennyire jól sikerüljön, amennyire elengedhetetlen volt Vámossy Éva énekmester és Szép András zenei vezető – zongoraművész munkája is.  Egyszerűen eszméletlen volt, ahogy a hangjukkal bántak. Én végig tátott szájjal hallgattam, azon gondolkozva, hogy ezt eddig miért hagytam ki. Hiszen ez egy csoda. (  zárójeles megjegyzés : Mondjuk én imádom a zenés darabokat, csak ritkán jutok el oda, hogy lássam is őket, de majd ez ellen is ideje lesz tenni valamit).

Mondom most ez úgy, hogy az eddigi találkozásaim a komoly zenével nem jártak osztatlan sikerrel, a Búcsúkoncert esetében azonban szívesen hallottam a színészeket énekelni. Utóbbi talán azért is volt így, mert az énekünkben volt valami játékra hívogató, valami nyomasztó, de egyben reménykeltő hangzás valahol mélyen.

Szerintem A Búcsúkoncert tulajdonképpen arról szól, hogy: a néző az egyéni problémái mögött felismerje az általános, egyetemes dolgokat. Mindezt szöveg és mellébeszélés nélkül, Mozart Rekviemjét hallva.

Összességében azt gondolom, hogy első élménynek a kísérleti darabokkal kapcsolatban egyáltalán nem volt rossz, sőt... nekem kifejezetten tetszett. Így azt mondom, hogy aki elég nyitottnak érzi magát, hogy egy igazi klasszikust hallgatva merüljön bele egy olyan világba, ami egyfajta látomásként írja le a jövőt s ezzel együtt egyfajta reflektálás is a jelen helyzetünkre, annak csak ajánlani tudom, hogy nézze meg. Nekem nagyon kellemes 60 percet okoztak ezzel az előadással, kicsit közelebb hozva a komoly zene világát.

Piti Emőkének, Gyöngy Zsuzsinak, Borsányi Daninak, Király Daninak, Naphegyesi Zoltánnak és Tarnóczi Jakabnak és persze az egész K2 csapatának köszönöm, hogy egy ilyen színvonalas előadást hoztak létre. Nagyszerű volt! Egy újabb klassz online színházim élmény. Remélem hamarosan élőben is láthatok majd tőlük valamit, de addig is szeretnék kitartást kívánni az egész csapatnak és persze sok-sok nézőt online is!

képek : K2 színház facebook oldala
fotós : Toldy Miklós

Nézőtéren innen és túl különkiadás – avagy ismerd meg a lányt a blog mögött

 

 

Sokan kérdezték, hogy nincs-e kedvem felfedni a lányt a blog mögött, ami azért is fura, mert sosem volt titok az, hogy ki van a sorok mögött. Épp ezért nem tudtam, hogy kezdjek neki. Aztán a napokban csináltam egy kérdéssort az egyik közösségi média felületen, ahol kérdezhettetek, és végül én ebből szemezgettem. Nyilván a túl személyeseket is kihagytam. Bármennyire meglepő is lesz a lány a blog mögött pont olyan, mint az olvasó, aki ezeket a sorokat olvassa. Semmivel nem több és nem is kevesebb, de ez szerintem a válaszokból hamar kiderül majd...  

Volt korábban is kötődésed színházhoz?

Nem mondanám, hogy olyan szoros kötődésem lett volna. Mondjuk azért az kicsit fura, hogy a gimnázium utolsó évéig színházi dramaturgnak készültem. Bár ez utóbbi nem volt tudatos, szerintem ez inkább a lázadásról szólt. A családomból mindenki civil szakmában dolgozik, így nyilván nekem is ezt az utat szánták. Így lettem a kettes matekom ellenére közgazdász, amit ma már egyáltalán nem bánom, de az egyetemi éveim alatt hamar világossá vált számomra, hogy az én utam kicsit másról (is) szól majd...

Hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal?

Ez az a kérdés, ami sokakat érdekel, pedig nincs benne semmi extra. Összebarátkoztam egy színésznővel, aki magával rántott a színház világába. Mikor mondtam neki, hogy évek óta írok, rákérdezett, miért nem próbálok meg az előadásokról írni. Sokáig szörnyen nehezen ment, hogy őt, mint színésznőt lássam a darabokban, de idővel hozzászoktam. Aztán közben egyre több embert ismertem meg, míg a végén már arra eszméltem, hogy egy olyan világ részese vagyok, amiről álmodni sem mertem korábban. Igaz emiatt sokszor megkaptam már, hogy beképzeltté váltam meg hasonlók, de aki ismer az pontosan tudja, hogy a mai napig úgy gondolom, hogy ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna odafentről...

Melyik színházi ismertségedért vagy a leghálásabb?

Sok nagyon klassz színészt, rendezőt és egyéb színházi területen dolgozót ismerek, így nehéz kiemelni bárkit is. Ha mégis kellene nevet mondani, akkor Marjai Virág, Nagy Enikő, Perjési Hilda, Zsiga László, Dér Mária és H. Varga Tamás jut eszembe elsőre. Ők azok, akik nem csak a színpadon, hanem azon túl is bebizonyították, hogy fantasztikus emberek, óriási szívvel, és azt hiszem ez a legfontosabb az egészben...

Ki az, akire felnézel ebben a szakmában?

Melyik szakma? – itt ez a kérdés. Ha a kritikus vonal, akkor a szinhazkritkak.blog.hu és Iza színházban járt lenne, akiket kiemelnék. Őket nagyon szeretem olvasni. Mindketten civilek, de nagyon jól látják a színház világát.

Sose szerettél volna színésznő lenni?

Nem, biztos, hogy nem. Nincs szereplési vágyam, bár imádok beszélni, de ha több ember előtt kell megszólalni, akkor párázom. Mostanában kerestek meg produkciók, hogy statisztaként számítanak rám, de egyelőre még barátkozom a gondolattal... Én jobban szeretek a háttérbe maradni...

Ki a kedvenc magyar színészed/színésznőd?

Nincs ilyen. Azért nincs, mert attól, hogy valaki jó színész, de borzasztóan rossz ember... Az elmúlt években pedig már számtalan olyan emberben csalódtam, akire korábban felnéztem, de amikor találkoztam velük, akkor nagyon hamar kiábrándultam belőlük. Nekem fontosabb az, hogy ne egy magát felsőbb rendű lénynek érző valaki álljon velem szemben, mint hogy fantasztikus színész legyen valaki...

Melyik a kedvenc színdarabod?

Én, József Attila musical a Madách színházban, a Closer a Spirit színházban és azt hiszem ilyen még az Ópiumkeringő a Pesti Magyar Színházban. Ezek voltak életem legmeghatározóbb előadásai eddig.  Egyszerűen, mert mély nyomot hagytak és csodálatos emlékeket hagytak bennem.

Melyik volt a legborzasztóbb előadás, amit lattál?

Kevés ilyen van, de az Erkel Ferenc Hunyadi László operájának az első felvonását is alig bírtam végigülni. Ez már jó pár éve volt, de az emlék maradandó. De ilyen volt Madách színház Örökké fogd a kezem előadása, amit negyedóra után kapcsoltam ki és a Spirit Színház Öreg hölgye is, amin nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek inkább...

Kedvenc pesti/vidéki színház?

Nincs ilyen. Én lojális ember vagyok az élet minden területén, de színház téren jelenleg még/ már nincs kedvenc.

Ki az, akivel szeretnél meg interjút készíteni?

Hát van egy hosszú listám erről, de a korábbi csalódások miatt inkább úgy vagyok vele, hogy már nem akarok senkit kiemelni. Aki vállalja azzal nyilván nagyon szívesen, aki nem arra meg úgysem tudom ráerőltetni magam, bármennyire szeretnék is beszélni vele.... De annak viszont külön örülök, hogy ezek szerint vannak, akik olvassák a beszélgetéseket. Innen is köszönöm!

Melyik színésszel/ színésznővel szeretnél személyesen is találkozni?

Kicsit úgy érzem, hogy az emberek odavannak ezekért a kérdésekért. Én minden színházi ismertségemért hálás vagyok. Nyilván van, akit szívesen megismernék, de ez mindig két emberen múlik, hogy a másik fél mennyire nyitott rám..

Milyen érzés volt először találkozni egy-egy színésszel?

Eleinte nagyon feszengős volt az egész. Nehezen tudtam kifejezni magam előttük, meg nem bírtam megszólalni, de aztán ez idővel javult. Igaz még most is előfordul néha, hogy kicsit megilletendőm, de ez szerintem teljesen természetes.... És amúgy meg, a színészek is emberek...

Tényleg beképzeltek a színházi szakmában dolgozók?

Nem! Épp az ilyen és ehhez hasonló sztereotípiák megdöntése végett indítottam a színház civil szemmel interjúsorozatot. Régebben nekem is mondták, hogy a színészek pökhendinek, nem beszélgetnek civilekkel, lenézik őket, meg hasonlók, de ma már tudom, hogy nem lehet ennyire általánosítani. Az, hogy ki milyen ember az életben az nem azon múlik, hogy az illető mivel foglalkozik!

Milyen pozícióban dolgoznál szívesen, ha lehetne?

Gondolom a kérdés a színházra irányul. Eredetileg vendéglátásban dolgozom/tam, több budapesti szállodában is megfordultam már, de valahogy teljesen sosem találtam meg az önmagam egyik helyen sem. Számomra sokkal nagyobb és több sikerélményt adott a színházakkal közös partneri munka. Jelenleg művészeti igazgatási menedzsernek tanulok és szeretnék is ebben a szakmában elhelyezkedni. De ha mondjuk holnap azt mondaná valaki, hogy felvesz rendezőasszisztensnek és tegyük fel érdemleges pénzt kapok érte, akkor biztosan nem mondanék nemet arra sem. Nyitott vagyok az új dolgokra, s magára az életre is, azt hiszem ez az egyik legpozitívabb dolog, ha önmagam kellene jellemeznem. Benne van persze a pakliban, hogy a színház hobbi marad, de nekem már akkor is megérte, hisz sose a cél az ami a lényeges, hanem maga az út, amit bejárunk ahhoz, hogy elérjük azt.

Hubay Miklós : Elnémulás – kritika a Bartók Kamaraszínház online stream előadásáról

Mielőtt nekikezdenék a beszámolónak, előtte töredékesen be kell vallanom, hogy mióta a színházak ősszel bezártak, szinte egyáltalán nem néztem előadásokat. Ha mégis, akkor az akkora csalódás volt, hogy azonnal el is ment az egésztől a kedvem. Csak nagyon sokára jöttem rá arra, hogy a stream előadásokat arra is lehet(ne) használni, hogy olyan színházak előadásait nézzük, ahova nehézkes eljutnunk a békeidőkben. Így kezdtem kutatásba, s bár benne volt a pakliban az, hogy ha megtetszik egy előadás, akkor tilalom feloldása után a helyszínen élőben is megnézzem, ettől már nem tudtam és nem is akartam „megmenteni„ magam. És mit ad az ég, már az első online stream előadás után Dunaújváros fel is került a listámra ( annyira tudtam, hogy ez lesz...).

Miután megkaptam a linket fél 8 felé bekapcsoltam a laptopot és vártam.... A lelkem egy része erősen tiltakozott az ellen, hogy ezt „végigcsináljam”, de valahol belül volt egy hang, aki végül megakadályozta, hogy kikapcsoljam az egészet és inkább mást csináljak. És milyen jól tette! Az előadás pontban 8 órakor el is kezdődött. Őszintén szólva nagyon kevés olyan embert ismerek, akik úgy szeretik a mélyebb, gondolatébresztő drámai darabokat, mint amennyire én szeretem. Ezt az érzést viszont nehéz online átadni.... De nem lehetetlen és ezt a Bartók Béla Kamaraszínház szépen meg is mutatta...

Az elnémulás című darab, ami azt mutatja be, hogy milyen, ha eltűnik egy nyelv, egy identitás, egy etnikum, egy egész nép, úgy, ahogy van. A helyszín egy katonai sátor valahol a sivatagban, a szereplők egy nő, egy pap és egy férfi, aki a fogvatartó. A cél egy nyelv, egy kisebbségi etnikum kiirtása. A felszín alatt viszont egészen más dolgok is felszínre törtnek, mint az anyaság, az abortusz vagy éppen a Stockholm szindróma. Szerintem ez tipikusan az a darab, aki mindenkinek mást mesél, csak a felszín változatlan, a mögöttes tartalom értelmezése már emberfüggő.

A darabban 4 színész játszik, a nőt Kovács Vanda, a papot Ozsgyáni Mihály, a fogvatartó férfit  Géczi Zoltán, a látomásként megszületett gyereket pedig Lovas Emília jeleníti meg. A négy színészből kettőt láttam korábban is más színdarabokban, igaz egyiküket annyira régen, hogy már meg nem tudnám mondani miben és azt sem, hogy hogyan tetszett. Négy nagyszerű szerep, de itt mégis a női szerep az, amelyik a legeslegfontosabb gondolatokat közvetíti.

Éppen ezért kezdjük is  Kovács Vandával. Vanda szerepe egy nagyon erős, céltudatos, ugyanakkor végtelen sebezhető anya/női szerep, aki, mint nyelve utolsónak hitt hordozója az utolsó óráit tölti a fogságban, mielőtt kivégeznék. Kemény, ugyanakkor csodálatosan megindító szerep, ami a legnagyobb csodálkozásomra a képernyő túloldalán is tudott hatni. Talán ebben szerepe van annak is, hogy Vanda úgy tudott végigvezetni a játszott karaktere érzésein, mint ahogy eddig ezt soha nem tapasztaltam senki másnál, egyszerűen kézen fogta a nézőt és huss, a pokolba rántotta magával mindenféle átmenet nélkül. Idővel már nem tudtam nem rá figyelni. Én tényleg nagyon sok tehetséges színésznőt láttam már, és írtam is nem egyről, de még mindig vannak olyan csodák, apró kincsek ebbe a szakmában is, akik képesek meglepetést okozni. Vandával kapcsolatban azt éreztem, hogy annyira aprólékosan, olyan szépen építette fel ezt a nő szerepet, hogy a néző úgy érezhette, ott van mellette, ott ül abba a katonai sátorban és Ő is az életéért küzd. Kevés olyan színházi embert láttam, aki még is így tud hatni, a képernyőn keresztül is... És ha ez esetben ennyire tud hatni, akkor élőben ez még nagyobbat képes ütni.... – ezért is lesz muszáj egyszer élőben is látni...

A papot alakító Ozsgyáni Mihályt többször is láttam néhány pesti színházban és már akkor felfigyeltem arra, hogy Ő az a jelenség, akiről sugárzik az életigenlés. Még akkor is, ha rossz vagy gonosz karaktert, vagy esetleg halálra ítéltet játszik. A darabban most épp papot, aki bár segíteni szeretet volna nagyobb kárt okozott, mintha csak az eredeti tervét viszi véghez, megmentve egy nyelvet, de az embert magát nem. Hiszen az embereket nem lehet a haláltól megmenteni, bármennyire hiába való is az... Bár a pap csak néhány jelenet erejéig szerepelt, mégis furcsa, kettős érzéseket hagyott maga után. Nem akarom teljesen elspoilerezni a történetet, ezért nem árulok el mindent, de az biztos, hogy Misi ebben a szerepben is fantasztikus.

Géczi Zoltán szerepe volt a legnagyobb meglepetés a történetben, főleg mikor kiderült, hogy egy nyelvet beszél a fogvatartott nővel és még érzelmeket is táplál iránta. Igaz a beszéd szempontjából a három főszerep közül neki jutott a legkevesebb, de Ő szavak nélkül, sokszor csak egy-egy gesztussal is ugyanolyan jól érzékeltette a benne dúló vihart, mintha megszólalt volna. Igazság szerint a legfontosabb talán az ő általa alakított karakterben, az elitélt nő és a közte lévő (elfojtott) érzések felszínre kerülése volt. A Kovács Vanda  karakterével közös jeletekben épp egyszerre volt jelen az elfojtott vágy és az uralkodni akarás és ezért is volt annyi harag benne a papot alakitó Ozsgyáni Mihállyal szemben.

Lovas Emília szerepe egyfajta látomás, egy meg nem született lányról, az életről, ami egyik pillanatról a másikra eltűnt. Összesen egy rövid jelenetben lehetett jelen, de az az egy jelenet is fontos volt, hogy az őr és a nő kapcsolatának láncolatát megérhessük. És hát egy kis szerep is tud hálás lenni, még akkor is, ha az csak néhány mondat. Nekem minden esetre tetszett a látomás rész is és szerintem Emília ezt a kis szerepet is remekül megformálta.

És végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány gondolatot a darab rendezőjéről Őze Áronról is megosztani. Korábban még nem láttam a rendezését, csak hallottam róla. Nekem különösen tetszett a lecsupaszítót és a minimalista darabvezetés, ami minden modorosságot kizárva az érzésekre tette a fókuszt. A minimalizmus a díszletben és a jelmezekben is megmutatkozott, így a katonai sátron, két összetolt padon, egy asztalon és egy zsámolyon kívül más nem kapott túl nagy szerepet, a szereplők is végig ugyanabban az öltőzékben maradtak, s így a fókusz valójában teljes egészében színészeken maradt.

Tudom, hogy ez most egy hosszú elemzés lett, de olyan régen írtam, hogy elvittek az érzéseim. Fogalmam sincs, hogy lesz -e még ez a darab akár stream akár élő színpadi formában, de ha igen, akkor mindenképp ajánlom azoknak, akiket a mélyebb érzéseket megmozgató drámai darabok is érdekelnek.

Remélem a pandémia után most már tényleg tudok személyesen is nézni valamit... 

Hubay Miklósnak, Őze Áronnak, Kovács Vandának, Ozsgyáni Mihálynak, Géczi Zoltánnak, Lovas Emíliának és a Bartók Béla Kamaraszínház teljes csapatának pedig köszönöm ezt a csodálatos élményt! 

képek : Bartók Béla Kamaraszínház facebook oldala 

Színház civil szemmel - Kurkó J. Kristóffal beszélgettem

 

Még az ünnepek előtt kerestem meg Kristófot azzal, hogy szeretnék vele interjút készíteni, ám az elmúlt hetek kaotikussága miatt csak nemrég jutott egy szusszanásnyi időm arra, hogy végighallgassam az általa már régebben elküldött hanganyagot.

Amit szerintem jó tudni Kristófról, így előjáróban, hogy jelenleg a Turay Ida Színházban, illetve az Újszínházban lehet őt látni, amikor éppen nyitva vannak a színházak. 

Nekem az első benyomásom is rögtön az volt róla, hogy ő egy rendkívül szerény és közvetlen ember, ami egyébként hamar be is igazolódott, hiszen nem csak egy remek interjúpartnert, hanem egy csodálatos embert is megismerhettem a személyében. 

De azt hiszem nem az én nyekergésem miatt kattintottatok ide, hanem Kristóf miatt, így azt hiszem nem is húznám tovább a szót, lássuk inkább, hogy mit válaszolt Kristóf a kérdéseimre….

Ha jól tudom gyerekkorod Erdélyben töltötted, ami szerintem nagyon izgalmas. Esetleg mesélsz kicsit arról az időszakról?
Igen, ez valóban így van. Erdélyben, pontosabban Csíkszentdomokosan születtem, ami egy csodálatos vidék. A gyerekkorom erősen meghatározta az, hogy mind két tatámnak lovai voltak, így sosem unatkoztam, mindig volt valami kaland, gyermeki bolondság, amivel lekötöttem magam. Ami azt illeti, már gyerekként is rengeteg dolgot kipróbáltam a lovaglástól kezdve, a szénaboglyázáson át a lovak etetéséig. Szerettem azt, hogy sok sokféle élmény ért, ami a mai napig is meghatározó az életemben. Emellett még a hoki volt az, ami már akkor is lekötött, azt nagyon szerettem. Ez utóbbit azt hiszem még most is szívesen kipróbálnám. Az első hokibotom egy piros Hargita nevezetű bot volt, még erre is emlékszem.

Hogyan jött képbe nálad a színház? Mindig is ez érdekelt?
Már gyerekként is szerettem énekelni és nagy szerencsémre én egy olyan családban nőhettem fel, ahol dísznóvágáskor, ünnepekkor összegyűlt a család és akkor nagyon sokat énekeltünk együtt. Én már hatéves koromban különböző nótákat énekeltem. Nagypapámék meg irtó büszkék voltak rám, de színész sosem akartam lenni. Igazából ez az egész úgy indult, hogy elvégeztem a Dévai Nagy Kamilla által alapított Krónikás Zenedé-t, ezzel párhuzamosan végeztem el a Gór Nagy Mária Színitanodát is. Utána azonban civil munkám volt és őszintén szólva akkoriban egyáltalán nem éreztem úgy, hogy nekem igazán jól menne jól a színészet. Ez akkor változott meg, mikor egy darabba hívtak játszani, ami által annyi előadásom lett hirtelen, hogy kirúgtak a civil állasomból.  Ez utóbbit egyáltalán nem bánom, hisz ez vezetett oda, ahol most tartok…

 Ha színház akkor a próza vagy musical az, amit közelebb érzel magadhoz?
Számomra mindkettő kihívás, legyen szó bármilyen kicsi szerepről . Ha választani kéne se tudnám azt mondani, hogy a prózát vagy a musicalt szeretem jobban, mert mindkettőt közel érzem magamhoz.

Volt már olyan, hogy idősebb/ tapasztaltabb kollégától kértél tanácsot egy-egy karakter megformálása kapcsán?
A próbafolyamat alatt gyakran előfordul, hogy azoktól a kollégáktól, akivel jóban van az ember és akiben megbízik, attól tud/ mer segítséget kérni egy-egy karakter megformálását illetően, de javarészt olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt eddigi pályafutásom során, akik nagyon sokat segítettek ebben. Én mondjuk szeretem magamban megalkotni a karaktert és akkor kérek tanácsot, ha valami nagyon nem megy, vagy, ha valamiben nagyon elakadok.

 Ha jól értesültem voltál kaszkadőr is, ami azért nem egy veszélytelen munka. Volt, hogy megsérültél?
Még a Gór Nagy Mária Színitanodában volt lehetőségem megismerkedni a mozgásszínházzal Gyöngyösi Tamás révén, akivel hihetetlen 10 évet dolgoztam is együtt utána. A mozgásszínház iránt érzett szeretetemből jött a kaszkadőrség iránti érdeklődésem is.  Körülbelül 2 évig dolgoztam kaszkadőrként, de épp az ezzel járó veszélyek miatt hagytam fel vele, és inkább a színházat választottam.

 Egy ideje már a Turay Ida Színházban játszol. Milyen a társulati élet, születtek már barátságok?
A társulati élet az én észrevételem szerint nagyon élénk, sok barátság született már, de azt hiszem ebben a szakmában egyébként is ez a természetes. Én személy szerint nagyon szeretem a társulatot, jó a tagja lenni. Sok számomra kedves kollégával játszhatom együtt és azt hiszem ez a bizalmi légkör, ami  kihatással van a darabokra is.

Turay Ida Színház - Na, de Államtitkár úr című előadás közben

Melyik a kedvenc szereped az ott játszott darabok közül?
Számomra nincs olyan, hogy kedvenc szerep, mindegyiket egyformán szeretem, kicsit és  nagyot is.  Ha mégis kellene valamit mondanom, amit nagyon szerettem akkor a Bubamara című darabot mondanám. Most jön egy új nagy szerelem a Vitéz lélek, amit, ha minden jól megy január 23-án tudunk bemutatni a Turay Ida Színházban.

Inkább a drámai vagy a komikus szerepek azok, amik kihívást jelentenek számodra?
Mindkettő kihívás. Vannak persze könnyebb és vannak nehezebb szerepek is. Sokan azt mondják, hogy a drámai szerepek nehezek, de szerintem sokkal nehezebb egy komikus szerepet jól eljátszani, mint egy drámait. Én mindkettőt nagyon szeretem, épp a benne lakozó kihívások miatt.

Ha színház akkor melyikben érzed jobban magad , inkább a kamaraszínház barátságos környezetében vagy egy kőszínház több száz nézője előtt?
Ez darabfüggő igazából. Egy kamaraszínházban például a néző és színész sokkal közelebb érzi magát egymáshoz, így azért könnyebb felvenni velük a kapcsolatot, ugyanakkor egy kőszínház nagyszínpadján több száz néző előtt létezni isteni dolog.

Mivel kapcsolódsz ki, ha nincs színház?
Ezzel a kérdéssel most kicsit újra a gyerekkoromba utazok vissza… 1993-ban a nagybátyám tanított meg fát faragni és azóta én kisebb-nagyobb kihagyásokkal faragok.  Nekem ez a kikapcsolódás. A másik dolog a futás a természetben. Ezek a dolgok teljesen ki tudnak kapcsolni akár egy nehéz próbafolyamat után is.

Van még honvágyad ? Szoktál hazajárni esetleg?
Igen, minden nyáron többször hazajárok, illetve az ünnepeket is mindig Erdélyben töltöm, hiszen a szüleim ott laknak. A testvéremmel külön szoktunk arra törekedni, hogy az ünnepeket legalább otthon töltsük. Honvágyam szokott lenni, főleg, mert ez a hely sokkal nyugodtabb, csendesebb, mint a folyton nyüzsgő, egy percre sem megálló főváros. A légkör is teljesen más, itt Erdélyben a lelassult világban sokkal könnyebb feltöltődni.

Hiszel a civil- színész kapcsolatok létjogosultságában?
Szerintem létezik ilyen, hisz minden kapcsolat két emberen múlik és ugyanúgy megvan a nehézsége egy civil-civil kapcsolatnak is. Itt nem a szakma számít, sokkal fontosabb a kémia, a két ember egymás iránt érzett tisztelete, az egymás iránti bizalom.

Ki az, akire a szakmában felnézel?
Nagyon sok ilyen ember van, főleg rendezők. Nekem a Zsurzs Kati volt a mesterség tanárom és például rá a mai napig nagyon felnézek, de ilyen a már korábban említett Gyöngyösi Tamás, akit a Gór Nagy Mária Színitanodában ismertem meg, ha színészkollégát kéne mondanom, akkor Mikó István lenne, de rajtuk kívül még nagyon-nagyon sok emberre felnézek tiszta szívemből.

Ha lenne egy kívánságod mi lenne az ?
Nekem általában mindig vannak céljaim, amiket el szoktam érni, ezért ez most nem könnyű. Ha lenne egy kívánságom az lenne, hogy elérjem a céljaim, amik a fejemben vannak.