10+1 kérdés - Dobai Attila

 

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Dobai Attilának nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Attilától korábban Bánovits Vivi kérdezett : Mikor tudom màr vègre megnèzni a Pàl utcai fiùk elôadàsukat Debrecenben, amire Attila az alábbi választ adta : „Szeptembertől bármikor, akár még le is viszlek Vivi.”

1.)Mi az első színházi emléked?

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt az első színházi emlékem… 2 előadás között vacillálok és mindkettőre a tesóm vitt el. Az egyik a Macskák volt, amit akkor még csak néztem, hogy ez mi akar lenni, nem igazán értem… azóta újra megnéztem és csodálója vagyok milyen nagyszerű zenék vannak benne. Fel kellett nőjek hozzá. A másik a csoportterápia c. előadás volt, ami szerelem volt első látásra/hallásra. Azóta többször megnéztem az előadást és már a szereplők nagy részét személyesen is ismerem és mindig elmondom nekik, hogy az volt életem első olyan musical-e ,amibe igazán beleszerettem.

Bánovits Vivianne és Dobai Attila ( fotó: Dobai Attila)

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

Erre a pillanatra sem emlékszem pontosan, mert ez nálam inkább egy folyamat volt, ami szép lassan alattomosan bekúszott az életembe és magával rántott…Egészen 9. osztályos koromig nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de ha megkérdezték mindig azt mondtam, hogy ügyvéd… (mert az olyan komolyan hangzott). Aztán a drága irodalom tanárom (Takács Éva) megkérdezte egyszer, hogy nem szeretnék-e jelentkezni a gimis színjátszóba? Na ő tehet mindenről… Onnantól rabja vagyok a színpadnak.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Nagyon sok jó tanáccsal próbáltak ellátni minket az Akadémia alatt. Szerencsére csodálatos emberektől tanulhattam mind az akadémián mind pedig a Magyar Színházban. Mégis a legfontosabb dolgok, amik megmaradtak az hogy legyek mindig alázatos, türelmes, kitartó, szorgalmas, felkészülten érkezzek a próbákra. Ha ezeket mind betartom nagy baj nem lehet.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Eddig még nem volt olyan szerepem, ami úgy igazán megviselt volna lelkileg. Az elmúlt pár évben nagyrészt a vígjátékok és a zenés darabok találtak meg. DE őszinte leszek, vágyom már egy olyan szerepre, amibe kicsit bele kell halni. Tudom furcsa lények a színészek, néha vágynak egy kis szenvedésre  (persze csak a színpadon…)

Suncity című előadásfotó ( fotó : Pesti Magyar Színház)

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Ohh az volt bőven… az egyik ilyen legemlékezetesebb pillanat talán a Banovits Vivihez köthető. Az egyik előadásban volt egy pillanata amikor kicsit összekeverte a szöveget na azt hiszem azt amíg élek nem felejtem el. De Vivivel nagyon sok ilyen emlékem van.

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Bakim nem nagyon volt inkább egy baleset, ami most beugrik… a Pál utcai fiúk premieren (ami egyébként a szívem csücske!) kb. az előadás 20. percében rosszul ugrottam az egyik koreográfiában és kiugrott a térdem… A tudatalattim meg az adrenalin rögtön cselekedett és visszaraktam magamnak… a mai napig nem emlékszem, hogy hogyan…Az volt a szerencsém, hogy a váltóm nézte az előadást és gyorsan riasztották, hogy be kell ugrania. Gyönyörű színházi pillanat volt ahogy kicseréltük egymást a színpadon meg ahogy a háttérben dolgozók ezt levezényelték úgy, hogy a nézők nagy része ebből semmit nem vett észre.

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Most is rengeteg mindennel foglalkozom a színészet mellett. Mindig próbálom lekötni minden szabad pillanatom. Fotózok, festek, dalszövegeket írok, énekelek. De ha egy szakmát kéne mondani, talán cukrász lennék.

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Rettenetesen izgulok… megőrülök, ha ott vannak… nem tudom miért. Ha 1000 idegen néz semmi bajom nincs, de ha csak 1 ismerős is ül a nézőtéren végem van. Amikor a tesóm megnéz színházban és előadás közben egyet köhög rögtön meghallom és tudom hol ül...

Dobai Attila és Esztergályos Cecilia ( fotó : Szirmai Klára)

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Hűha abból sajnos van bőven és nem készítenek fel rá, mert igazából nem is lehet erre felkészülni… Rengetegen vagyunk a szakmában és nyilván mindenki szeretne érvényesülni, ki így ki úgy... És nagyon nehéz kitartónak, motiváltnak maradni és ha netán éveken keresztül csak kis szerepeket kapsz akkor is motiváltnak maradni.

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

A nézők szeretete miatt! Hazudnék ha nem ezt mondanám. Isteni érzés mikor egy előadás végén elismerően tapsolnak a nézők vagy jóízűen nevetnek egy poénodon. Most van egy friss emlék bennem. Pár hete Debrecenben a Nagyerdei színpadon játszottuk a Pál utcai fiúkat és a 2. felvonás alatt kb. végig esett az eső. Az 1000 fős nézőtéren szinte senki meg sem mozdult. Olyan figyelemmel és kitartással nézték végig mintha mi sem történne közben. A végén pedig könnyes szemmel, állva velünk együtt énekelték a finálét (most is kiráz a hideg amikor leírom) és akkor azt éreztem, hogy na ezért a pillanatért éri meg csinálni!

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél? Nagyon sok mindenkitől kérdeznék, de most Ember Márktól kérdezem, hogy mikor megyünk moziba? :P

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

 

 

10+ 1 kérdés - Szélyes Szluka Brigitta

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Szélyes- Szlúka Brigittának tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Szélyes- Szlúka Brigittától korábban Szőts Orsi kérdezett: Fogunk-e még valaha facsarni valamit együtt abból a bizonyos citromból?

Orsi kérdésére a válaszom, hogy nagyon remélem, ha máshogy nem akkor közösen alkotunk, magunktól.

1.)Mi az első színházi emléked?

Ez nehéz kérdés. A Kolibri Színházban voltam először színházba anyuval és a tesómmal, de ezt csak elbeszélésből tudom. Az első amire emlékszem az talán a Kecskeméti Katona József Színházban a Dzsungel Könyve előadás volt. Nagyon szerettem.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

Ez is olyan, amit elbeszélésből tudok. Általános iskola első osztályában ez volt a válaszom arra a kérdésre, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Tudatosan viszont hetedikes koromban és ennek megfelelően mentem Szentesre tanulni.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Még gimnáziumban mondta nekem az egyik kedves tanárom a diákszínpadon tréningen, sokat beszélgetett velünk, hogy több lábon kell állni. Akkor legyintettem rá. Az utóbbi időben elég sokat zakatol a fejemben ez a tanács. Biztosan volt számtalan jobbnál jobb tanács, de most ez az ami a legidőszerűbb.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Igen volt. Julie szerepe Strindberg Julie kisasszony című darabjában. Kincses Kata rendezte. Most azt gondolom, hogy habár már akkor idősebb voltam, mint a szerep maga, mégis később értem meg igazán rá. kb 30 éves koromban gondoltam, hogy most tudom miről beszél a darab, miről beszél és mit érez Julie.

fotó: Torma Sándor

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Volt egy igazán meglepő fordult az egyik soproni előadáson. Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél című előadásán egy adott pillanatban egy hölgy néző felsétált a színpadra (késöbb kiderült, hogy valami erős gyógyszer hatása alatt állt, aminek fura mellékhatását tapasztaltuk) és megpróbálta elmondani ő is a véleményét. Azt tudni kell, hogy politikai témájú a darab és ezen a ponton pont egy erős vita zajlott a színpadon. Szerintem az ijedtség és a meglepetés ereje is kiült az arcomra. Az egyik színész társam viszont hamar kapcsolt és vitte tovább az előadást egy jól időzített impróval. Mindenki vissza tudott kapcsolódni.

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Sok bakim volt, de a legtöbb hamar túljátszható dolog volt, szövegtévesztés, koreográfiai baki. Igazán vicces nem jut eszembe. Olyan van még amit szégyellek a mai napig. Nem volt ez sem a világ vége, de rossz érzés gondolni rá. Az éneklés nekem a gyenge pont és volt egy gyerek előadás, az első nagyobb szerepem, amire büszke voltam és a premieren annyira bepánikoltam a szóló dalnál, hogy bűn hamis voltam, teljesen elmentem az erdőbe. Ha erre gondolok ma is összeszorul a gyomrom.

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Lenne egy kalap szalonom és kalapokat készítenék.

 

fotó : Torma Sándor

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Ez mindig plusz izgalommal jár, de nagyon jó érzés. 

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Számomra az önmarketing. Ma már nem elég, hogy jól eljátszol egy szerepet, ha ezt senki nem látja, akkor nem biztos, hogy van tovább. Nagyon tisztelem és felnézek azokra a színészekre akik ezt tudatosan csinálják és jól csinálják, mint Lengyel Tamás például és, hogy ő ebben segíteni is próbál másoknak ez igazán becsülendő.

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Ez több összetevős, komplex dolog szerintem. A nézők szeretete és öröme miatt. Ha estéről estére adni tud az előadás nekik valamit azért érdemes. A játszó társak miatt. Az egymástól tanulás, közös gondolkodás, közös játék és ezek szeretete, egy jó csapat, ezért is érdemes. És az alkotás öröme. Ha valami szépet és jót alkot az ember az örömmel tölti el. A szerep is egy alkotás és az előadás egésze is egy alkotás, amit sokan hoznak létre közösen. Ha ez jó és mindenki úgy érzi, hogy jó, akkor az öröm és érdemes estéről- estére megismételni. 

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

A plusz egy kérdésem Némedi Árpinak szól. Ha választania kellene Don Juan-t vagy Don Quijote-t választaná? 

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

10+ 1 kérdés - Szántó Balázs

 

Portré 
fotó : Juhász Éva

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal  Szántó Balázsnak, a Vígszínház tehetséges, fiatal művészének tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

 

1.) Mi az első színházi emléked?

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Légy jó mindhalálig című előadásában orvul felbontjuk Nyilas Misi pakkját. Körülbelül tíz éves lehettem, ekkor voltam először színpadon.

 

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész szeretnél lenni?

 Meghatározó élmény volt számomra gyerekként színházban dolgozni, létezni. Később már tudatosan választottam drámaszakos gimnáziumot, és végül ott dőlt el bennem, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni.

 

3. ) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Zsámbéki Gábor egyetemi mesterem mondta mindig, hogy sose az egyszerű megoldásokat keressük színpadon. És igyekezzünk minél szélesebb ismeretet szerezni a szakma egyéb területein, hogy egyedül is feltaláljuk magunkat egy-egy munkafolyamatban, ha esetleg nem minden körülmény adott.

 

fotó: Péterfy Photography

 

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Király Dániel rendezte a Kozmikus Magány című sci-fi előadást a Vígszínház Házi Színpadán. Nehéz, tudományos alapú szöveg volt, végig nagyon pontosan kellett fogalmazni, nem lehetett helye hibának, mert egy kis eltérés és követhetetlenné válhatott a történet. Ha lelkileg nem is viselt meg, de mentálisan magas fokú koncentrációt követelt. Csiby Gergely rendezésében, a Pillangók szabadok című előadásban egy vak fiút játszom, szinte végig színen vagyok. Elejétől a végéig nagyon következetesen kell léteznem „vakként”, komoly színészi kihívás.

 

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?
A Pesti Színházban egy Bíborsziget előadás alatt (rendező: Hegedűs D. Géza) volt egy szinte már szürreálisan hangosan nevető néző, valószínűleg élvezte az előadást. Mindenki nehezen tudta tartani magát az előadás egésze alatt a színpadon, hogy ne nevessen végül vele együtt.

 

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Konkrét emlékem nincsen, szerencsére nem rúgtam fel talán semmit, nem estem át semmin, leginkább szövegbeli tévesztések, amiket mi belülről érzékelünk a másiknál, de igyekszünk minél hamarabb túllendülni rajta előadás közben.

Vígszínház társulati fotó

7.) Mivel foglalkoznál szìvesen a szìnészeten túl?

Pszichológia, vagy olyan munka, ahol állatokkal és növényekkel, a természettel foglalkozhatok, de a tanítás is érdekelne.

 

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Igyekszem ezt kizárni, hogy még csak véletlenül se kezdjek el „nekik

játszani”.

 

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

A legnagyobb nehézség az időhiány, ami miatt rengeteg dolog kiesik. Kezdve az ember magánéletének tervezésétől, egészen odáig, hogy ha az ember sokat játszik, próbál, nincs ideje előadásokat nézni, ezáltal kevésbé tud tájékozott lenni.

 

A pillangók szabadok című előadásfotó 
fotó : Panamy

10.) És mi az, amiatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Az a közösségteremtő erő, ami miatt már évezredekkel ezelőtt is leültek az emberek a tűz köré történeteket mesélni egymásnak.

 

+1.: Kitől és mit kérdeznél?

 Ballér Biankától szeretném megkérdezni, hogy mi a legfontosabb tulajdonsága egy színésznek?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

10+ 1 kérdés - Fellinger Domonkos

 

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Fellinger Domonkosnak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

1.)    Mi az első színházi emléked?

Első releváns emlékem a Vígszínházban a Padlás, amiben Kaszás Attila játszotta a Rádióst. Karizmája, tehetsége egyszerűen elvarázsolt.

2.)    Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel?

Dráma tagozatos gimnáziumba jártam, mégis valahogy érettségi után tudatosodott és konkretizálódott az, hogy színészet felé szeretnék orientálódni. Fel is tettem mindent egy lapra, és óriási akarat erővel, küzdéssel, és szenvedéllyel belevágtam.

3.)    Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

,,Be kell menni a dzsungelbe, és élve kell kijönni!’’ - mesterem Babarczy László sokat mondta. Véleményem szerint magába foglalja a bátorságot és a kockáztatást, a szenvedélyt, a szorgalmat és alázatot, amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember konstans kilépjen a komfortzónájából.

4. ) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Nagyon sok ilyen volt a közel 60 szerepből, amit eddig eljátszottam, nem tudok semmit kiemelni. Azt viszont mindig szem előtt kell tartani: hogy ez csak JÁTÉK! Ha véget ér az előadás, tudatosan át kell kapcsolni egy másik csatornára, és élni kell az életed.

Macbet c. előadás a  Móricz Zsigmond Színház ( fotó : Juhász Éva)

5.)Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Rengeteg minden. Például, ha nyomkodják a nézők a telefont…. Nehéz…Mindent látunk és érzékelünk a színpadon, mégis meg kell tanulni, hogy nem zökkenhetsz ki. Mert lehet, hogy elvesztesz sok embert, de sok ember viszont veled együtt lélegzik. Éppen ezért az az etikus, ha mindig 100%-osan megpróbálod oda tenni magad. Ez benne a kihívás, hogy felkeltsd az érdeklődést, és behúzd azokat is, akiknek adott esetben nem tetszik az előadás.

6.)Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Még főiskolás koromban, egy rosszul sikerült kellékhasználat, hatalmas sokkot okozott. Itt tanultam meg, hogy az agynak és koncentrációnak mindig ott kell lennie, sohasem viheti el az embert a hév:)

7.) Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

A pandémia miatt, mivel szabadúszó színész vagyok és nincs állandó fizetésem, rengeteg civil munkát vállaltam. Beálltam a gyerekkori barátom mellé klímaszerelő segédnek, dolgoztam építkezésen, és futárkodtam is. Rengeteget jelentett egzisztenciálisan, és abból a szempontból is, hogy segített abban, hogy még jobban értékeljek dolgokat. Ráadásul remek terepszemle és tapasztalat volt, ugyanis rengeteg emberrel, és helyzettel találkoztam. Hiszen miből építkezzünk, ha nem az életből. Engem minden érdekel, mindenre nyitott vagyok. Rá is ébresztett arra, hogy jó, ha van még más szakma is az ember kezében.

Finito.c előadás a Veres1 Színházban

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

Akkor izgulok a legjobban, mégis feltölt. Ambivalens érzés. De ahogy öregszem ez egyre inkább letisztul bennem, már inkább az öröm van bennem, mint a para.

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Egyértelműen a kiszolgáltatottság, de aki erre a pályára megy, ezzel tisztában kell lennie. Nekem is sok időbe telt, hogy megtanultam bátor lenni, és adott esetben nemet mondani, bármennyire is nehéz. Ezt tudatosan építeni kell, és az embernek ki kell állnia magáért (amúgy is) különben tisztelet a kivételnek, de kihasználna és hülyének néznek. Aminek ugyebár az is lehet hozadéka, hogy olyan mélyen sérülsz, hogy elmegy a kedved az egésztől. Na, itt jön az mennyire akarod, mennyire állsz bele, és ventilálod ki magadból, mit gondolsz.

10.) És mi az, ami miatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

Azért, hogy talán a világ jobb hely lehessen. Nincsenek illúzióim. Egy előadás, nem változtatja meg a világot, de ha már felpiszkál, diskurzust és érzelmet generál , akkor már nyertünk. Ha valaki picit is elgondolkodik és ráeszmél, hogyan működtethetném jobban ezt es azt a saját életemben, az meg már diadal.

+ 1 Kitől kérdeznél és mit?

 Bercsényi Pétertől kérdezem, hogy milyen tapasztalat volt számára Angliai nyolc hónap, és miben tett hozzá az életéhez?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram

10+ 1 kérdés - Szőts Orsolya

 

A 10+1 kérdés sorozatban színészeket kérdezek az első emlékükről, legemlékezetesebb bakijukról és sok más olyan dologról, amik mindig is érdekeltek minket, de sose volt lehetőségünk megkérdezni. Most azonban lehullik a lepel ezekről a sokszor elhallgatott kulisszatitkokról, hogy megismerhessünk kedvenceinket egy kicsit másik oldalról, a nézőtér túlfeléről is... Ezúttal Szőts Orsolyának nak tettem fel azt a bizonyos 10+1 kérdést...

Ivanics Tominak válaszolva: Őrült gyorsan telik a nyár a kerti party meg holnap lesz…:D

1.) Mi az első színházi emléked?

Az Egri Gárdonyi Géza Színházban láttam az Óz a csodák csodája című előadást. Emlékszem, ahogyan beültünk a nézőtérre anyukámmal s onnantól kezdve a vörös bársonyszékembe kapaszkodva figyeltem végig az előadás minden rezdülését. Konkrét képeket és dallamokat tudok visszaidézni mai napig. De leginkább az az érzés maradt meg hogy ez a hely egy csoda, nekem ehhez valami nagyon erős közöm van és ide sokszor vissza kell majd járni.

2.) Mikor határoztad el azt, hogy a színész leszel?

Igazából így visszagondolva azt érzem mindig is szerettem színházat, filmet csinálni. Oviban, általános iskolában, gimiben mindig szívesen szerepeltem, örömmel tanultam verseket, szövegeket, szerkesztettem műsorokat vagy írtam szöveget különböző ünnepségekre. Talán gimi utolsó éveiben döntöttem el végérvényesen, amikor Ivanics Tomival , Ágoston Petivel megismerkedtem és a Venczel Valentin és Ivády Erika által vezetett színjátszó szakkörben megélhettem milyen az ha igazán jó csapatban csinál színházat az ember.

3.) Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod alatt kaptál?

Nagyon sok jó tanácsot kaptam hála az égnek! A legtöbben abban erősítettek meg hogy legyek bátran olyan amilyen vagyok ,higgyek magamban és a személyiségemben és a humoromat meg a hitemet ne veszítsem el bármi is történjék. A kételkedést sarokba kell állítani a szívem és az eszem meg nyugodtan maradjon a helyén.

4.) Volt olyan szereped, ami érzelmileg megviselt?

Volt. Sok. De mihelyst az ember kijátssza magából a fájdalmát és azzal másokban nyomot hagy, rögtön eufórikus boldogsággá alakul minden. Legalábbis bennem. Inkább legyen jéghideg vagy forró de semmiképp se langyos az a bizonyos víz. Azt még a Jóisten is kiköpi.

fotó: szinhaz.org

5.) Volt olyan, hogy valami kizökkentett előadás közben, ha igen mi volt ez?

Nagyon sokat játszom gyerekeknek ezért bevallom sokszor már várom, hogy mivel lepnek meg! A legelképesztőbb dolgokat tudják a legváratlanabb pillanatokban bemondani. Nem mondanám, hogy kizökkenek, sőt! Van, hogy egyfajta nitroként hat rám egy-egy megszólalásuk, mert tudom, hogy valami célba ért, velem vannak vagy épp kicsit meg kell őket segíteni. Egyszer egy Hamupipőke előadáson a herceg miután megkérte Hamupipőke kezét egy kislány azonnal felállt és csak annyit mondott: Hát persze hogy leszek a feleséged! Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem is kell

6.) Emlékszel még mi volt a legemlékezetesebb színházi bakid?

Az a helyzet, hogy nem vagyok egy nagy ’’bakizós’’… Ezt most minden nagyképűség nélkül mondom. Azt viszont imádom, ha a kolléga bakizik, mert egy külön feladat, hogy az ember hogy lép rá az adott szituációra vagy hogy épp hogy állja meg nevetés nélkül…

7.) Mivel foglalkoznál szívesen a színészeten túl?

Hála az égnek foglalkozhatom is! Tervezek olykor díszletet, jelmezeket és bábokat. Imádok plakátokat készíteni! Itthon pedig a férjem nagy örömére másik szenvedélyemnek, a gasztronómiának is hódolhatok. Kísérletezgetek, olvasgatok, tanulgatok. Nemrég költöztünk és boldogan nyugtáztam, hogy egy saját kis szekrényt kellett venni a szakácskönyv gyűjteményemnek!

Ormányos Hüntyüllér című előadás

8.) Milyen érzés az, ha tudod, hogy a barátaid, szeretteid ott ülnek a nézőtéren?

A legcsodálatosabb dolog! Nagyon szeretem! Olyan pluszt ad ami tényleg minden porcikámat átjárja. Ráadásul, ha nagyon közeli barátok néznek, és a szerep megengedi, szoktam apró húsvéti tojásokat elrejteni nekik a játékomban, ami másnak fel sem tűnik, ők viszont tudják kódolni. De így vagy úgy, anyukám az örök kedvenc. A leghálásabb néző a világon!

9.) Szerinted mi a szakmád legnagyobb nehézsége?

Talán a kiszámíthatatlanság. Mármint idő, szervezés és egyeztetés terén. Sokáig küzdöttem is a dologgal, de mostanra azt hiszem kezdem megszokni, hogy bármikor bármi meg és beeshet!

fotó: szinhaz.org

10.) És mi az, ami miatt érdemes estéről-estére színpadra állni?

A taps, a játék öröme, a belső utak bebarangolása. Belenézni egymás szemébe szívére feküdni a nézőnek, egymásnak. Egy előadás utáni fáradtság semmilyen fáradtsággal össze nem hasonlítható. Sokszor az ember a karjaiban viszi haza az utolsó energiáit és közben olyasfajta boldogság tudja átjárni, mintha egy kis darabot megmentett volna a világból, magából, az emberiségből.

+1 kérdés : Kitől és mit kérdeznél?

Szélyes-Szluka Brigittától kérdezem: Fogunk-e még valaha facsarni valamit együtt abból a bizonyos citromból?

Az interjúból idézni vagy azt teljes egészében felhasználni engedélyköteles!

További tartalmakért  keresd a Nézőtéren innen és túl blogot a  FACEBOOK, illetve Instagram felületeken!

Facebook  II Instagram